A varsói Galeria Propaganda karácsonyi kiállításával elsősorban a varsói és bécsi galériás szcéna közötti kapcsolatok erősítését kívánja szolgálni, ezt jelzi december 22-ig látható csoportos tárlatuk szójáték címe, a WIENnachten is. Szervezésükben ezen a kiállításon három bécsi galéria, a Knoll Galerie, a Galerie Steinek, és a Bécsben újnak számító SCAG művészei mutatkoznak be a lengyel fővárosban. A Knoll az általa képviselt magyar művészek közül ezúttal Birkás Ákos, J. Nagy András és Nemes Csaba munkáit állítja ki.
Lőrincz Réka a magyar résztvevője a kortárs lisszaboni ékszergaléria, a Reverso legújabb, Pearls, Upside Down című, 2018. január 10-ig látogatható kiállításának. A különböző kontinensekről mintegy 40 művész munkáit felvonultató tárlat meggyőzően demonstrálja, hogy a gyöngy, ami inkább klasszikus, visszafogott, konzervatív ékszerek alkotóelemeiként él képzeletünkben, ugyanúgy megállja a helyét a legmodernebb, formabontó, extravagáns apró remekművekben is, így kedvelt anyaga a kortárs ékszerművészetnek is.
A Kunstraum Roy a szászországi Kunnersdorfban rendszeresen teret ad magyar, elsősorban a konkrét, geometrikus irányzathoz köthető művészek bemutatkozásának. Idei évzáró csoportos kiállításukon – többek között Gerhard Frömel és Viktor Hulik társaságában – Haász István és Kocsis Imre munkái szerepelnek. A tárlat január végéig látogatható.
2018. január 14-ig a Római Magyar Akadémián látható Mátrai Erik Porticus 3.5 című fényinstallációja. A Porticus 2012 óta többször bemutatásra került már itthon és külföldön; a mostani alkalmat a helyszín, Róma, a konkrét tér, a Falconieri Palota kontextusa teszi különlegessé, hiszen a palota antik oszlopait egyszerre valós és immaginárius térré kiegészítő, ókeresztény bazilika-struktúrát idéző fehér fényoszlopok a múlthoz való viszony, a kulturális emlékezet, a kulturális identitás, a nyugati kultúra közös gyökereinek kérdéseit vetik fel. A bemutató azért is különleges, mert az Anima Sound System ezen alkalomra készített, a szakrális zene és a kortárs elektronika, a techno mintázataiból szőtt hanginstallációja is társul hozzá. A Porticus 3.5 Mátrai és Prieger Zsolt első közös munkája, a Reformáció 500 programsorozat eseménye és egyetlen olyan római programja, amely a kortárs művészet eszközeivel reflektál az évfordulóra.
Páldi Lívia ez év tavasza óta dolgozik Dublin vezető kortárs művészeti központja, a Project Arts Center vizuális művészeti kurátoraként; a központ legújabb, 2018. január 20-ig látogatható, általa kúrált tárlata KissPál Szabolcs összetett doku-fikciós projektjét mutatja be. A From Fake Mountains to Faith (Hungarian Trilogy) – A műhegyektől a politikai vallásig (Magyar trilógia) című kiállítás a mindenkori politikai ideológia természetével foglalkozik. Esettanulmányában arra keresi a választ, hogy a jelenkori magyar állam nemzetfogalma milyen történeti előzményekből táplálkozik és miként érvényesíti ezt a társadalomban. A művész három szálon vezeti történetét a két világháború közti időszak irredenta mozgalmaitól a jelenkori, vérre és anyaföldre hivatkozó, újpogány áthallásokkal terhelt államvallásig. A projekt korábban Oldenburgban, Kolozsvárott és Prágában került bemutatásra; a hazai közönség az idei OFF-Biennálé keretében láthatta.
