Mióta március 11-én kalapács alá került az első, művészeti aukciósháznál értékesített NFT, az amerikai Beeple digitális kollázsa és 100 dolláros kikiáltási áráról 69 millió dollárig jutott, egy csapásra a legdrágább kortárs művészek közé emelve szerzőjét, se szeri, se száma az NFT műtárgypiaci jövőjét boncolgató jóslatoknak. (Hogy mi is ez a sokak számára még idegenül hangzó betűszó, arról itt írtunk részletesebben.) Van, aki szerint hamarosan kidurranó lufival, míg mások szerint a műkereskedelem jövőjének egyik legfontosabb trendjével állunk szemben. Addig is, amíg eldől a vita, sokan – művészek, galériák, aukciósházak – igyekeznek pénzt csinálni belőle. Két friss példa arról, hogyan!
Első példánk szereplői Andy Warhol, a nevét viselő és jogait kezelő The Andy Warhol Foundation for the Visual Arts és az NFT-k árverési piacán úttörő szerepet vállalt Christie’s aukciósház. Andy Warhol rendkívüli érdeklődést mutatott az akkortájt még újdonságnak minősülő számítógépek iránt és pályájának utolsó éveiben előszeretettel dolgozott a frissen megjelent gépeken, amelyekben igen komoly lehetőségeket látott. Nem véletlen, hogy az akkor piacvezető Commodore márkanagykövetnek kérte fel és Warhol személyesen is részt vállalt a cég új terméke, az Amiga bemutatásában a New York-i Lincoln Centerben. A helyszínen ki is próbálta a gépet és a közönség lelkes tetszésnyilvánítása mellett elkészítette a Blondie együttes énekesnője, Debbie Harry portréját. A Commodore-tól kapott is egy gépet ajándékba a legújabb ProPaint szoftverrel együtt és számos művet állított elő rajta olyan népszerű motívumainak felhasználásával, mint a Campbell’s leveskonzerve, saját önarcképe, vagy kedvelt virágai.
E munkák között – amiket a művészettörténet az elkészítésükhöz használt számítógép után Amiga-művekként tart nyilván – van néhány, amelyet soha nem mutattak be. A művész archívumában egy floppy disken több is megmaradt közülük az utókor számára, de egészen 2011-ig senki sem foglalkozott velük. Ekkor egy Cory Arcangel nevű művész a Carnegie Mellon University, a Carnegie Museum of Art és a The Andy Warhol Museum bevonásával egy nagyszabású „helyreállítási projektet” indított – a digitális változatát annak a restaurálási munkának, ami egy rossz állapotban lévő festmény vagy szobor eredeti, élvezhető állapotának visszaállításához is szükséges. A három évig tartó munkáról közel húszperces film is készült, amely itt nézhető meg. Nyilvánvalóan az új keletű NFT-divat adta az ötletet, hogy ezek az immáron kiváló minőségű digitális fájlok is NFT-ként kerüljenek a piacra és az értékesítésükből származó bevételt a Warhol-alapítvány kortárs művészetet támogató projektjeinek finanszírozásához használják fel.
A fájlok értékesítéséhez az alapítvány a Christie’s-ben talált partnerre; az árverőház Machine Made címmel május 27-ig tartó önálló online aukciót szentel az öt helyreállított munkának, melyek közül kettő önarckép, egy-egy pedig virágot, banánt, illetve a Campbell’s leveskonzervet ábrázolja. Valamennyi, vélhetően 1985-ben készült munka 10 ezer dolláros kezdő árat kapott, az eddigi legmagasabb licitek – négy nappal az aukció zárása előtt – 12 és 28 ezer dollár között váltakoznak. Az aukció jelentőségét méltatva a Christie’s azt hangsúlyozza, hogy ez az anyag alkalmas két, korábban egymástól elkülönülő – a hagyományos és a digitális munkákra fókuszáló – gyűjtői csoport összehozására. Warhol esetében, aki a XX. század nagy vizionáriusa, és oly sok általános igazságot fogalmazott meg a művészetről, a hírnévről, a piacról és a technológiáról, az NFT ideális médium úttörő jelentőségű digitális műveinek újbóli bemutatásához.
