Sokáig kellett várni, amíg az Arte megtartotta idei első és egyetlen grafikai aukcióját, de megérte. Az esemény fénypontja Radnóti Miklósné hagyatéka grafikai részének értékesítése volt, ami persze el is lopta a show-t, kissé háttérbe szorítva az ugyancsak igen kvalitásos fotóanyagot és a más beadóktól származó grafikákat, melyekre ezen a napon szintén a szokásosnál nagyobb volt a licitálási kedv.
Az Arténak 18 tétel jutott Radnóti Miklós idén elhunyt özvegye hagyatékából, a grafikák mellett néhány olajkép, fotó, kerámia, illetve szobor is. A Virág Judit Galériához és a Központi Antikváriumhoz hasonlóan – ahol a hagyatékból származó festmények, illetve könyvek kerültek kalapács alá – itt is beigazolódott, milyen jelentős szerepe lehet a provenienciának az árak alakulásában. Valamennyi tétel komoly licitcsata után kelt el, amiben szerencsére a közgyűjtemények is állták a versenyt és a védett tételek közül többet is sikerült elővásárlási jogukkal élve megszerezniük. A legmagasabb áron, 75 ezerről indulva 850 ezer forintért Kerényi Jenő védett 1936-os terrakotta szobra, a Gyermekét dajkáló anya kelt el, míg a legnagyobb, 34-szeres (!) áremelkedést a Radnótihoz hasonlóan tragikus sorsú Leon Alex (Löwinger Sándor) a költőről készített szénrajza érte el. Utóbbi munkáért 22 ezres indulás után háromnegyed millió forintot adtak. Dési Huber István három egyedi grafikája 260-400 ezer forintot ért az árverésen, de még rézkarc önarcképe is 65 ezer forintért cserélt gazdát.
Leon Alex (Löwinger Sándor): Radnóti portréja, papír, szén, 28,5 x 19,5 cm
(A hagyatékból származó tételek a másik két említett árverésen is igen jól szerepeltek. Berény Róbert, Perlrott Csaba Vilmos, Szántó Piroska és Lesznai Anna papíralapú munkái a Virág Judit Galéria őszi árverésén 220 ezer és egymillió közötti áron leltek gazdára, a Központi Antikvárium pedig mind a 30, kalapács alá került könyvnek új tulajdonost talált december elején. A tételek közül a legmagasabb áron – 400 ezerről indulva 7 millió forintért – az 1932-es Szegedi Kis Kalendárium kelt el a költő feleségének írt ajánlásával.)
Az egyéb grafikai anyagból is jó néhány tétel hozott ebben a műfajban régen látott licitcsatát: Schönberger Armand pasztell női portréja például 85 ezerről 380 ezer forintig, Márffy Ödön akvarellje 140 ezerről 260 ezerig, Czóbel Béla ceruza-akvarell-szén virágcsendélete 85 ezerről 180 ezerig jutott.
Schönberger Armand: Női portré, papír, pasztell, 49,5 x 34,5 cm
Szerepelt néhány könyv is a tételek között; a legtöbben az 1900-as párizsi világkiállítás magyar kollekciójának katalógusára pályáztak, ami végül 5 ezer forintos induló árának csaknem négyszereséért kelt el.
Az érdeklődés az aukció végére sem lankadt, aminek garanciája a hazai árveréseken ritkán látható gazdagságú, 40 tételes, kizárólag vintage nagyításokból álló fotóanyag volt, benne a 20. századi magyar fotó olyan mestereinek munkáival, mint André Kertész, Pécsi József, Munkácsi Márton vagy Escher Károly. A sztártétel André Kertész Károlyi Mihályról 1928-ban készült, mindkettejük által szignált felvétele volt, aminek 400 ezres induló árához még 80 ezer forintot tettek hozzá a licitálók. Révai Ilka kettős portréjáért 300 ezer forintot fizettek és további kilenc tétel váltott tulajdonost hatszámjegyű összegért.
Az aukción felkínált 199 tétel 70%-a elkelt, az értékesített művek 5,2 milliós összkikiáltási árról indulva 11 millió forintos forgalmat generáltak, ami a maga kategóriájában kiváló eredménynek számít. A jó számok mellett az is bíztató a jövőre nézve, hogy a ház törzsvásárlói a hosszabb szünet alatt sem morzsolódtak le, és mellettük jó néhány új arcot is fel lehetett fedezni az érdeklődők között.