Holdmúzeum 1969 – Művészet és világűr
Ezerkilencszázhatvankilenc, július 20., Neil Armstrong és Edwin „Buzz” Aldrin kilép a Hold felszínére. Kis lépés egy embernek, nagy lépés az emberiségnek, egy hosszúlépés a tévé előtt ülőknek, merthogy ezt az eseményt még a szocialista tömb Magyarországán is láthatták azok, akiknek volt tévéjük. De ez a pillanat, vagy inkább ez az év sok egyéb miatt is fontos lehet. Fejlődik a telekommunikáció és a mikroelektronika, Vasarely pályája csúcsára ér. És persze közben hidegháború van.
Vasarely Múzeum
Valamint megszületik és egyben ellobban az űrművészet: Moonshow az MIT-ben és Moon Museum, azaz egy darabka kortárs művészet (lásd a fotót!), amelyet a világűr felé indítottak el s a Holdon landolt, John Chamberlain, Forrest Myers, David Novros, Claes Oldenburg, Robert Rauschenberg és Andy Warhol egy-egy apró gesztusával. Mindezek nyomába ered ez a kiállítás, számtalan akkori és mai kortárs művész munkájával, illetve a korszak sok egyéb rétegét a művészet eszközeivel tárja föl, kopírozza egymásra, szedi szét. Még tíz napig nyitva! Vigyázó szemünket, oda, az űrbe. Amely persze itt van, belül.
Hol? Vasarely Múzeum, 1033 Budapest, Szentlélek tér 6.
Mikor? szeptember 22-ig
Lakhatás: aktorok és attitűdök és Bauhaus 100 ünnepség
Ritkán ajánlunk egynapos eseményt, amely ráadásul szakmai konferencia, de most ezt tesszük, mert nagyon is aktuális, mondjuk így, égető kérdésekről lesz szó. A Blinken OSA Archívum Kollektív álmok és burzsuj villák – A magyar CIRPAC-csoport helyszínrajza című kiállításáról beszámoltunk már, és akkor azt írtuk: „…a két világháború között aktív, a Bauhaus-hoz kötődő hazai építész-csoport, a CIRPAC munkásságáról szól. Molnár Farkas, Fischer József és társaik tevékenysége nem maradt meg az építészetnél, az architektúra társadalmi kontextusa legalább annyira foglalkoztatta őket, mint az, hogy milyenek a házaik, megépülnek-e, és ha igen, hogyan. Írtak, beszéltek, de mindenekelőtt gondolkodtak a társadalomról. ” Nos, a kiállítás szeptember 14-én zár egy finisszázzsal, előtte pedig, 13-án konferencia lesz, amely ezt ígéri: „a jelen felé elmozdulva vizsgálja a lakhatási válság aspektusait, a lezajlott megoldási kísérleteket, illetve a mindezek kapcsán megfigyelhető építészi szerepvállalásokat, szakmai önértelmezéseket.”
Ide illesztünk egy másik izgalmas eseményt: a budai Napraforgó utca lakói, vagyis annak az utcának a polgárai, ahol egy szép és Európában párját ritkító Bauhaus lakótelep létesült, civil szervezetet alakítottak és rendszeresen foglalkoznak a Bauhaus épített és szellemi örökségével. És persze a saját utcájukkal. Bejárás, séta, beszélgetés, a 100. Bauhaus évforduló jegyében.
Lakhatás: aktorok és attitűdök
Hol? Blinken OSA Archívum, 1051 Budapest, Arany János utca 32.
Mikor? szeptember 13.
Bauhaus 100 ünnepség
Hol? Budapest II, kerület, Napraforgó utca.
Mikor? szeptember 14.
Mi mást is illeszthetnénk a lakhatás kérdése mellé, mint az Otthon jó-t? Három művész fogalmazza meg viszonyát az otthonhoz és ez az otthon a jelen esetben egy város, Dunaújváros. Mit jelent(ett) itt élni és itt váli művésszlé? Milyen ez a hely? Az esztétikája, a szociológiája, a levegője? By night és by daylight. Gyerekként és felnőttként. Képben, hangban, fényben, installációban. Remek a névsor: Kaszás Tamás, Keserue Zsolt és Várnai Gyula állítanak ki (a kiállítást pedig az a Gerhes Gábor nyitja meg, aki ugyan nem dunaújvárosi, de aki műveiben szintén foglalkozott az otthon fogalmával). Ahogy az ICA-D fogalmaz: „egy korszak, egy ország, egy város, a közös otthon”. Se tábor, se zászló tehát. Csak valamiféle összetartozás.
Kik? Kaszás Tamás, Keserue Zsolt, Várnai Gyula
Hol? ICA-D, Kortárs Művészeti Intézet, 2400 Dunaújváros, Vasmű út 12.
Mikor? szeptember 13 – október 26.
Ha már múltidézés: itt a múltnak egy egészen izgalmas darabkája tárul fel. A hazai gördeszkázás történetéről eleve is elég kevés szó esik, hát még a kezdetekről. A Deák17 ifjúsági galéria, amely évek óta igencsak figyelemre méltó programot visz, most ebbe az irányba indult, vagy inkább gördült el. Hogy kezdődött? Tiltott volt vagy tűrt, vagy valamiképp támogatott? Hogyan próbálta inkorporálni a kádárizmus a gágyé helyett deszkára pattanó srácokat? Tömegsport volt vagy utcai ribillió? Vagy éppen egy jól tájékozott, Nyugat felé tekintgető, fiatal, urbánus rock generáció hobbija? Tényleg: hogy volt ez, lehetett egyáltalán eszközöket szerezni, deszkát, sisakot, satöbbit? És mi történt a kilencvenes években, amikor a várost a tőke és politikai kezdte leigázni, és minden (megint) az autósoké lett? Millió kérdés, és akkor még el sem jutottunk a máig… Petrányi Zsolt kurátor, aki maga is része volt a deszkás szubkultúrának, kutatásba kezdett, a galéria pedig prezentálja mindazt, ami a skate board hazai évtizedeiről tudható. Még pár napig!
Hol? Deák17 Gyermek- és Ifjúsági Művészeti Galéria, 1054 Budapest, Deák Ferenc utca 17. I. em
Mikor? szeptember 17-ig
Nyitókép: Horváth Tibor performansza a Vajda Lajos Stúdió Utópia – videóművészeti kiállításmegnyitóján, 2019 augusztusában. A kiállítás szeptember 22-ig tekinthető meg.
Fotó: Erdei Krisztina
