Azt terveztük, hogy az ötvenedik résszel lezárjuk a közel négy éve indított sorozatot, ám az elmúlt két hétben annyi külföldi szereplés híre jutott el hozzánk, hogy azok egy írásban történő bemutatása próbára tenné olvasóink türelmét – ezért aztán utolsó körkapcsolásunk kétrészes lesz. A zárórészt pedig egy utószó követi majd, arról, miért indítottuk ezt a sorozatot, miért fejezzük most be és milyen tapasztalatokkal gazdagodtunk menet közben.
A varsói Apteka Sztuki galériában június 2-ig látható Nemes Anna Dystrophy című kiállítása; a Várfok Galériával együttműködésben megvalósuló tárlat a fiatal művész első külföldi szóló show-ja. Nemest az emberi test megjelenítése foglalkoztatja, melyet meztelenül, különleges atmoszférájú képeken tár a néző elé. A vásznat, az ecsetet és a festéket levegős könnyedséggel használja, legyen szó akár a test anatómiáját újragondoló aktokról, családtagokról, testépítőkről vagy fogyatékosokról. A hol érzéki, hol bizarr pozíciókban megjelenített személyek Nemes festményein sajátos intimitást hordoznak, titkaikat azonban nem adják ki, megőrzik sejtelmességüket. Technikájára a nagymértékben oldott akrilfestés jellemző, melyet példátlan érzékiséggel rétegez a hófehér vásznon.
A Kolozsvári Szépművészeti Múzeumnak otthont adó Bánffy-Palotában június 3-ig látható Árkossy István legújabb, egyben 75. születésnapját köszöntő kiállítása. A kolozsvári születésű, 1987 óta Magyarországon élő művész alkotásaival rendszeresen visszatér szülővárosába; legutóbb 2016-ban a Minerva Galériában állított ki, de 2013-ban volt már tárlata a mostani bemutató helyszínén is. Árkossy egész pályáján arra összpontosította figyelmét, hogy üzenetet közvetítsen; a legendás kolozsvári Utunk című irodalmi-művészeti folyóirat grafikai szerkesztőjeként eltöltött húsz esztendő megtanította arra, hogy – mint fogalmaz – „a semmitmondás felelőtlen időtöltés”. Ezúttal egy új, az elmúlt másfél évben készült sorozatának 50 darabját mutatja be, „filozofikus köntösbe öltöztetve jelenítve meg tapasztalati világát”. A kiállításhoz, melynek kurátora Iakob Attila történész, kétnyelvű katalógus is megjelent.
A szerb képzőművészek által 2012-ben létrehozott belgrádi U10 Art Space ad otthont június 9-ig annak a Be yourselfie című nemzetközi csoportos tárlatnak, amire egy-egy helyi, illetve amerikai képzőművész, Maja Djordjevic és Austin Lee mellett Brückner János és Keresztesi Botond is meghívást kapott. A Bencze Péter által kurált tárlat koncepciója a négy alkotót a „posztdigitális festészet” kulcsfiguráiként írja le, akik új technikai és konceptuális stratégiákat dolgoztak ki a festészet határainak kitolására. A bemutatott munkák arra a kérdésre adnak válaszokat, hogyan hatnak a festészet hagyományos műfajára a digitális technikák, a „képfogyasztás” új formáinak, csatornáinak széleskörű terjedése.
A 2002-ben alapított pekingi Mai Művészeti Múzeum a kortárs kínai művészet nemzetközi kontextusban történő bemutatását tekinti fő feladatának. Lélek Jelen Lét címmel június 10-ig itt látható a Magyar Művészeti Akadémia gyűjteményes kiállítása, ami a Kínai Nemzeti Művészeti Akadémiával együttműködve, a kínai testvérintézmény tavalyi budapesti bemutatkozását viszonozva jött létre. A kurátorok, Barabás Márton (képzőművészet) és Sára Ernő (ipar- és tervezőművészet) a képalkotás eredetiségére, a helyi és egyéni akcentusokra figyelve állították össze a tárlat anyagát, amiben többek között Aknay János, Bukta Imre, Csáji Attila, Csíkszentmihályi Róbert, Farkas Ádám, Földi Péter, Gaál József, Haris László, Jovián György, Kő Pál, Lukácsi László, Orosz István, Schrammel Imre, Szemadám György és Szurcsik József munkái szerepelnek.
