Lossonczy Tamás művészete

Műcsarnok
2005. október 05.–2005. november 13.
A spektrum minden színében pompázó formák organikus tolongásban, mégis dekoratív renddé szervezve. Majd mindezen felül, a pöttyögetett szalagok, kacskaringós kalligráfiák és párhuzamos ívek vonalhálója. Vitalitás és leplezhetetlen festői életöröm, még a geometrizáló munkákban is! A Műcsarnok a magyar festészet 101 éves doyenje, a hazai absztrakt piktúra úttörője, Lossonczy Tamás előtt tiszteleg.  Lossonczynak nem volt könnyű dolga, évekig belsőépítészként leplezte magában a festőt. Később, a harmincas évek vége felé, a szellemi klíma már megérett nonfiguratív művészetének befogadására. Lobogó, erőtől és vitalitástól kirobbanó „bioromantikus” vásznai értő visszhangra leltek. Egy ideig. Az Európai Iskola tündöklése után következett a szocreál kötelező ízlés diktatúrája. Lossonczyban egy időre felülkerekedett a társadalmi reformer, amivel a monumentális Tisztító nagy viharban számolt le. Több négyzetméternyi fortyogó, vizuális energia; egy virtuóz kolorista szín-szélvihara, ami végleg tiszta lapot teremt. De nem fehéret, hanem nagyon is színeset! Ettől kezdve a pályája töretlenül haladt tovább a maga által teremtett absztrakt ösvényen. Ezen jár ma is, amikor két bottal, nehézkesen küzdi fel magát minden nap műterme lépcsőin, hogy alkothasson.