A berlini Archive a kulturális kutatás és véleménycsere fórumaként definiálja önmagát, könyveket, művészkönyveket és folyóiratokat ad ki és terjeszt, „kabinetjében” kiállításokat, előadásokat, filmvetítéseket szervez. Mostani, február 18-ig látogatható tárlatukat Katarina Šević és Gergely László Csendrendelet című projektjének szentelik, ami a tavalyi OFF-Biennále egyik központi eseménye volt Budapesten. A projekt egy köztéri demonstráció alternatív formájában öltött testet. Egy társulat járta Budapest utcáit, három méter hosszú, tojás formájú többszemélyes megafont tolva maguk előtt. Forgalmasabb tereken álltak meg és szavalókórusként adták elő egy csoport biztonsági őr átváltozásáról szóló darabjukat. A biztonsági rend tagjai arra esküdtek fel, hogy visszaadják a hangot azoknak az embereknek, akiktől korábban elvették. Jelenlétével ez a csoport önmagában bizonyította, hogy Budapesten az utca és a köztér igenis lehet a szabad önkifejezés tere. A Csendrendelettel foglalkozik az Archive Journal most megjelent 3. száma is, többek között Bán Zsófia, Krasznahorkai Kata és Somogyi Hajnalka írásaival. A tárlat megnyitását a közterületeken megvalósított művészi intervenciók lehetőségeivel foglalkozó, Krasznahorkai Kata által moderált beszélgetés kísérte.
A párizsi Bernard Chauveau/Galerie 8+4 neves kortárs művészek sokszorosított munkáinak kiadásával és terjesztésével vált ismertté, együttműködik velük Molnár Vera (Vera Molnar) is, akinek ezúttal a Sainte-Victoire hegy emblematikus formáját variáló műveit állítják ki. Molnár a kilencvenes évek közepén, egy Aix-en-Provence-ban tett látogatása során figyelt fel a Paul Cézanne által sokszor megörökített hegy sajátos formájára, amihez műveiben azóta is rendszeresen visszatér. A magyar közönség ezekből a munkákból 2010-ben a Szépművészeti Múzeumban láthatott válogatást.
Molnár Vera ezekben a hetekben egy másik, nagyszabású csoportos tárlaton is szerepel a kaliforniai Irvine-ban, a University of California Claire Trevor School of the Arts-jához tartozó Beall Center for Art + Technology-ban. A Drawn from a Score című, február 25-ig nyitva tartó kiállításon olyan képző- és zeneművészek, köztük – Molnár mellett – Sol LeWitt, Manfred Mohr, John Cage munkáit mutatják be, akiket már a számítógépes éra előtt és azóta is foglalkoztat a kombinatorikus lehetőségek tudatos végtelenítése és kimeríthetetlensége.
Forsaken Utopias (Hátrahagyott utópiák) címmel a bécsi Galerie Knoll-ban és a Galerie Gans-ban február 24-ig látható az osztrák Moni K. Huber, a szlovák Andrea Klinova és Nemes Csaba közös tárlata. A három művész különböző formanyelvű tájképei szintézist teremtenek az egyéni emlékezet – az olyan érzelmeket előidézni tudó szubjektív tapasztalatok, mint a melankólia, vagy egy vissza nem hozható múlt iránti nosztalgia –, valamint a politikai, gazdasági és társadalmi eseményekből álló kollektív memória között. A Pia Jardí által kurált kiállítást tavaly ősszel a Budapest Galéria is bemutatta.
Chilf Mária Heimat – Családi albumok című, Maurizio Battagliával közös kiállítása az olaszországi Cesenaban, a C31 Art Space-ben (Corte Zavattini 31) február 25-ig tekinthető meg. Noha két különböző stílusú művészről van szó, a családi, történelmi örökség politikai szimbólumai mindkettejük esetében látens módon, mintegy rejtvényszerűen jelennek meg, olyan egyenletek felfejthetetlen ismeretlenjeiként, amelyek nem kiszámítható távolságból, eltemetett időkből képesek csak feltörni. Mindkettejüknél megfigyelhető egy „hely”, a „minőségi tér” hirtelen és sorsszerű megnyilvánulása, amelyben a politikai attitűdök, magatartások az individuális, családi szféra elemeiben mutatkoznak meg.
Az ostravai Industrial Gallery a cseh iparváros központjában cseh és szlovák alkotókat tud művészkörében, de időről időre helyet ad külföldi művészek tárlatainak is. Március 3-ig itt látható Haász Katalin Shadow Over Light című szóló show-ja. A tárlat az elmúlt évtizedben készült munkákból válogat; a bemutatott alkotások a művészt immár két évtizede foglalkoztató moebius szalagon alapuló és általa szerkesztett vonalrendszerre épülnek. Haász 2008-ban készített egy olyan napórát, melynek árnyékvetője egy moebius szalag; az óránként körberajzolt árnyékok vonalai adják ki azt a rendszert, amin a festmények alapulnak. A kiállításon ez a napóra és egy Kölnben készült hologram-sorozat is látható.
A sindelfingeni Városi Galériában március 4-ig látható az Akció és festészet című csoportos tárlat, melynek tíz kiállítója között Vécsei Júlia is szerepel. Az „akció a művészetben” témát a hat országból érkezett, három generációt képviselő művészek nemegyszer szokatlan, játékos, humoros módon járják körül festményeikkel, rajzaikkal, szobraikkal, videó- és akusztikus installációikkal. A kiállított munkák egy része helyspecifikus és a látogatók aktív közreműködésével „kel életre”.