A müncheni Centercourt Gallery-ben 2018. február 24-ig látható Fridvalszki Márk Material Study (Sonic) című installációja, aminek alapja egy digitálisan generált, kinyomtatott, majd tovább fénymásolt és másolás közben mozgatott, végül egy görbéhez hasonlítóvá vált interferáló raszterháló, ami izgalmas feszültséget hordoz a „testetlen” digitális és a jól tapintható, rusztikus anyagszerűség között. Sam Conran londoni akusztikus művész egy zeneszerkesztő program segítségével „olvasta le” ezt a képet és dolgozta fel hanggá; a térben az analóg módon és digitálisan megdolgozott kép és a hang teljesen összefonódik.
A lipcsei D21 Kunstraum azzal a céllal jött létre 11 évvel ezelőtt, hogy – többnyire csoportos kiállítások formájában – bemutatkozási lehetőséget biztosítson a progresszív műfajokban (új média, installáció, performansz) alkotó hazai és külföldi művészeknek. Legújabb, 2018. január 28-ig látogatható, Rosebuds – Hidden Stories of Things című kiállításukon, amihez, többek között Miklósvölgyi Zsolt részvételével, egy szimpózium is kapcsolódik, a magyar színeket ugyancsak Fridvalszki Márk képviseli, a Hommage für das Material III. című, tavaly itthon, a Trafóban már bemutatott videójával (hang: FOR. Gryllus Ábris és Farkas Miklós).
A Montoro 12 Contemporary Art nevű brüsszeli galéria a helyszíne egy új belgiumi „műgyűjtő” platform, a La peau de l’ours bemutatkozó kiállításának, a Made in Germany-nek, amin Stefan Pollak kurátor meghívására három német, illetve Németországban élő művész, köztük Oravecz Tímea Anita szerepel.
A Newark-ban élő Vilim Kati volt az ottani Rutgers Egyetem új intézménye, az egyetemet a helyi közöséggel összehozó, intézményeket összekötő kollaboratív programokat szervező Express Newark által meghirdetett féléves rezidenciaprogram első résztvevője. Itt készült absztrakt geometrikus munkái 2018. február 8-ig tekinthetők meg az egyetem Robeson Campus Center Gallery-jében rendezett Plexity: Kati Vilim című szóló show-ján. Vilim racionálisan kialakított kompozíciói egyszerű geometrikus formákból építkezve hoznak létre komplex világot a térbeliség, a transzparencia és a szín egyéni kombinációjaként.
A humán- és társadalomtudományokkal foglalkozó bécsi Institut für die Wissenschaften vom Menschen (Humántudományi Intézet) rendszeresen ad helyet kortárs képzőművészeti kiállításoknak. Mostani, az intézmény nyitvatartási idejében és rendezvényein látogatható tárlatukon Németh Ilona Meller Zsófia című interaktív installációja látható. A mű kiinduló pontját a művész és Heller Ágnes filozófus beszélgetése képezi, amelyből egy – a nők változó szerepét is érzékeltető – családtörténet bontakozik ki. Meller Zsófia volt az egyik első nő, aki a Bécsi Egyetemen tanulhatott, ám az előadásokon csak egy paravánnal leválasztott térben, férfi kollégáitól elkülönítve vehetett részt. Ez a Meller személyes emlékezetéből származó „kép“ meghatározó az installáció működése szempontjából is, ami a nézőt magát is hozzá hasonló helyzetbe hozza.
A Kunsthalle Bratislava Pozsony néhány éve megnyílt, jelenleg a Szlovák Nemzeti Galéria intézményhálózatához tartozó kiállítótere; kirakat-galéria, aminek nagy homlokzati üvegfelületein keresztül az utcai járókelők is megismerkedhetnek a bemutatott munkákkal. 2018. február 4-ig itt látható Cseke Szilárd German Kinga által kúrált szóló showja, a Fall by the Roadside. Cseke helyspecifikus installációja egy nagyméretű kinetikus modell, ami hasonló módon jeleníti meg az egyéni és a kollektív lét egyes sorskérdéseit, így az identitáskeresést, a migrációt, a participációt, mint ahogy ezt a 2015-ös velencei képzőművészeti biennálé magyar pavilonjában szerepelt projektje is tette. A kiállításról a művész által készített videó itt tekinthető meg.
