Ficsór Zsolt 2015-ben a Berlinale filmfesztivál Close up! programjának fődíját nyerte meg, majd a Capa Nagydíj 2016 egyik ösztöndíjasaként készítette el Soroksár című sorozatát. Jelenleg a Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíj támogatásával dolgozik a hármas metró személyes hangvételű dokumentálásán. Ennek manifesztációja egy könyv lesz, M3 címmel.
Az M3-as metróvonal, azaz a hármas metró vagy kék vonal már sokakat megihletett. Volt egészestés filmek helyszíne, de nagy népszerűségnek örvendett a Petényi testvérek égő metrókocsija is, amelyet plüssből készítettek. A vonalat, amely mára igencsak elöregedett, és a felújított orosz metrókocsik folyamatos műszaki meghibásodásai óta a főváros rendszerszintű problémáinak szimbóluma, most éppen felújítják, 2020-ig. Meglehet, hogy az állomások jelenlegi formája hamarosan a múlté lesz.
Ficsór Zsolt ezúttal fotókönyv formájában gyűjtötte össze a karakterisztikus M3- pillanatokat. Nem tudhatjuk, hogy ez valóban egy múló világ korrajza-e, hiszen a felújítás kis léptékben és komótosan halad, legalábbis az utazóközönség perspektívájából nézve, de talán eljön az az idő, mikor majd nosztalgiával tekintünk vissza ezekre a fotókra.
„Nem utasként voltam jelen, nem siettem, nem volt konkrét úticélom, nem használtam a teret, hanem megéltem” – írja képei mellé fűzött kommentájában Ficsór, aki azért kezdte el fotózni a kék vonalat, mert szükségesnek tartotta megörökíteni ezt a látványt, még az utolsó pillanatban, ahogy megszoktuk. Zsolt szerint a magyar társadalomra jellemző a nosztalgia szeretete, valamint hogy nehezen engedjük el a megszokásokat és a hozzájuk kötődő emlékeket, és ez a régi metróra is igaz. A sorozat készítésekor szempont volt, hogy az elmúlt 40 évben hogyan formáltuk át, ha egyáltalán átformáltuk vagy mennyire szabtuk személyre az M3 föld alatti tereit, mely sokak számára magát az életteret jelentette.
És valóban, a szubjektív dokumentarista hagyományok folytatójaként Zsolt a hétköznapi valóságot teszi sorozatai témájává, és ezekbe a mozzanatokba lehel életet, nem kifejezetten humanista indíttatású, de igencsak velős vizuális megjegyzéseivel. Bár, Martin Parr óta már a Magnum ügynökség, a szubjektív dokumentarizmus egyik nagy presztízsű fellegvára is engedett a humanista alapállásból, még mindig meglepően tud hatni az ennyire részletekre koncentráló, esetlegességében nyers nézőpont. A megértő attitűd háttérbe szorulása az M3 tekintetében talán érthető is. A képekkel szó szerint ráflesselhetünk az anomáliákra, amelyek mellett nap mint nap haladunk el, bármiféle megsebző punctum hatás, vagy aha-élmény nélkül. A könyvet hamarosan újra fel lehet lapozni a Budapest Art Week keretében rendezett, Itt Van a város, vagyunk lakói című kiállításon, addig is néhány képet most itt megmutatunk belőle. Kérjük, a biztonsági sávot szíveskedjenek elhagyni!
