„Varietas delectat” – Cicero szállóigévé vált kijelentése a jelenlegi programkínálatra is jócskán érvényes. Lefordíthatatlan szavak, funkciójukat vesztett, tárgyként kezelt könyvek, generációs konfliktusok, a családi mintáktól való elrugaszkodás és spomenik-ek kerülnek terítékre heti programajánlónkban!
Puklus Péter legújabb műveiből mutat be egy válogatást a Trafó Galéria. A fotográfia és a plasztikus műfajok, mint a szobrászat és installáció-művészet metszéspontjaival tudatosan foglalkozó művész ezúttal a térbeli kísérletekre helyezi a hangsúlyt. A kiállítás címe egyben Puklus legutóbbi, nagyregény-formátumban publikált fotósorozatának (Epic Love Story of Warrior) egyik fejezetcíme is, amely egy fiktív kelet-európai család szemszögéből kalauzol át bennünket a XX. századon. Jelenlegi kiállítása ennek szerves folytatása, ahol az apa-fiú kapcsolatok sorsszerűsége, a generációs konfliktusok és a szülővé válás dilemmái kerülnek középpontba eddigi legnagyobb installációjában. A kiállítótérben felvonuló témákat és anyagkísérleteket pedig átszövi a techno és az élet pulzáló, saját magába visszatérő alapritmusa.
Ki? Puklus Péter
Hol? Trafó Galéria/Trafó Kortárs Művészetek Háza (1094 Budapest, Liliom u. 41.)
Mikor? 2018. 01. 20. – 2018. 03. 11.
A dunaújvárosi születésű, hosszabb ideig Amszterdamban élő, de mostanában Budapesten előforduló Ősz Gábor munkáiban a látvány, a kép és képalkotás kérdéseivel, a fotó és videó médiumának alapvető sajátosságaival foglalkozik. (A 2013-as, Ludwig Múzeumban rendezett Háromszor három című kiállítása kapcsán készített kétrészes interjúnk itt és itt olvasható!)
Legújabb munkái a volt Jugoszlávia területén, a partizán mozgalom háborús helyszínein épített Spomenik (szerbhorvátul emlék) műfaját, műtípusát tanulmányozzák. Ezek az emlék-objektek az akkori modern kortárs építészet és szobrászat korszerű elképzeléseit alkalmazó, geometrikus művek. Ősz az absztrakt formák és az általuk megjelenített fogalmak, mint a hősiesség, hatalom vagy dicsőség kapcsolatát kutatja az emlékművekre emlékeztető, geometriai formájú camera obscura-ival.
Ki? Ősz Gábor
Hol? Vintage Galéria (1053 Budapest, Magyar u. 26.)
Mikor? 2018. 01. 16.-2018. 02. 09.
Lost in translation/Elveszett jelentés
A Latarka Galéria kiállítása a lefordíthatatlan szavakra és érzelmekre koncentrál. A fiatalmagyar kortárs művészek a portugál „saudade” és a román „dor” szavakkal operálnak, önkifejezésük médiumának pedig a fotográfiát választották. Ezek a szavak kiterjedt jelentéskörrel bírnak: az elvágyódást sugallják, amelyet akkor érzünk, amikor egy szeretett személyt vagy dolgot örökre elveszítünk, a ragaszkodást jelképezik, a „dor” esetében a szülőföldhöz való kötődést és honvágyat. Tökéletes fordítás e szavak esetében nem lehetséges, a művészek munkáikon keresztül értelmezik, vizualizálják őket, betekintést engedve a fiatal generáció vágyaiba, félelmeibe és veszteségeibe.
Kik? Darab Zsuzsa, Galdi Vinkó Andi, Hegyháti Réka, Ladocsi András
Hol? Latarka Galéria (1061 Budapest, Andrássy út 32.)
Mikor? 2018. 01. 18. – 2018. 02. 08.
A tavaly decemberben alapult ISBN book+gallery legfontosabb célkitűzése a hazai és regionális, magyar és idegennyelvű kortárs művészeti és művészetelméleti kiadványok, katalógusok, artistbook-ok és zinek összegyűjtése, kiállítása és forgalmazása. Mi is bemutattuk az új helyet, itt!
Az ISBN első, csoportos kiállításának témája szinte elkerülhetetlenül: maga a könyv. A Könyvtárgy című kiállításon olyan művek és dokumentációk kerülnek bemutatásra, amelyek objektumként tekintenek a könyvekre: lefotózva, filmre véve vagy átalakítva jelennek meg a különböző kiadványok. A művészek szándéka szerint a könyv eredeti tartalma csak másodlagos, sajátsága, a lapozgatás pedig eleve kizárt. A tanulmányi és ikonografikus gyűjtésen alapuló kiállításon a művek a könyvek egyes tulajdonságait vagy képeit használják fel, így a tárgyon túlmutató üzenetet hordoznak.
Kik? Borsos Lőrinc, Csoszó Gabriella, Kristóf Gábor, Kútvölgyi-Szabó Áron, Tranker Kata, Várnai Gyula
Hol? ISBN könyv+galéria (1084 Budapest, Víg u. 2.)
Mikor? 2018. 01. 23.-2018. 02. 22.
A nyitóképen:
Mécs Miklós megpróbálta lefordítani az általam Káldi Kata: Hő című kiállításmegnyitójáról küldött szöveget. A verbális információt vizuálissá alakítani. A rajz a következő szöveg alapján készült: „Két helyiségben voltak Káldi Kata munkái, most az egyik sarkot írom le, a nagyobbik kisterem egyik sarkát, a bal oldalit. Ott minden sárga, fekete és fehér volt. A festmények sárga alapon fekete mintákat ábrázoltak, és az első kettő, a bejárathoz közelebbiek, bemozdult körök voltak. Az első képen egy nagy, három részre szétesett, koncentrikus kör volt. A mellette levőn négy kisebb kör egymás mellett, kicsit elcsúsztatva. Nem maguk a körök voltak megfestve, hanem a negatívjuk inkább és olyan blur-ösen, mozgást imitalva. A másik ket festmény fekete hengereket ábrázolt, három darabot mindkettő, de más elrendezésben. Az elsőn, ami még a bal oldali falon volt a körös festmények mellett, háromszögben vannak elhelyezve a kb 10 cm-es hengerek, de úgy, hogy feléd növekednek, mint mikor a nagylátószögű lencse torzít, ha közel mész vele valamihez. A másik ilyen hengeres festmény már a szemközti falon volt, az első boltív alatt. Ezen is háromszög elrendezésben voltak talán ugyanazok a repülő hengerek, de elfordítva, és ezért valahogy torzulnak. Emellett az utolsó munka egy tárgy, dombormű, nagyon lapos gúla vagy tetraéder, fallal megegyező, fehér színben. A mellette lévő kb 40x40cm-es festménynél 10 cm-rel kisebb a dombormű. Nagyon jól mutatott a falon, mert olyan finoman kiemelkedett, de egyaltalan nem hivalkodóan. Előtérben Kata, Valkó Margit és egy borospohár kézben.” (Erdei Krisztina)
