Az ötvenedik epizóddal, két részben befejezzük ezt a sorozatot (első rész itt). Még egyszer ellátogatunk a magyar művészek által olyan jól ismert városokba mint Párizs, Bécs vagy New York, de ezúttal is felfedezünk még új helyszíneket, például a franciaországi Caent vagy a németországi Ismaninget. És hamarosan jön a sorozathoz készült utószó is.
Macedónia csak elvétve szerepel körkapcsolásunkban, de ezúttal egy érdekes fotókiállításról tudunk hírt adni, ami a Szkopjei Városi Múzeumban még május 28-ig látható Capa előtt és után – Magyar fotográfusok háborús képei 100 éve és ma címmel. A tárlat magyar szerzők háborús fotóinak segítségével azt vizsgálja, mennyit változott a fegyveres konfliktusok megörökítésének eszköztára az elmúlt egy évszázadban. Az első széles körben fotografált háborús esemény, az I. világháború dokumentumait a Fortepan digitális fotóarchívum segítségével mutatják be, korunk fegyveres konfliktusait pedig Bielik István szíriai, Csudai Sándor ukrajnai, Dévényi Veronika afganisztáni és Sopronyi Gyula líbiai képei örökítik meg. A tárlat kurátora Virágvölgyi István.
A łódzi Képző-és Iparművészeti Egyetem KOBRO Galériájában május 28-ig tekinthető meg az 50 év – 50 műalkotás című magyar textilművészeti kiállítás. Az MMA támogatásával megvalósult, Kelecsényi Csilla textilművész és Cebula Anna, a Szombathelyi Képtár igazgatója által kurált tárlat a Szombathelyi Képtár hazai viszonylatban egyedülálló textilgyűjteményéből mutat be 50 művet – köztük Hauser Beáta, Kelecsényi Csilla, Kókay Krisztina, Kubinyi Anna és Polgár Rózsa alkotásait – melyek két nagy csoportba oszthatók: az egyikbe olyanok kerültek, amik a merész, új kontrasztba állított anyaghasználatot és műfaji sokféleséget reprezentálják, a festészet és grafika határmezsgyéjén egyensúlyoznak, a textilt esetenként filmmel és a performansszal egészítik ki, míg a másik csoporthoz tartozók a a gobelin műfaját reformálják meg, konceptuális tartalommal gazdagítva, olykor kiszabadulva a síkból a térbe, vagy megújítva a gobelinszövés szigorúan kötött technikáját. A kiállítás jelentőségét fokozza, hogy abban a lengyel városban kerül megrendezésre, mely 1973 óta házigazdája a Nemzetközi Textilművészeti Triennáléknak.
A kortárs művészet komárnoi kiállítóhelye, a Galeria Limes ad otthont június 10-ig két fiatal képzőművész, Mayer Éva és Majoros Áron Zsolt Bölcsők című, Farkas Veronika által kurált kiállításának. A tárlat Mayer Éva a kiállítás címével azonos című doktori mestermunkájának első bemutatása, ami a meddőséget és az ezzel járó traumatizált helyzetet vizsgálja egy anonim kérdőív kérdéseire adott válaszok feldolgozásával. Mayer számára fontos volt, hogy a projektben szimbolikusan és gyakorlatilag is férjével, Majoros Áron Zsolt szobrászművésszel dolgozzon együtt társszerzőként. Szlovákiában szinte alig foglalkoznak a témával, nincs a tapasztalatcserét szolgáló közösségi fórum sem; a pozsonyi születésű művésznő ezért is kívánta először itt bemutatni munkájának eredményeit.
A New York-i Thomas Erben Gallery ad otthont június 23-ig El-Hassan Róza Labyrinth of Rebellion című szóló show-jának. A művésznek 2014 után ez már a második egyéni kiállítása a nagy nemzetközi vásárok állandó résztvevőjeként ismert galériában, ahol ezúttal friss konceptuális munkákat mutat be – az egyik annyira friss, hogy már a kiállítás helyszínén született a New Yorkba utazás közben a repülőgép ablakából megfigyelt, a klímaváltozás nyomait félreismerhetetlenül magukon viselő tájak látványának hatása alatt. El-Hassan friss munkáiban is éppoly érzékenyen reagál a világ globális problémáira mint a két, számára különös jelentőséggel bíró országban, Magyarországon és Szíriában zajló, aggódó figyelemmel kísért folyamatokra. Inkább kutat, vizsgál vagy kérdez, mint állít, munkáiban benne van a bizonytalanság érzése éppúgy mint a remény fel nem adása, az általa képviselt ügyek melletti elszánt elkötelezettség. Ezek az érzések és gondolatok jelennek meg a kiállítás egyik központi, 2017-ben készült nagyméretű installációjában is, mely már címében is felteszi a Hogyan tovább? kérdését.