Maradunk még Kínában: áprilisban már beszámoltunk az Erdész László által a pekingi Magyar Kulturális Intézet közreműködésével rendezett kínai kiállítássorozat első, hangzhou-i állomásáról. A program a jelentős érdeklődésre való tekintettel tovább gazdagodott; a tárlat anyaga – kibővített formában – május 7. és június 12. között Pekingben a HUAWEI Art Centerben látható, majd innen az ország egyik legnagyobb múzeumába, a Kínai Nemzeti Művészeti Múzeumba (NAMOC) megy tovább, ahol a magyar művészek – a hangzhou-i kiállítás kapcsán már említettek mellett többek között Haász István, Haraszty István, Kelemen Károly, Konok Tamás és Lukoviczky Endre festő- és Ábel Tamás, Borkovics Péter, Edőcs Márta, Gonzales Gábor és Vida Zsuzsa üvegművészek – munkái június 17-től már öt teremben, 1.500 négyzetméteren lesznek láthatóak.
Katharina Roters és Szolnoki József 2014-ben publikálta a Hungarian Cubes című könyvét, ami a XX. századi magyar építészet egy rendkívül izgalmas jelenségére hívta fel a figyelmet. Katharina Roters német származású képzőművész a vidéki Magyarországon a 60-as évektől elterjedt, uniformizált, a köznyelvben csak Kádár kockának nevezett házakat fényképezte. Ezek a típusházak tökéletesen reprezentálják a személytelenséget, és éppen ez a személytelenség váltotta ki a személyesség igényét az épületek tulajdonosaiban, akik változatos formákban igyekeztek egyedivé tenni házaik homlokzatát. Ez a könyv volt az előzménye az acb Galériában tavaly bemutatott kiállításnak és annak a tárlatnak is, ami Hungarian Cubes, a legvidámabb barakk címmel június 15-ig látható a Római Magyar Akadémián a fogadó intézmény és az acb Galéria közös szervezésében. A kiállítás kurátora Torma Tamás.
London egyik vezető kortárs galériája, a Victoria Miro mindhárom kiállítóhelye szerepel annak a nagyszabású csoportos nemzetközi kiállításnak a helyszínei között, ami Surfice Work címmel – a helyszínektől függően május 19-ig, illetve június 16-ig – a festészet absztrakt irányzatai iránt elkötelezett női alkotók 1918-2018 között született munkáit mutatja be, az orosz konstruktivista Ljubov Popova százéves tusrajzától kezdve több fiatal művésznőnek idén, kifejezetten erre a tárlatra készült műveiig. A kiállítás célja, hogy a párbeszédbe állított modern és a kortárs műveken keresztül bemutassa azt a fontos és sokszor nem súlyának megfelelően értékelt szerepet, amit a női alkotók az absztrakt művészet évszázados fejlődésében, formanyelvének kialakításában játszottak és játszanak mind a mai napig. A tárlaton közel 60, különböző korosztályokhoz tartozó pályatársa mellett Rita Ackermann is szerepel.
Philippe Piessens antwerpeni műkereskedő galériájában június 16-ig látható A magyar párhuzamos avantgárd – a Pécsi Műhely című kiállítás, ami az acb Galériával együttműködésben jött létre. A kiállítás egy szűkebb, de a csoport szerteágazó, interdiszciplináris művészeti praxisait egymás mellett szemléltető válogatást mutat be a műhely tagjai – Ficzek Ferenc, Halász Károly, Kismányoky Károly, Pinczehelyi Sándor és Szijártó Kálmán – munkásságából, melyben ikonikus művek mellett a szélesebb közönség számára eddig kevésbé ismert alkotások is szerepelnek. A tárlaton Lantos Ferenc művei, így többek között a DÉDÁSZ pécsi székházának frízelemei és geometrikus elemek variációs logikái alapján szerveződő papírmunkái is szerepelnek, amelyek a Pécsi Műhely korai műveinek esztétikai kontextusát hivatottak érzékeltetni.
