A dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria ad otthont január 26-ig Tolnay Imre Mentén című egyéni tárlatának. Rusztikus, applikált tárgyakat is tartalmazó festményein a művész az úton levés, az átmenetiség és a lét-ittlét problematikájával foglalkozik. A vászonra vagy autószélvédőkre készült képek út mentén elhullajtott civilizációs hordalékokat is hordoznak, vagy pusztuló, szimbolikussá csupaszított fragmentumokat jelenítenek meg. A menekülő-túlélő tárgyakkal – bőrönddel, batyuval, kannával – megrakott kopott, régi csónak-installáció a Csallóközből éppen 70 évvel ezelőtt kitelepítetteknek állít emléket. A galéria emeleti termeiben a művész Látásgyakorlatok, illetve Napló című fotósorozatait mutatja be.
Bálványos Levente, Benedek Barna és Wolsky András 2016 végén sikerrel mutatkozott be egy közös tárlaton a zumikon-i Haus Bill-ben. Angela Thomas, Max Bill özvegye, a Max Bill-Georges Vantongerloo Alapítvány elnöke most újabb tárlatot szervezett a három művésznek, ezúttal Zürich egyik legismertebb könyvesboltjában, a kortárs kiállításoknak is rendszeresen otthont adó Buchhandlung Hirslanden-ben. Az Angela Thomas által megnyitott, február végéig látogatható tárlaton a három művész legfrissebb munkáiból látható válogatás.
A világ egyik vezető modern és kortárs galériája, a több városban is jelenlevő Marlborough Gallery egyik New York-i kiállítóhelyén február 10-ig látható a Body Matters című kiállítás, amin Rita Ackermann nagyméretű, a szépség és a vadság, durvaság dichotómiáját megjelenítő munkái a 2003-ban a velencei biennálén életművéért Arany Oroszlánt kapott, 2015-ben elhunyt olasz Carol Rama (eredeti nevén Olga Carolina Rama) alkotásaival folytatnak párbeszédet. A tárlat kurátora a színészként is ismert Leo Fitzpatrick.
A prágai Futura Kortárs Művészeti Központ galériájában február 18-ig tart nyitva Kiss Adrian Through the Gate of Absence című szóló show-ja. A helyspecifikus installáció Kiss korábbi munkáinak szerves folytatásaként organikus mintákat, geometriai struktúrákat, tradicionális és ipari anyagokat szerepeltet innovatív koncepciók alkotóelemeiként.
A Római Magyar Akadémia Galériájában újabb csoportos kiállítás nyílt kortárs magyar alkotók munkáiból. Az Aspektusok (Aspetti) című, február 18-ig látogatható tárlat ezúttal a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége tagjainak grafikáiból és kisplasztikáiból válogat. A 22 alkotó között az idősebb mesterek mellett, mint Almássy Aladár, Orosz István vagy Csíkszentmihályi Róbert, a fiatalabb nemzedékek képviselői, így Takáts Márton, Rabóczky Judit Rita és Szanyi Borbála is szerepelnek. A Simonffy Márta és Németh Pál által kúrált tárlat kiállítóinak teljes névsora itt olvasható.
A Deutsche Telekom rendszeres kiállításokon mutatja be 2010 óta épülő, jelenleg 15 ország 60 művészének 200 alkotását felölelő kortárs gyűjteményét, az Art Collection Telekom-ot. Az őszi varsói tárlat után március 18-ig I AM THE MOUTH címmel a zágrábi Museum of Contemporary Art-ban tekinthető meg újabb válogatás a kollekcióból, amin ismét látható a Kis Varsó Globusa. A kiállítás címe az egyik kiállító lengyel művész, Agnieszka Polska videójából származik és arra utal, hogy munkáival egy egész nemzedék keresi identitását, foglal állást az őt foglalkoztató kérdésekről, formálja igényét jövőjének alakítására. Az egyéni problémák és tapasztalatok feldolgozása mellett a művek napjaink égető politikai kérdéseire is reflektálnak.
Második egyéni tárlatával jelentkezik az őt képviselő milánói FL (Federico Luger) Gallery-ben Szűcs Attila. A január 24. – április 4. között látható, Portrék a XXI. század elejéről című kiállításon szereplő friss munkák a portré műfaján belül próbálják feltérképezni az ember, illetve a festmény helyét, szerepét napjainkban.
