A toxikus filantrópia fogalma az utóbbi években jelent meg a sajtóban, annak a jelenségnek a leírására, amikor dúsgazdag üzletemberek a jogilag, vagy legalábbis erkölcsileg megkérdőjelezhető módon szerzett vagyonuk egy részét imázsjavításra használják és jelentős összegeket költenek karitatív célokra, kulturális vagy tudományos projektek támogatására. Művészeti területen született erre a jelenségre egy másik, találó kifejezés, az „artwashing” is. (Részletesebb cikkünk az artwashingról és a művészeti színtér válaszairól itt!)
Számos „toxikus filantróp” ült és ül még ma is, főként az USÁ-ban a nagy múzeumok vezető testületeiben, bár számuk a közelmúltban – nem kis részben a közvélemény, művész- és aktivista körök, illetve az érintett múzeumok alkalmazottainak nyomására – jelentősen csökkent. A jelenséggel általában és a konkrét ügyekkel is többször foglalkoztunk már, többek között itt és itt.
Az idén 70 éves New York-i tőzsdecápa, Leon Black vagyona azt követően kezdett szédítő ütemben gyarapodni, hogy három társával közösen 1990-ben megalapította az Apollo Global Managementet, aminek egészen idén januárig a vezérigazgatója is volt. Vagyonát ma 8,6 milliárd dollárra becsülik, amivel a leggazdagabb amerikaiak 100-as toplistájának a középmezőnyében foglal helyet. Kemény, sőt kíméletlen üzletember hírében áll, ugyanakkor vagyonából sokat áldoz, főként kulturális területen, jótékonysági célokra. Az elmúlt évtizedekben igen jelentős, zömmel klasszikus modern képzőművészeti gyűjteményt épített fel; nyilvánosságra került vásárlásai közül a legismertebb Munch egyik Sikoly-változatának megszerzése volt 2012-ben. A festményért Black jutalékkal együtt csaknem 120 millió dollárt fizetett, ami akkor aukciós világrekordot jelentett. Gyűjtési területéből nem rekesztette ki a régi mestereket sem; Raffaello fiatal apostol-portréját például 2013-ban 29 millió fontért vásárolta meg. Ismert judaika-gyűjtőként is, a 2015-ben 9,3 millió dollárért megszerzett Babilóniai Talmud szintén rekordárat jelentett ebben a kategóriában. Nagyvonalú adományai és kölcsönzései megnyitották számára az utat a nagy múzeumok vezető testületeibe is; 2018-ban megválasztották a New York-i MoMA felügyelő bizottsági elnökének is. És éppen ez az a funkció, ami most komoly veszélybe került.
Black „vesztét” a szexuális bűncselekmények mellett emberkereskedelemmel is megvádolt, börtönében a hivatalos verzió szerint öngyilkosságot elkövetett Jeffrey Epsteinnel fenntartott szoros üzleti kapcsolata okozta. Amikor erre a kapcsolatra fény derült, cégének igazgatósága vizsgálatot rendelt el, ami megállapította, hogy Black csaknem 160 millió dollárért rendelt különböző, Epsteinhez köthető szolgáltatásokat és több tízmilliós nagyságrendben adott neki kölcsönöket is. Epstein befektetési, vagyonkezelési tanácsokkal látta el megrendelőjét, szerepe volt gyűjteményének építésében is; segítségével a vizsgálati jelentés szerint Black mintegy kétmilliárd dollárnyi adót takarított meg. Black-et ugyan hivatalosan nem vádolták meg az Epstein-üggyel kapcsolatban semmilyen bűncselekménnyel, pozíciója a cégnél mégis megingott. Az operatív vezetésből történt távozásának nyilvánvalóan ez az oka, noha a cég közleménye az időszerűvé vált generációváltásra hivatkozik.
Black lemondása után rögtön megindult a találgatás arról, érinti-e, s ha igen, hogyan az ügy az üzletembernek a MoMÁ-nál betöltött funkcióját.