Tekintettel arra, hogy a most aukcionált munkák igen jelentős „face liftingen” estek át – felbontásuk például nagyságrendekkel jobb, mint az eredeti változaté – több szakember szerint a Christie’s félrevezetően állítja azt, hogy eredeti munkákról van szó. A hagyományos műalkotásokkal is előfordul, hogy olyan mértékű restauráción esnek át, hogy már nem lehet őket az eredeti mester saját kezű alkotásainak tekinteni – hangzik a kételkedők érve. A leütési árak megmutatják majd, kinek az álláspontját teszik magukévá a gyűjtők.
Második példánkból kiderül, hogy lassan a múzeumok is beszállnak az NFT-bizniszbe. A számos helyen több részletben akár egy évnél is hosszabb ideig tartó lockdown miatt a múzeumok világszerte nehéz helyzetbe kerültek és a veszteségek legalább részleges pótlására kénytelenek unortodox módszerekkel is élni. A leggyakoribb módszer az állandó gyűjteményhez tartozó egyes darabok elidegenítése, ami azonban sokhelyütt törvényi akadályba ütközik, s ahol nem, ott is széles körű ellenállás kíséri úgy a szakma, mint a közvélemény részéről. Eike Schmidt, a firenzei Uffizi igazgatója más utat választott: a múzeumban őrzött remekművekről készíttet digitális másolatokat, amelyeket aztán NFT-ként értékesítenek. Az NFT természetéből adódóan a digitális fájlnak csak egy tulajdonosa lehet, de az Uffizinek elég sok világhírű festmény van a tulajdonában ahhoz, hogy ebből komoly üzletet lehessen csinálni. Ehhez a múzeum egy, műalkotások digitális kópiáinak előállítására és értékesítésére szakosodott olaszországi céggel, a Cinelloval kötött együttműködési megállapodást. A cég az általa előállított igen jó minőségű digitális kópiákat DAW-nak hívja (vélhetően a digital artwork rövidítéseként); a vevő egy DAW-ot kap, mellé NFT tokent és egy, a múzeum igazgatója által aláírt eredetiségigazolást.
Az első remekmű, amiből NFT lett, Michelangelo egyetlen fennmaradt táblaképe, a Szent Családot ábrázoló Tondo Doni, aminek digitális változatát 140 ezer euróért vásárolta meg egy ismert olasz műgyűjtő felesége – férjének születésnapi ajándékul. A Tondo Doni után hamarosan megszerezhető lesz NFT formában Caravaggio Bacchusa, Botticelli Vénusz születése, Tiziano Urbinoi Vénusza és a Nagyherceg Madonnája Raffaellótól. Eike Schmidt szerint középtávon az NFT-eladások a múzeum kávézóihoz hasonló bevételt tudnak biztosítani – ha így lesz, várhatóan más múzeumok is nekilátnak majd az NFT-gyártásnak.
● Frissítés, május 27.
Írásunkban jeleztük, hol tart a licit az Andy Warhol-féle NFT-kre négy nappal az online aukció zárása előtt. Ma, a zárás előtti utolsó percekben, mint ahogy az várható is volt, erősen felpörgött a licitálási kedv, az öt NFT végül 250 ezer és 1,17 millió dollár közötti áron kelt el. A milliós összeget, nem meglepő módon, a Campbells’ leveskonzerves motívumért fizettek, míg a legkevesebbet a banánosért.
Megjegyzendő, hogy az árverési szoftver még egy vezető nemzetközi aukciósháznál sem mindig működik tökéletesen; valamennyi tételnél többször is megjelent a licitet lezáró felirat, majd rövid idő múlva mégis fogadtak új liciteket rájuk. A vásárlási kedvet jól mutatja, hogy a végleges licitzárásra az eredetileg tervezett időpontnál 40 perccel később kerülhetett csak sor.
A cikk lejjebb folytatódik.