Szűcs Attila két januárban nyíló csoportos kiállításon is bemutatkozik. Az athéni Frissiras Múzeumban június végéig látható a New Horizons in Painting kiállítássorozat második, The Unpredictability of Ideas című része, ami ezúttal is a múzeum névadója, a neves görög műgyűjtő Vlassis Frissiras kollekciójából válogat. Frissiras fokozatosan nemzetközivé bővült gyűjteménye jelenleg az európai figuratív festészet 3.500 alkotását, köztük Szűcs Attila több munkáját is tartalmazza. A legújabb tárlaton Szűcs festményei 20, többségében görög pályatársa alkotásaival együtt láthatóak.
A Park Vizuális Művészeti Platformot a hollandiai Tilburgban élő művészek hozták létre, bemutatkozási lehetőséget biztosítva a régió alkotóinak, kontextusban Hollandia más vidékein élő és külföldi művészek munkáival. A platformot szervező művészek egy része működteti a Nothing But Good blogot is, amin a legújabb, 139 X Nothing But Good kiállítás alapul. A január 28.– március 11. között látogatható tárlatra 139 művész kapott meghívást, köztük Szűcs Attila és a kárpátaljai Veres Ágota. A bemutatott kisméretű papíralapú munkák – melyek túlnyomó többsége erre a tárlatra készült – egy-egy kiválasztott, már lezárt pályájú művész hatását tükrözik a kiállító alkotók munkásságára s így a különböző korok művészetének egymásra épülését jelenítik meg.
A MADI mozgalom a kortárs absztrakt, geometrikus művészet egyik fontos irányzatához kötődik, mely elsősorban Latin-Amerikában és Európában épített ki erős pozíciókat. Japánban a MADI legnevesebb képviselője Yumiko Kimura, aki egy kiállítássorozaton igyekszik megismertetni a mozgalmat a japán közönséggel. Az első, oszakai állomás után január 31. – február 11. között Kanazawában, a 21st Century Museum of Contemporary Art-ban lesz látható a következő, MADI. The Other Geometry című kiállítás, amelynek 23 – többségében olasz – résztvevője között Saxon-Szász János is szerepel. Az olasz túlsúly nem véletlen, hiszen Európában éppen Olaszországban a legerősebbek a mozgalom pozíciói és a Japánban működő olasz kulturális intézet a kiállítás előkészítésében is tevékeny részt vállalt.
Az 1969-ben létrejött berlini neue Gesellschaft für bildende Kunst Németország egyik legnagyobb és legfontosabb művészeti egyesülete, melynek sokszínű, nemcsak kiállításokra korlátozódó programjait projektcsoportok gondozzák. A legújabb – kiállítást, rendezvényeket és egy publikációt is magába foglaló – projekt Left Performance Histories címmel a múlt század 70-es éveitől napjainkig kíséri figyelemmel a közép- és kelet-európai országok performansz-művészetét és annak jelenkori hatását, s egyben olyan kérdésekre is keresi a választ, mit árulnak el az egykori szocialista Kelet-Európa performanszai a maguk koráról és az abban helyüket kereső művészekről, hogyan mutatható be ez a művészi kifejezési forma a későbbi kiállítások kontextusában.
A projektet szervező csoportnak Hock Beáta, Bodor Judit és Czirák Ádám személyében éppúgy több magyar tagja van, mint ahogy a február 3. – március 25. között látható kiállításon és/vagy a február 16-17-én megrendezendő programokon is jónéhány magyar művész szerepel, így Drozdik Orsolya, El Kazovszkij, Kele Judit, Király Tamás, Ladik Katalin, Lakner László, Szentjóby Tamás és Szombathy Bálint. A februári programokban kerekasztal-beszélgetések is lesznek – Benedek Kata, Muskovics Gyula, Soós Andi, Bodor Judit és Hock Beáta részvételével, illetve moderálásával – és az érdeklődők megtekinthetik Kele Judit és Ladik Katalin performanszait is. A kiállításhoz kapcsolódó kiadvány júniusban jelenik meg.
Az Észt Köztársaság születésének idei 100. évfordulóját gazdag kiállítási program is köszönti a balti állam fővárosában, aminek egyik központi eleme a Tallinn Art Hall The State is Not a Work of Art című, más helyszíneket is bevonó, február 16. – április 29. között látogatható kiállítása. A Katerina Gregos által kúrált tárlat 23 művész nagyobbrészt kifejezetten erre az alkalomra készült munkáival a nemzet, a nemzeti hovatartozás, a nemzetállam, a nacionalizmus témáját járja körül a globalizáció kontextusában. A tárlatra KissPál Szabolcs korábban már több hazai és külföldi kiállításon, legutóbb Dublinban szerepelt projektje, A műhegyektől a politikai vallásig is meghívást kapott.
