Birkás Ákost mindmáig elsősorban „Fej”-sorozatáról ismerte a közönség, a nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes évek végéig programszerűen festett absztrakt ováljairól, melyekből csaknem kétszáz darab készült. Ám a festő életművének egésze, köztük a „Fejek” jó része is szinte ismeretlen Magyaroszágon.
Nem véletlen, hiszen Birkás 1985-től egyre gyakrabban és hosszabban dolgozott külföldön. Nagyszabású egyéni kiállítása utoljára 1994-ben volt Budapesten; ezt egy 1997-es bécsi bemutató követte, mely összefoglalta festészetének addigi fejleményeit. Az azóta eltelt egy évtizedben németorsági, illetve bécsi, párizsi galériákban, kiállítóhelyeken voltak láthatók új képei. A hazai szcéna ezért nem kis meglepetéssel (sőt értetlenséggel) fogadta Birkásnak az ezredforduló körül készült új képeit: könnyedén megfestett, nagyméretű, realisztikus portréit, melyek mintha szöges ellentétben álltak volna korábbi, itthon ismert festményeivel. Birkás mára azonban még tovább távolodott absztrakt ováljaitól, egészen az – először a budapesti Ludwig Múzeumban kiállított – társadalmi-politikai tartalmú, sokszereplős, narratív jelenetekig.
A kiállításhoz kapcsolódó programok:
• Tárlatvezetés Birkás Ákossal – 2006. november 28., kedd 18 óra
• Vetítés: Fitz Péter – Kálmán János: Fejek (portréfilm, MTV, 1991-92)
• Könyvbemutató: 2006. december 14., csütörtök 18 óra
• Kerekasztal-beszélgetés Birkás Ákossal: 2007. január 30., kedd 18 óra