Magyar filmplakát kiállítás

A 37. Magyar Filmszemle kísérő eseményeként idén harmadszorra rendezték meg a magyar filmplakát kiállítást. A Millenáris Teátrum második emeletén látható tárlaton valamennyi olyan plakát felvonul, amely 2005-ben hazai mozit reklámozott Magyarországon. Sajnos minőségi válogatás nem volt, a látogatók viszont szavazhatnak a legjobbra. Nem lesz nehéz…
A kultúrrendezvények plakátjai mindig külön fejezetet alkottak a plakáttörténelemben, egy kis artisztikus különvilágot, ahol az alkalmazott grafikusból is kibújhatott a művész. Ez az alaptétel még ma is igaz, elég, ha megnézzük a békéscsabai grafikai biennále anyagát. De semmi esetre sem igaz, ha a hazai filmplakátok szánalmas mélyrepülésével szembesülünk. A honi filmtermés plakátszínvonala – nyilván a megrendelők elvárásaihoz igazodva – nem haladja meg a B-kategóriás amerikai videóborítók nívóját. Lélek nélküli Photoshopos ujjgyakorlatok. A színes fotóról körbevágott színészeket egymás mellé kell helyezni a szintén színes háttér előtt, ügyelve arra, hogy a nagyobb sztár nagyobb fényképet kapjon. (A tévés celebritások, például Görög Zita, mint az egyiptomi domborműveken a fáraó, messze fölémagasodnak a többi „statisztának”.) A fotómontázst meg kell fejelni még egy végtelenül fantáziátlan betűtípussal, s kész is a mű. A pár retró hangulatot meglovagoló, szitanyomat-szerű fotós plakát mellett egyetlen falragasz értékelhető valódi grafikusmunkaként: Sas Olivér plakátja, A porcelánbaba. (Aranyló háttér előtt rejtélyes ornamentikába vesző porcelán angyalocska.) Bár a hatvanas-hetvenes évekből ideválogatott tucatnyi múltidéző filmplakát a középszerből került ki, így is tragikusnak tűnik a színvonalsüllyedés. Nyilvánvaló, hogy a producerek már nem művészgrafikákat kérnek az utcára az alkotóktól, hanem színes borítókat a későbbi DVD-kiadáshoz. Egy műfaj – úgy látszik – kihalt.

2006. február 1–7.
Millenáris Park