Magánügy? – Intim, személyes, közvetlen művek

Műcsarnok

2005. december 16.–2006. február 26.
A bevezető sorok szerint a Magánügy? kiállítás a Műcsarnok új vezetőségének kurátori állásfoglalása. A patinás intézmény eddig igen sokféle koncepciót követett, a legutóbbi idők kiállítás-szervezési gyakorlatából pedig leginkább a koncepciótlanság áradt. Másképp megközelítve: a sokszínűség. A kurátori négyesfogat (Készman József, Molnár Edit, Páldi Lívia, Petrányi Zsolt) programtárlata egy mostantól hangsúlyossá váló, bár eddig is létező irányvonalra mutatott rá. Vagyis ettől kezdve: fiatalos, elvont, kísérletező, új műfajokat kereső alkotásokkal fogunk majd találkozni. „Napjaink avantgárdjával”, a biennálés hangulatú kísérletművészettel.

A tárlat intim és személyes hangú kortárs munkákat sorakoztat fel. A termeket összeköti Kerekes Gábor installációja: tárgyegyüttes a Retextil által készített objektumokból és a régi posztamensekből összetákolt emelvényekből. (Hányaveti, underground hangulatot teremt a komoly falak között.) A legerősebbek a filmes munkák. Például KissPál Szabolcs pár perces videója egy bécsi kalandjáról: a békés temetőlátogatásba mesterien szövi bele a szarvas-vadász regéjét és a kristályéjszaka borzalmait. Vagy ott van Pálfi Szabolcs animációs filmje egy elveszett sárga buszról, valamint a megrajzfilmesített magyar faluról. A válogatás színvonalas, az alkotók (kevés kivételtől eltekintve) az avantgárdos kiállítóhelyekről ismerősek.
A kurátori programbeszéd szerint a Műcsarnokban mostantól hatékonyabban fogják „kommunikálni” a kortárs művészetet. De ez az underground irányvonal inkább taszítani fogja a „laikus” közönséget, mint odavonzani, s a kortárs képzőművészet végképp a szubkultúra belügye (magányügye) marad majd. A cím találó…