Az idei első félév nagy nemzetközi aukcióin az abszolút rekordok nem forogtak ugyan veszélyben, ám igen sok új életmű-rekord született. Ezek közül kiemelkedik az a 110,5 millió dolláros eredmény, amit Jean-Michel Basquiat 1982-ben született, cím nélküli olajképe ért el május 18-án a Sotheby’s New York-i kortárs árverésén.
Erre az összegre minden szakértő felkapta a fejét, hiszen számos rekordot döntött meg egyszerre; túl azon, hogy csaknem megkétszerezte Basquiat saját eddigi csúcsárát, egycsapásra a legdrágább amerikai festménnyé is előlépett– eddig úgy tűnt, erre a címre csak Basquiat idősebb barátja, mentora, számos közös munkájuk társszerzője, Andy Warhol művei pályázhattak–, és színesbőrű művész munkájáért sem fizettek még ennyit. (Basquiat haiti származású apa és Puerto Rico-i anya második gyermekeként látta meg a napvilágot 1960-ban.) Az már csak hab a tortán, hogy a festmény az 1980 után született művek árlistáját is átírta. Basquiat egy szűk elitkör tagja lett, hiszen eddig mindössze kilenc olyan festő- és szobrászművészt tartottak számon, akik legdrágább műveikkel – dollárban számolva – átlépték a százmilliós küszöböt.
Jean-Michel Basquiat. Forrás: fr-people-yahoo.tumblr
Az árrekordot elérő festmény eddigi sorsa jól dokumentált: még keletkezése évében kiállították egy New York-i galériában, majd két évvel később, 1984-ben a Christie’s aukcióján bukkant fel. 33 évvel később került most ismét árverésre, nyilvános becsérték nélkül, de a Sotheby’s 60 millió dolláros garanciájával, azaz az új rekord már az árverés kezdete előtt biztos volt. A tízperces licitcsata győztese egy japán gyűjtő, a divatüzletben milliárdossá vált Yusaku Maezawa lett, aki hazájának 14. leggazdagabb embere és már eddig is ő volt a legdrágább Basquiat-kép tulajdonosa: egy 1981-es festményért néhány éve 57 millió dollárt adott. Az üzletember gyűjteményét Basquiat mellett többek között Richard Prince, Jeff Koons, Alexander Calder és Bruce Nauman munkái fémjelzik. Tulajdonosának tervei szerint a kollekció egy új magánmúzeumban néhány éven belül a nagyközönség számára is hozzáférhetővé válik.
A több mint 110 millió dolláros vételár talán meglepetést okozott, ám az már évek óta benne volt a levegőben, hogy Basquiat felzárkózhat a legdrágább mesterek közé.
Már 2007-ben a 7., 2013-ban pedig a 4. legnagyobb aukciós forgalmat lebonyolító művész volt (101, illetve 250 millió dollárral), ráadásul úgy, hogy ezek az összegek, Picassóval vagy Warhollal ellentétben, kevésszámú egyedi munka értékesítéséből születtek. Basquiat még a 28. életévét sem töltötte be, amikor kábítószer-túladagolásban meghalt; az alig egy évtizedes pályához képest mintegy kétezer fennmaradt munkája sok ugyan, de életműve így is nagyságrenddel kisebb mint a hasonló forgalmat generáló művészek többségéé, pl. Picassóé vagy Warholé.
A rekordáron elkelt festmény: Cím nélkül, 1982, akril, spray, vászon, 183,2 x 173 cm, a Sotheby’s jóvoltából
Ezek az árak és az aukciókat kísérő publicitás természetesen ugrásszerűen megnövelték az érdeklődést munkái iránt, de aki a nagy amerikai múzeumokban keresi őket, azt többnyire csalódás éri: a közgyűjtemények bizony lemaradtak a műveiért való versenyfutásban és elsősorban nem is anyagi okokból, hanem azért, mert nem ismerték fel idejekorán a művész jelentőségét. A miértre többfajta válasz is létezik, valószínűleg együtt igazak.
