A londoni National Galleryben őrzött Sziklás Madonna attribúciójának kérdése nem először foglalkoztatja az itáliai reneszánsz festészet kutatóit. A feltehetően 1483-86 között született festményt az utóbbi évtizedekben a szakemberek többsége inkább Leonardo egy követője munkájának gondolta és csak 2010-ben befejeződött restaurálását követően került ismét túlsúlyba az a vélekedés, hogy Leonardo sajátkezű munkájáról van szó.
Ugyanennek a műnek van egyébként egy másik, a párizsi Louvre birtokában lévő változata is, amit a szakértők egyértelműen Leonardónak tulajdonítanak. Abban, hogy a „londoni változat” szerzőjét illetően most újra kétségek merültek fel, önmagában nincs semmi különös; a régebbi századokban született művek nem kis részének ez a sorsa. Az már inkább érdekes, hogy ezúttal nem frissen napvilágra került dokumentumok, vagy új természettudományos módszerekkel elvégzett vizsgálatok kérdőjelezték meg az eddigi attribúciót, hanem olyan tények, amelyek 530 éve, azaz a mű megszületése óta ismertek. A gyanút a kép előterében látható növények keltették fel, ezek ugyanis a valóságban nem, vagy nem ebben a formában léteznek, más például a szirmaik száma. Önmagában még ez sem volna meglepő, ha nem pont Leonardóról volna szó, hiszen elképzelt, csak a művész fantáziájában létező növények és állatok számos festményt népesítenek be. A nagy reneszánsz mester azonban minden munkájában kínosan ügyelt a valósághű ábrázolásra és ezt tette egyébként a Sziklás Madonna másik változata esetében is, melyen a sötét, nedves barlangokban a természetben is előforduló növények láthatóak.
Egyik fennmaradt írásában Leonardo arra figyelmeztette tanítványait, „legyenek tisztában azzal, hogy nem lehetnek elég jók, ha nem tudnak bármilyen természetes formát pontosan visszaadni” műveikben. Most egy, a botanikában és a geológiában is járatos művészettörténész, Ann Pizzorusso hívta fel a figyelmet az első ránézésre semmilyen gyanút nem ébresztő növényekre, hangsúlyozva, hogy Leonardo ilyen pongyolaságot sohasem engedett volna meg magának. A National Gallery igyekszik jó képet vágni a dologhoz és a művet egyelőre a szabályt erősítő kivételnek tekinti, ami a Louvre-ban őrzött, szigorúan valósághű változat után a művész képzeletének világába kalauzol el. Könnyen lehet, hogy ezt a vitát sosem sikerül majd megnyugtatóan eldönteni. Csak annyi biztos, hogy a kép kvalitásain egy újabb re-attribúció sem változtatna; a Sziklás Madonna így is, úgy is a londoni múzeum büszkesége marad.
Leonardo da Vinci (?): Sziklás Madonna,
1483-86 körül, © National Gallery, London