A németországi Sindelfingen Városi Galériájában – ami valójában múzeum – 2018. március 4-ig látogatható az Aktion & Malerei című csoportos tárlat, amire öt további ország művészei mellett Vécsei Júlia is meghívást kapott. Sindelfingen a sport városa, ahol az „akció” az emberek számára elsősorban fizikai, testi tapasztalatot jelent, ezt kívánja „kiegyensúlyozni” a tárlat, amikor a festményekkel és grafikákkal – valamint az alkotómunka műfaji határain átlépő hang- és videóinstallációkkal, performanszokkal – esztétikai élményeket, tapasztalatokat kínál. Vécsei a Realitás gyakorlatok sorozatát állítja ki, amit a hazai közönség egy éve láthatott a Kisteremben.
A modern és kortárs művészet egyik legfontosabb szentélyében, a New York-i MoMA-ban 2018. április 8-ig látható a Thinking Machines: Art and Design in the Computer Age, 1959–1989 című időszaki tárlat, ami a számítógépes éra első három évtizedére visszatekintve mutatja be, hogyan lett a computer munkaeszközzé a különböző művészeti ágakat képviselő alkotók – képzőművészek, designerek, építészek – kezében. Ennek megfelelően sokszínű a kiállított alkotások műfaja is – a fotóktól, tervrajzoktól kezdve a plotter rajzokon át a computeranimációkig, kinetikus szobrokig és videóinstallációkig – de láthatóak a legnevesebb computer-designerek által az ismert gyártó cégek megbízásából tervezett számítógépek is. A tárlat annak bemutatására is súlyt helyez, hogyan alakítja át a számítógép a művészi alkotás folyamatát, a munka világát és a társadalmi kapcsolatokat. A Sean Anderson és Giampaolo Bianconi által kúrált kiállításról természetesen nem hiányoznak a computer art egyik kiemelkedő úttörője, Vera Molnár munkái sem.
Vera Molnár egy másik csoportos tárlaton is szerepel ezekben a hetekben. A munkáit rendszeresen bemutató zürichi Galerie La Ligne Kontrast & Poesie című, 2018. február 17-ig látható kiállítása munkáit a hozzá hasonlóan hosszú pályafutásra visszatekintő Dario Pérez-Flores, Marie-Thérèse Vacossin és Christian Megert alkotásaival együtt mutatja be. A művészet költészet – hangzik a kiállítás jelmondata és a kurátori szándék szerint a költőiség hozza közös nevezőre a négy művész anyaghasználatot tekintve egymással szemben inkább kontrasztot képező műveit.
A sort az első olyan tárlattal zárjuk, aminek már a megnyitója is a jövő esztendőben lesz: a bochumi Ruhr Egyetem könyvtárában 2018. január 8.-február 2. között lesz látható az Art in Process című, A XXI. század művészei hét európai országból alcímű tárlat. A bemutatóval az idén elhunyt Heinz Kasperre emlékeznek, aki saját képzőművészeti munkássága mellett sokat tett a kelet-nyugati kulturális és művészeti dialógus erősítéséért.
Ennek jegyében a tárlatot (közép)kelet- és nyugat-európai művészek munkáiból állították össze; a kiállítók között szerepel Ézsiás István, Haász István, Matzon Ákos, Saxon-Szász János és Ingo Glass is. A tárlat Bochum után március 12.- április 14. között Berlinben, az Orosz Tudomány és Kultúra Házában is bemutatásra kerül.
Nyitókép: Júlia Vécsei: Reality Exercises, 2015–2016. Photo: Kisterem Gallery