Maga Black, úgy tűnik, egyelőre nem gondol a visszavonulásra, legalábbis erre utal, hogy a múzeum felügyelő bizottságának tagjait az elmúlt hónapok eseményeiről tájékoztató levele azzal zárul, hogy készül a velük való találkozásra a testület még ebben a hónapban esedékes következő ülésén. Sokan úgy gondolják, hogy addigra Black-nek nem nagyon marad más választása, minthogy lemondjon erről a funkciójáról is, mivel a személye elleni tiltakozás hullámai egyre magasabbra csapnak a művészeti szcénában. Máris jó néhány olyan nyílt levél, petíció és egyéb dokumentum jelent meg, amiknek szerzői – összesen több, mint 150-en, köztük a színtér olyan neves, nem csak amerikai nemzetiségű szereplői, mint Nan Goldin, Michael Rakowitz, az ArtReview 2017-es Power 100 rangsorát vezető Hito Steyerl, a Guerrilla Girls vagy a Decolonize This Place mozgalom – egyértelműen Black azonnali távozását követelik.
Az egyik nyílt levél megjegyzi azt is, hogy ennek nem az Epsteinnel ápolt kapcsolat az egyedüli oka. Black a tulajdonosa annak a Constellis nevű katonai cégnek is, aminek az iraki működését háborús bűncselekmények miatt betiltották. Az ügyben közvetlenül érintetteknek Trump elnöki működése utolsó napjaiban adott elnöki kegyelmet. Ezért sem véletlen, hogy a dokumentum aláírói között egy iraki művészt is találunk. Ali Yass szerepelt a MoMA PS1 egyik kollektív tárlatán, ahol a múzeum előtt mellette tüntető aktivistákra az intézmény kihívta a rendőrséget.
A nyílt levelek hangsúlyozzák azt is, hogy Leon Black esete nem egyedülálló. Az elmúlt években a múzeum vezető testületeinek több más tagja, így Steven Tananbaum, Glenn Dubin, Steven Cohen vagy Larry Fink ellen is merültek fel olyan vádak, hogy kapcsolatban állnak hadiipari vagy tüntetéseken bevetett eszközöket gyártó, illetve a környezetet károsító cégekkel, a női egyenjogúságot megkérdőjelező, vagy a szociális érzékenység teljes hiányáról tanúskodó véleményeket hangoztattak.
Sokkolóan kemény véleményt tett közzé – Fuck MoMA. An Open Call to Action címmel – az egy 2016-os akcióból kinőtt aktivista művészcsoport, a Decolonize This Place. Szerintük
„nem a testületi tagok jelentik a problémát, ők csak láthatóvá teszik azt. A MoMA egésze a probléma. Lehet, hogy itt az ideje a MoMA megszüntetésének.”
Ha nem is ilyen direkt formában, de elfogadhatatlannak tartja a mai helyzetet egy másik nyílt levél is, ami szerint szerzői már belefáradtak abba, hogy a vezető múzeumok testületeiben folyamatosan bukkannak fel olyanok, akiknek az onnan való távozásáért aztán egyenként kell fárasztó harcot folytatni. Hito Steyerl mérsékeltebb hangot üt meg, nem vonja kétségbe a MoMA, mint intézmény szükségességét, de megjegyzi, hogy „a pedofíliával gyanúsított Jeffrey Epstein adómegkerülési sémájával 2 milliárd dollárt megtakarított Leon Black pénzének felhasználásával a MoMA a tekintélyét érintő nagyszabású katasztrófába sodorta magát”.
A levelekről hírt adó amerikai művészeti portálok közül többen is a MoMÁ-hoz fordultak, kérve, hogy reagáljanak a petíciókra, a múzeum azonban eddig nem reagált a történtekre. Több forgatókönyv is elképzelhető. Lehet, hogy a múzeum kivárásra játszik; az egyik felügyelő bizottsági tag is úgy nyilatkozott, hogy a sajtó, a művészek és a közvélemény előbb-utóbb „elcsendesedik”. De az sem kizárt, hogy a színfalak mögött már megkezdődött az egyeztetés Black visszavonulásának mindkét fél számára elfogadható forgatókönyvéről.
Nyitókép: © Guerrilla Girls. Forrás: e-flux