Az egyik szerint paradox módon a Basquiat művei körül már életében kialakult „hype” a felelős; a múzeumi szakembereket ez inkább taszította mint vonzotta, mert sokan abból indultak ki, hogy amire széles közönségrétegek ennyire „harapnak”, az csak alacsonyabb minőségű portéka lehet, és nem érdemli meg a múzeumi kanonizációt. De valószínűleg nem tévednek azok sem, akik Basquiat műveinek hiánya mögött a színesbőrű művészek mindmáig alacsonyabb megbecsülésének jelét látják. Ez továbbra is igen érzékeny kérdés az Egyesült Államokban, és a művészeti színtér minden szereplőcsoportjánál komoly problémaként jelentkezik, nemcsak a képzőművészek esetében.
Andy Warhol és Jean-Michel Basquiat, forrás: widewalls.ch
Így történhetett meg, hogy New Yorkban, amihez Basquiat egész pályája szorosan kötődik, a MoMA mindössze 10, a Whitney Museum 6, a Metropolitan Museum és a Brooklyn Museum 2-2, a Guggenheim Museum pedig 1 munkáját tudhatja magáénak, ám ezek többsége is rajz, illetve nyomat. Összességében pedig a becslések szerint az életműnek kevesebb mint 10%-a van közgyűjtemények birtokában. A MoMA és a Whitney Museum mára már nyilván ezerszer megbánta, hogy a 80-as években elhárította Lenore és Herbert Schorr műgyűjtők ajánlatát, akik több Basquiat-művet is ajándékoztak volna nekik és még ahhoz sem ragaszkodtak, hogy azok folyamatosan ki legyenek állítva. Ma viszont a múzeumok csak a nagyvonalú gyűjtőkben reménykedhetnek, hiszen a jelenlegi árakat már nem tudják kifizetni.
Esélyeik nem túl jók, mivel a gyűjtők szívesebben adományoznak már „beállt árú” műveket mint olyanokat, amelyeknek értéke ma napról napra magasabb. A múzeumok mellett New York városa sem jeleskedik Basquiat jelentőségének fel- és elismerésében, emlékének őrzésében.
Nevét mindmáig egyetlen intézmény sem viseli, köztéri szobra nincs, egyetlen egyet sem őriztek meg a hírnevét megalapozó graffitik közül, melyeket főiskolai diáktársával, Al Diazzal közösen készítettek és SAMO-ként szignáltak.
(A szó a same old shit rövidített formája és az általuk előszeretettel fogyasztott marihuánára utalt.) Emlékét csak egy tábla őrzi egykori műtermének falán, és egy szerény sírkő a Green-Wood temetőben.
A magángyűjtők viszont gyorsan lecsaptak Basquiatra, aki már életében igen keresett volt, munkái a legnagyobb és legismertebb magángyűjtemények mellett megtalálhatók vagy megtalálhatók voltak a kulturális és sportélet, a celebvilág olyan sztárjainak kollekcióiban is mint David Bowie, Leonardo DiCaprio, Bono, Jay-Z, Johnny Depp, Madonna vagy John McEnroe.
Ha a múzeumokban nem is, a mindennapok során egyre több helyen találkozhatunk Basquiat jellegzetes motívumaival, hiszen a japán Uniqlo ruházati cégtől a makeup termékekben utazó Urban Decay-ig számos iparág képviselői igyekeznek profitálni a művész népszerűségéből – és akkor még csak a legális felhasználókat említettük. Basquiat olyan zenészek és énekesek produkcióit is megihlette mint Jay-Z, Kanye West, az A$AP Rocky és a The Weeknd és ismerős lehet személye olyan, ma újra vetített filmekből is, mint a Downtown 81, amiben a karizmatikus művész alig több mint 20 évesen önmagát játszotta.
A cikk nyitóképe: Jean-Michel Basquiat. Fotó: Edo Bertoglio, forrás: https://www.gq.com/story/jean-michel-basquiat-style-inspiration