A magyar kortárs művészeti galériák tavaly kitörtek az
elszigeteltségből. Az állami segítségnek köszönhetően csapatostul
jutottak ki rangos nemzetközi vásárokra, most pedig már a külföldi
sajtóhírekben is szerepelnek. A jövő héten megrendezésre kerülő
legnagyobb régióbeli kortárs művészeti börzén, a bécsi Viennafairen öt
darab budapesti galéria szerepel. A neves Wall Street Journal ausztriai
tudósítója – korábban elképzelhetetlen módon – egy magyar galériást is
megszólaltatott beharangozó írásában.
„A május 6–9. között megrendezett Viennafair – a szervezők szerint – Európa egyetlen Közép- és Kelet-Európára összpontosító nemzetközi művészeti vására. A hatodik évébe lépő börzének a város ultramodern kiállítóközpontja, a Wien Messe ad helyet. A várakozások szerint az eseményre idén 16 000 látogató lesz kíváncsi, a gyűjtők számára kötelező programmá vált. A rendezők az európai vásárlók mellett idén sokkal több észak-amerikaira számítanak. (…)
”Miután a kommunizmus összeomlott – magyarázta a Viennafair kurátora, Edek Bartz – a kurátorok és a művészek a maguk lábára próbáltak állni, de nem tudták, miként működik az üzlet. A képzőművészeti iskolák csak tetézték a bajt Bartz szerint, mert a kiváló technikai képzésen túl nem sokat nyújtottak: ”A tanárok hiába voltak nagyon jók, ha 19. századi módon oktattak. Nem ismerték az újabb eszméket. Pedig tudjuk, hogy a művészet fejlődik és növekszik, nem állandó.” A nemzetközi lehetőségek (ebből a Viennafair komolyan kivette a részét) teremtették meg a szükséges változások és előrelépések esélyét. Bartz elégedetten számolt be arról, hogy milyen fontos szerepet játszott a Viennafair a galériák és művészeik elindításában. ”Sokszor, erre büszke vagyok, ez az első nemzetközi vásáruk, most kerülnek be Európa művészeti vérkeringésébe. A saját német, belga vagy angol művészeik kilépnek az országhatárok közül és ismerté váltnak Európa többi részén és Amerikában is.” (…)
A magyar Kisterem Galéria középgenerációs művészeket mutat be, például Szíj Kamillának, a kiváló grafikusnak 1500 eurós cím nélküli ceruzarajzait. A kurátor Valkó Margit fel akarja hívni a figyelmet egy elveszett magyar művésznemzedékre: ”Nekik nem volt valódi lehetőségük a nemzetközi piacon való bemutatkozásra, mert túl fiatalok voltak a rendszerváltás előtt. Magyarországon csak néhány gyűjtő van tisztában a nemzetközi folyamatokkal. Vannak olyan sztárművészek, akiket csak otthon ismernek, de a határokon túl senki sem hallott róluk, sosem állítottak még ki.” Majd hozzátette: ”A Viennafair hasznos nekünk, mert az idelátogató magyar gyűjtők sokkal igazabb képet kapnak a mostani folyamatokról.”„