Hogy az 1895-ben, Weisz László néven, Bácsborsódon született Moholy-Nagy László munkássága, hatása mindmáig mennyire megkerülhetetlen, azt talán az is mutatja, hogy a mi, elsősorban kortárs profilú weboldalukon csak a tavalyi és az idei esztendőben 26 írásban volt róla szó. Nem véletlenül sűrűsödtek a róla szóló, őt említő cikkek nálunk is az utóbbi években, hiszen Moholy-Nagy most jutott igazán népszerűsége és elismertsége bőven kiérdemelt csúcsára. Ebben fontos szerepe volt a három vezető amerikai múzeumban, New Yorkban, Chicagóban és Los Angelesben 2016-2017-ben bemutatott, minden korábbinál nagyobb és relevánsabb kiállításainak (amikről már 2014-ben közöltük az első híreket) és természetesen a Bauhaus tavalyi 100. születésnapjának, hiszen ennek a legendás intézménynek a neve elválaszthatatlanul összeforrott Moholy-Nagy munkásságával. Az évfordulóhoz kapcsolódó kiállításokról többek között itt, itt, itt és itt számoltunk be, de közöltünk a Bauhaus szülőhelyén, Weimarban készült interjút Moholy-Nagy unokájával, Daniel Huggal is, aki több mint egy évtizede egy fontos művészeti vásár, az Art Cologne igazgatója. Beszámoltunk egy szenzációs felfedezésről, Moholy-Nagy 80 évig elveszettnek hitt úttörő jelentőségű kísérleti filmje előkerüléséről és több ízben, például itt, arról is, hogyan hat Moholy-Nagy és a Bauhaus szellemi öröksége a mai művésznemzedékekre.
Ha valakire több reflektorfény jut a múzeumokban, a kiállítótermekben és a szaksajtóban, az rendszerint csakhamar jelentkezik a művei iránti gyűjtői érdeklődés árakban is kifejeződő növekedésében. Így történt ez Moholy-Nagy esetében is. Számos alkalommal számolhattunk be munkáinak sikeres szerepléséről a világ legnevesebb aukciósházaiban – többek között a Sotheby’s-nek arról a 2016. november 14-i aukciójáról, ahol a művész EM 1 Telefonkép című 1922-23-as festménye 6,087 millió dollárért cserélt gazdát és került, mint utóbb kiderült, a New York-i MoMA tulajdonába, a sorozat két másik darabja mellé. Ez az ár nem csak Moholy-Nagy számára jelentett új életműrekordot, de egyben mindmáig a legnagyobb összeg, amit magyar vagy magyar származású művész munkájáért a világban kifizettek. Tudjuk, hogy az árakat gyakran múló divatok befolyásolják, ezért elszakadhatnak az adott alkotás művészettörténeti relevanciájától, de ezúttal szerencsére nem ez történt.
És van egy friss hírünk mára is: Moholy-Nagy egy újabb munkája került be a Telefonkép kapcsán már említett New York-i MoMA gyűjteményébe, ezúttal nem vásárlás, hanem ajándékozás útján. A napokban látott napvilágot az a hír, hogy Robert F. Greenhill amerikai üzletember a MoMA fotógyűjteményének kiépítését negyedszázadon át különböző funkciókban segítő, 2017-ben elhunyt felesége emlékére a múzeumnak adományozta 103 művésztől több mint 300 fotót – köztük Moholy-Nagy mellett André Kertész egy művét is – tartalmazó gyűjteményét. Moholy-Nagytól egy 1931-es zselatinos ezüst nagyítás került a múzeumba, amit rögtön be is mutatunk:
Moholy-Nagy László születésének 125. évfordulója alkalmából a nevét viselő és szellemi örökségének gondozásában fontos szerepet játszó Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) több társszervvel együttműködve megemlékezés-sorozatot szervezett és egy rendhagyó audiovizuális kampányt indított, amelynek nyitánya tegnap volt az Uránia Filmszínházban. Itt mutatták be először a HEN alkotócsapata által készített rövid animációt és egy, a művészeti szcéna számos kiemelkedő alakját megszólaltató riportfilmet. Az egyetem által a születésnap alkalmából létrehozott online felületen ma délelőtt óta ezek az anyagok is megtekinthetőek. Névadója örökségének szenteli az intézmény Disegno című designkultúra-tudományi folyóiratának következő, angol nyelvű számát is. A megemlékezés-sorozathoz a külföldön működő magyar kulturális intézetek saját rendezvényeikkel kapcsolódnak.
Nyitókép: László Moholy-Nagy and Lucia Moholy: Untitled (Portrait of László Moholy-Nagy). 1925. Gelatin silver print, 3 11/16 x 2 1/2″ (9.3 x 6.3 cm). Thomas Walther Collection. The Family of Man Fund (MoMA 1791.2001). © 2014 Artists Rights Society (ARS), New York/VG Bild-Kunst, Bonn
A cikk lejjebb folytatódik.