Kaszás Tamás új, SCI FI AGIT PROP című projektje két országban, két kulturális intézményben valósul meg egyidejűleg. A színhely Hollandiában az amszterdami De Appel, a Stedelijk Museum mellett a város legfontosabb, már több mint 40 éves múltra visszatekintő kortárs kiállítótere, Belgiumban pedig a Netwerk Aalst, Flandria egyik egykori ipari központjának nemzetközi kortárs művészeti intézménye. A kiállítások Amszterdamban március végéig, Aalstban egészen július 1-ig látogathatóak.
A SCI FI AGIT PROP egy „posztapokaliptikus sci-fi forgatókönyv”, egy elképzelt jövőben játszódó kiállítás, amelyben Kaszás a túléléshez szükséges „csináld magad” technikákat talál ki és vonultat fel. A kiállítás anyagában funkcionális objekteknek is tekinthető szobrok, grafikai anyagok, poszterek, flyerek tematizálják a jövő közös és a szolidaritás által vezérelt túlélési technikáit. A kiállítás – inspirációját a Nyugaton még mindig kevéssé ismert kelet-európai avantgárd művészeti örökségéből merítve – a posztdigitális, posztpiaci és posztindusztriális világban való létezés lehetséges formáit vizsgálja.
A tárlatokhoz kapcsolódva a két befogadó intézmény március 30-31-én közös „sci-fi szimpóziumot” szervez, melyen képzőművészek, dizájnerek és elméleti szakemberek vitatják meg a Kaszás műveiben is felvetett politikai, társadalmi és ideológiai kérdéseket.
Az Arendt & Medernach egy gazdasági jogra szakosodott ügyvédi iroda Luxembourgban, amely székházában rendszeresen helyet ad nemzetközi kortárs képzőművészeti kiállításoknak is. Február 22-én nyíló tárlatuk, az An Image is an Image is an Image címében Gertrude Stein egyik híres sorára – A rózsa az rózsa az rózsa – utal vissza és olyan munkákat gyűjt egy csokorba, amelyek a művészi kisajátítás, az appropriáció eszközével élnek. A kiállító hat művész, pontosabban többségében művészpár között szerepel a Kis Varsó is; tőlük a 2003-as velencei biennálén bemutatott nevezetes konceptuális munka, a Nefertiti teste fotói szerepelnek a tárlaton.
A fenti tárlattal párhuzamosan a Kis Varsó Erhardt Miklóssal a művészet és a közélet kapcsolódási pontjait kereső bécsi WUK – Verein zur Schaffung offener Kultur- und Werkstättenhäuser Lyukak a falban – Az itt és most anakronikus megközelítései című csoportos tárlatán is szerepel az egyesület Exnergasse-i kiállítási csarnokában. A február 8. és március 24. között látogatható tárlat Siegfried Kracauer történelemértelmezését tekinti kiindulópontnak, ami szerint „a falban mindig vannak lyukak, melyeken keresztül eltűnhetünk és a valószínűtlen becsempészheti önmagát”. A Kis Varsó és Erhardt Miklós itt bemutatott Bolondok hajója című filmprojektje 2008-ban készült a Manifesta 7 és az ACAX koprodukciójában és idehaza először a Kiscelli Múzeumban volt látható 2009-ben. A projekt helyszíni kutatómunkára épült és valós eseményt, az észak-olaszországi Roveretóban lezajlott, kilakoltatással végződött anarchista házfoglalást dolgozza fel; a házfoglalás algoritmusát vizsgálja, kisvárosi kontextusban, az újrajátszás drámai eszközével.
Írás, Lenyomat és Rács címmel március 29-ig látogatható a Brüsszeli Balassi Intézetben a Dél-Franciaországban élő Major Kamill festőművész kiállítása, amire a neves brüsszeli vásárral, a BRAFA-val párhuzamosan kerül sor az intézet és a Kálmán Makláry Fine Arts együttműködésének keretében. A tárlat Major Kamill munkásságának egy fontos vonulatából ad válogatást. A fából készült domborművek a párizsi Père-Lachaise temető melankolikus hangulatából és az archaikus kultúrákból – például a művészt már fiatalon lenyűgöző Gilgames-eposzból – nyertek ihletet. Új színekkel gazdagították a domborműveket Major még a viszonylagos béke időszakában tett szíriai látogatásának élményei is.
A párizsi Topographie de l’Art egy régi gyár loft-helységében művészek által működtetett kiállítótér, ahol 2001 óta több magyar művész is megfordult, köztük Maurer Dóra 2010-ben egyéni kiállítással is. Legújabb, február 10. és április 12. között látogatható nemzetközi csoportos tárlatukon, ami az Expérience Photographique címet viseli, tíz művésznek, köztük az Amszterdamban élő Ősz Gábornak a fotóművészet lehetőségeinek határait kutató munkái szerepelnek. Ősz egyebek mellett camera obscurával készült Folyékony horizont sorozatából is kiállít, melynek helyszíne a második világháború alatt a német hadsereg által felépített Atlanti fal. A félig nyitott, ablakokkal vagy hosszú nyílásokkal tagolt belső terek a művész beavatkozása nyomán maguk váltak lyukkamerává: hosszú exponálási idő alatt rögzítették az eléjük táruló látványt.
A stuttgarti Magyar Kulturális és Tájékoztatási Központ legközelebbi, február 28-án nyíló és március 15-ig látogatható kortárs kiállítása a Várfok Galériával együttműködésben jön létre. A Paint it black! című csoportos tárlat négy alkotó, Jovanovics Tamás, Keserü Károly, Mulasics László és Szirtes János munkáiból válogatva ad képet a fekete szín mint domináns festészeti eszköz használatáról a kortárs magyar művészetben. A kiállított művészek geometrikus és/vagy expresszív absztrakt festői nyelvezete indikálja egymáshoz való közelítésüket, kézenfekvővé teszi közös bemutatkozásukat.
