Fontos és szórakoztató fejezetéhez érkezett a Neon Galéria NEO-ROSE – Alfejezetek a magyar konceptuális művészet első fejezetéből című kiállítás-sorozata. Méhes Lórántnak a hetvenes években, pontosabban 1979-ben készült pár fotóját láthatjuk, mégpedig a híres, 1978-as Rózsa presszóbeli színes szemüveges akciójához kapcsolódó munkákat.
A képek forrása: Neon Galéria
Méhes saját maga készítette szemüvegeit adta rá barátaira, művészkollégáira és a divatlapokat idéző pózokba állítva, lefotózta őket, majd a fotókat utólag megdolgozta, átfestette, színezte. A munka egyfajta nyitánya Méhes első jelentős alkotói korszakának, a Vető Jánossal való kooperáció, együttalkotás izgalmas és máig vitális műveket eredményezett periódusának.
Az akció és a képek nagyon lazák, ironikusak, harsányak, színesek. Nagyon pop, nagyon ’80-as évek, nagyon disco. És/de szerintem ott is marad. Nem jön át.
A kiállítás művészettörténeti lábjegyzet egy majdan megírandó Méhes-monográfiában. A kor, a magyar művészeti és politikai szituáció kontextusának leírásán és megértésén túl a munkák kevéssé tűnnek izgalmasnak, párbeszédképesnek, újraolvashatónak.
Első pillantásra túl tökéletesen imitálják az akkor Magyarországon még talán kevéssé elérhető, átélhető laza, pop életérzést, new wave divatot. Persze Méhes nem pusztán imitál, hanem túltolja az egészet, nem veszi, nem veheti komolyan. Inkább felerősíti a színeket, motívumokat és instrukcióival, a pózokkal, arckifejezésekkel parodizálja a divatlapok stílusát, az azok által sugallani akart életérzést. Belehelyezkedik és kifordítja a tömegmédia kliséit, csakhogy ez a kifordítás túl finom, vagy inkább kevésbé radikális, hogy ma is észrevehető legyen, vagy, hogy ebből bármilyen következtetést tudjunk levonni.
Persze, vicces barátainkat saját készítésű szemüvegekben fotózni, és utána szétszínezni, vicces nyelvet ölteni és lazázni ’79-ben. Azaz éppen hogy nem volt vicces, több volt annál, és ennek is, mint mindennek, politikai töltete volt. Méhes saját, külön bejáratú új hulláma szabadulás volt az adott ideológiai, hatalmi rendszerekből, kötöttségekből, írott és íratlan játékszabályokból, egy szubverzív, szabad és laza gesztus. A képek stilisztikája, a kifordított, idézőjelbe tett és kiröhögött, de túl nem lépett toposzok azonban a korhoz kötik, horgonyozzák a munkákat, jelentésük és jelentőségük inkább történeti.
A művek/fotók relatíve és érthetően kis mérete is egyfajta kordokumentumként teszi őket értelmezhetővé, a vad, gátlástalan, friss és zenei lüktetésű színvilág ilyen méretben nem tud hatni, kibontakozni. Marad a hiányzó lábjegyzetek és kísérőszövegek böngészése, mikor is volt ez, mi is a sztori, kik is lehetnek a képeken, hogy is volt az Méhes Mariettával, ki is az a Zuzu és NahTe. De a kiállításnak természetesen ez a célja, erről tudósít igen pontos és mértéktartó alcíme. Egy megírandó monográfia egy-egy fontos, hiánypótló tételét kaptuk, kapjuk kézhez előzékenyen, most a Méhes-fejezet egyik alfejezete volt soron.
MÉHES LÓRÁNT – Fotók a hetvenes évekből
NEO-ROSE VIII. – Alfejezetek a magyar konceptuális művészet első fejezetéből
Neon Galéria
2015.06.12. – 2015.07.31.