Miközben az utóbbi időben Magyarországon is megélénkült a szakmai és gyűjtői érdeklődés a fotó iránt, örömmel tapasztalhatjuk, hogy Franciaországban sem lankad a magyar fotósokra irányuló, eddig is megnyilvánuló figyelem. A közelmúltban Regards Nouveaux / Az Új tekintet 1919-1939 címmel, érdekes könyv jelent meg a két világháború közötti időszak Franciaországban – és egyes esetekben Magyarországon is – kevéssé ismert, kíváló magyar fotósairól az Edition Somogy, Morocz Csaba és a Maison Robert Doisneau közös kiadásában. A kötet bevezető tanulmányában, a szerző, Annie-Laure Wanaverbecq, a Maison Robert Doisneau igazgatója és a magyar fotográfia jó ismerője, a gazdasági, társadalmi és politikai körülmények tükrében ismerteti meg az olvasót a huszadik század első felének magyar fotótörténetével. A francia olvasót bizonyára meglepetésként éri majd, hogy a XX. század elején Budapest «….a hat legfontosabb európai város egyike és a legforgalmasabb kikötő a Dunán», mint ahogy az is, hogy a Nemzeti Szalonban már 1907-ben Cézanne, Gauguin és társaik képeit lehetett látni. A szerző az első fotográfus körök megalakulásától, a «magyar piktoralizmuson» át a szociofotókig kíséri végig a német Neue Sachlichtkeit és az orosz kontruktívizmust is magábafogadó, de egyedi módon feldolgozó magyar fotózás két évtizedes történetét. « A magyar fotográfia, részese ugyan az újszerű gondolatoknak, mégis megőrzi sajátos jelelgét, függetlenségét azokkal az irányzatokkal szemben, melyeket másfajta társadalmi és történelmi feltételek hoztak létre, illetve befolyásoltak.»-összegezi Annie-Laure Wanaverbecq. A kötet képanyaga zömében arra a kiállításra épül, amelyet 2001-ben, a MagyArt keretén belül Gentilly-ben, a Maison Robert Doisneau-ban magángyűjteményekből kölcsönzött munkákból rendeztek. Miközben a jól ismert Besnyő Éva, Máté Olga, Hevesy Iván, Lengyel Lajos, Haár Ferenc, Kálmán Kata, Vadas Ernő, Munkácsi Márton, Pap Gyula, Bárány Nándor, Kinszki Imre, Csík Ferenc és Escher Károly ritkán látható felvételeivel találkozunk, megismerkedhetünk a felfedezésre váró Danassy Károly (1904-1996) és Hanga István (1910-1981) harmincas évekből származó képeivel is. Ék Sándor pedig, akit a háború után született nemzedék leginkább az öntudatos munkás ábrázolójaként, a szocialista realista festészet meggyőződéses képviselőjeként ismer, Németországban, a harmincas évek elején Alex Keil néven jegyzett fotómontázsaival lepi meg az olvasót. Külön érdeme a magyar közönség számára is sok újdonságot tartalmazó könyvnek, és ez elsősorban a magyar fotóművészet franciaországi megismertetésében eddig is nagy szerepet játszó Morocz Csabának köszönhető, hogy nemcsak francia, de magyar nyelven is olvasható.
Magyar fotó Párizsban
Miközben az utóbbi időben Magyarországon is megélénkült a szakmai és gyűjtői érdeklődés a fotó iránt, örömmel tapasztalhatjuk, hogy Franciaországban sem lankad a magyar...