Bukaresti állomása kapcsán tavaly már beszámoltunk az Új fekete romantika című kiállításról, mely olyan kortárs művészek alkotásait egyesíti, akiket foglalkoztatnak a romantikus témák, pontosabban azok mai újraértelmezési lehetőségei. A tárlat, ami több németországi helyszínen és Prágában is bemutatásra került, illetve kerül a berlini Künstlerhaus Bethanien szervezésében, most utolsó előtti állomására, az ausztriai Bregenzbe érkezett, ahol július 1-ig látható a Künstlerhaus Palais Thurn und Taxis-ban. A korábbi helyszínekhez hasonlóan a tárlaton ezúttal is szerepelnek Szász Sándor és Szotyory László munkái.
A finnországi Fiskarsban, a Copper Smithy-ben szeptember 2-ig látható az ABOUT CLAY című kortárs európai kerámiakiállítás; az ONOMA Kézműves- Formatervező és Művészeti Szövetkezet által rendezett tárlatra Babos Pálma is meghívást kapott. Babos Városok és városlakók címmel egy háromelemes kompozíciót állít ki, amiről így ír: „Először felépítettem a tornyokat, majd a tornyokat várossá szerveztem. Amikor az építményeimmel körülvéve ültem a műtermem közepén és beszélni kezdtem róluk, akkor vettem észre, hogy olyan igéket használok, amik emberi cselekvéseket írnak le. A tornyok emberekké válnak, amikor cselekszenek: omlanak, elfordulnak, lefekszenek, eldőlnek finoman, lágyan, mintha nem is elpusztulnának, inkább megadnák magukat valami elkerülhetetlen erőnek. Az emberré lényegülő tornyok között pedig kikerülhetetlen a párhuzam felismerése a társadalommal… Szeretném lefejteni a porcelánról a barokk kliséket és megmutatni annak XXI. századi arcát.” Lényegében a nemzetközi tárlattal párhuzamosan , május 25. és augusztus 24. között a művésznő munkáit a helsinki Magyar Kulturális és Tájékoztatási Központ U Galériája is bemutatja egy olyan páros tárlaton, melynek másik kiállítója Raija Rastas helyi textilművész.
Ember Sári, mint emlékezetes, a tavalyi torinói Artissimán a Molnár Ani Galéria standján bemutatott installációjával megnyerte a vásáron résztvevő 35 év alatti művészek elismerésére alapított Campari Díjat. A zsűri indoklása szerint Ember Sári munkái „felidézik az elbeszélés erejét, személyes mitológiákat jelenítenek meg, illetve megidézik az archetipikus mintákat és a kollektív tudatot” s teszik mindezt rendkívül változatos anyaghasználattal. A díj része egy önálló kiállítás is a díjat szponzoráló cég, azaz a Campari Milánó melletti székházában működő galériában, ami, talán mondanunk sem kell, a Galeria Campari nevet viseli. A Since our stories all sound alike című tárlat, melynek kurátori feladatait Ilaria Bonacossa, az Artissima igazgatója vállalta magára, szeptember 9-ig látogatható. A művész a tárlaton erre az alkalomra készült új munkákat mutat be, melyek új formákkal és jelentésekkel ruháznak fel hétköznapi tárgyakat, arra bátorítva a látogatókat is, hogy gyermeki rácsodálkozással tekintsenek rájuk, fedezzék fel rejtett értékeiket és eddig feltáratlan mélységeiket. Míg a kerámiák törékenysége a családi szféra intimitását idézi meg, az olyan anyagok használata mint a kő és a márvány, a múlt és a jelen egymáshoz való viszonyát, kapcsolódását segít kifejezésre juttatni.
Nyitókép: Katharina Roters Hungarian Cubes c. sorozatából. Forrás: Plain Magazine
