A performance forgatókönyve szerint 2009. szeptember 4-én, pénteken délután öt (azaz 17) órakor a budapesti Műcsarnok lépcsőjén magyar művészek jelennek meg, kezükben különösebb feltűnés nélkül finom nyestszőr ecsetet, esetleg ceruzát tartva…
A magyar művészek a Szépművészeti Múzeum felé fordulva
álldogálnak, nézelődnek, néhányan egy egy szót váltanak a mellettük állókkal…
Ekkor készül el a Műcsarnok lépcsője előtt, a téren felállított fényképezőgéppel a performance első fotója.
Röpke néhány perc elmúltával a magyar művészek a nyestszőr ecseteket, illetve a ceruzáikat kettétörik, és a használhatatlanná vált festőszerszámokat, illetve rajzeszközöket a lépcsőre dobják és eltávoznak.
A lépcső teljes kiürülése után készül el a performance második fotója.
A két fotó a magyar művészet egyik jelentős szegmensének 2009-es összkép-dokumentációjaként rögzül.
A történésektől látszólag teljesen függetlenül a fényképezőgép látókörén kívül az épület hátsó bejárata mellé borított trendi homok laza kupacába néhány művészettörténész sietve eltemeti a „kartárs”, a „magyar” és a „művész” szavakat. (A performance, illetve a két fotó-mű művészettörténeti jelentőségének ígérete – ha csupán egyetlen művész jelenik meg – már garantált. Ha senki sem jön, akkor értelemszerűen új performance-forgatókönyv íródik.)
Minden váratlan történés a performance történetének része. És a performance legvégén természetesen megérkeznek A TAKARÍTÓK.
Magyar művész a kapu előtt – performance
A performance forgatókönyve szerint 2009. szeptember 4-én, pénteken délután öt (azaz 17) órakor a budapesti Műcsarnok lépcsőjén magyar művészek jelennek meg, kezükben különösebb...