A világhírű magyar fotóművész, Lucien Hervé ma 95 éves. A párizsi magyar fotóiskola egyik kiemelkedő tagja, akit művészi látásmódja, fotóinak erős társadalomkritikai felhangja a világ egyik legismertebb és
legegyénibb hangú fotósává tett.
Lucien Hervé portré (2005)
Rendező: Seres Szilvia, Vágó: Sass Péter, Zene: Bereznyei Róbert (Tigrics)
Gyártó: Fórum Film Alapítvány, Támogató: MTFA, NKA
(50 perc, színes) Bemutató: 2006. 03. 25. szombat, 19 óra, Ludwig Múzeum, Művészetek Palotája, I. emelet, előadóterem
A filmet bevezeti Gebauer Imola, művészettörténész.
Hervé képeiben azt a sokrétű érzelmi hatást próbálja meg rögzíteni, melyet átél az ember, amikor egy izgalmas épületet lát, arányok, dimenziók kapcsolatából létrejött harmóniát vagy diszharmóniát.. Formákkal és fényekkel felébresztett gondolatok és érzelmek, az árnyékokkal és fényekkel kifejezett képi feszültségek, geometriai formák, minimalizmus, absztrakció Hervé képalakításának fő jellemzői. Fotóin az épületek megelevenednek. Bár csak a falakat látjuk mégis érezzük, hogy életek vannak mögöttük, történetek, pillanatok. Nála a valóság kiemelt részletei, sokkal többet mondanak el az egésznél. Kerüli a véletlent, az anekdotikust, a lényeg kimondására redukálja le képeit. Szemeivel meglátja, kiragadja azt a részletet, melyből majd a végleges kép, az új valóság megszületik. Hervé számára a negatív nem szent. Amikor a fotó elkészül tulajdonképpen szinte újrafesti: bizonyos részleteket kiemel vagy eltűntet. A kép egy újabb metamorfózison megy keresztül azáltal az erő által, mely a jelentéseket összesűríti többé nem felhozható miértekre.
A portréfilm a nem mindennapi életpálya áttekintésével próbálja bemutatni, hogy ki is ez a sokoldalú, különleges sorsú ember, akinek a kamerához és világot bejárt felvételeihez való kapcsolatában a társadalomhoz és önmagához való viszonya tükröződik.
www.ludwigmuseum.hu/2005/esemenyek/2006/muveszportrek.pdf