Az előző részben ismertetett antwerpeni kiállítással gyakorlatilag párhuzamosan, július 28-ig Párizsban is látható egy, a Pécsi Műhely munkásságának szentelt kiállítás, melynek előkészítésében ugyancsak szerepet vállalt az acb Galéria. A helyszín ezúttal a Pécsi Műhely tagjait is művészkörében tudó Sage Paris galéria, ami kifejezetten a XX. századi és kortárs fotóművészetre koncentrál. Ennek megfelelően a Magyar avantgárd a Pécsi Műhelyben 1968-1980 című tárlat is elsősorban a Műhely tagjainak fotós munkáiból válogat, ugyanakkor néhány geometrikus monotípia, illetve zománcmű segítségével ízelítőt ad sokszínű, kísérletező munkásságuk korai korszakának egyéb területeiről is.
A felső-bajorországi Ismaningban található Kallmann-Museum 1992-ben jött létre az egy évvel korábban elhunyt festőművész, Hans-Jürgen Kallmann életművének gondozására; a neki szentelt állandó kiállítás mellett rendszeresen tartanak a múzeumban nemzetközi modern és kortárs időszaki tárlatokat is. Május 26. és szeptember 16. között zajló idei nyári tárlatuk Egy megcsinált ember – Művészi kérdések az identitásról címet viseli és azon 15, többségében német, illetve Németországban élt vagy élő művész, köztük Oravecz Tímea Anita munkái szerepelnek. A művészek olyan kérdésekre keresik a választ, minthogy mennyire „csináljuk meg” saját identitásunkat, hogyan befolyásolják azt saját döntéseink és tetteink és mennyire vagyunk kiszolgáltatva olyan tényezőknek, melyekre az egyes embereknek nincsen ráhatása. Akárcsak a menekült-tömegek 2015-ös magyarországi kezelésére reflektáló Welcome to the EU című, az Unió zászlaját körben kirakott konyhakésekkel „modellező” munkájában, Oravecz új installációjában is a menekültekhez való viszony problematikáját dolgozza fel európai kontextusban, ezúttal a magyar-szerb határon épített szögesdrót-kerítésre reflektálva. Nemcsak a mai magyar menekültpolitika elé tart leleplező tükröt, hanem felhívja a figyelmet a kirekesztés politikájának európai veszélyeire is.
Franciaországban a normandiai Caen szépművészeti múzeuma, a Musée des Beaux-Arts de Caen ad otthont május 26.-szeptember 9. között Molnár Vera legújabb Véra Molnar. Une ligne… című egyéni kiállításának, melyhez katalógus is megjelenik. A tárlat kurátora a geometrikus művészet kiváló ismerője, Caroline Joubert.
Luciano Benetton, a Benetton cég társalapítójának különleges műgyűjteményéről, az Imago Mundi-ról már beszámoltunk sorozatunkban: a kollekcióban 150 ország 25 ezer kortárs művészének egy-egy munkája szerepel. Az alkotásokban a méret a közös: valamennyi 10 x12 cm formátumú. A kollekciónak van állandó múzeuma is, de különböző válogatások rendszeresen szerepelnek időszaki kiállításokon is. Május 29. és szeptember 2. között Join the Dots címmel egy olyan, mintegy 6 ezer darabos válogatást mutatnak be Olaszországban, a trieszti Salone degli Incanti-ban, melyen 40 „nemzeti” gyűjtemény szerepel a mediterrán térség, Közép-Európa, a Balkán és a Közel-Kelet országaiból, köztük a 144 festőművész ugyanennyi munkáját tartalmazó Overture Hungary című magyar gyűjtemény is. A magyar kollekcióban Maurer Dórától Nádler Istvánig, Vojnich Erzsébettől Szurcsik Józsefig, El-Hassan Rózától Hollós Ádámig különböző korosztályok és irányzatok képviselői szerepelnek, a teljes anyagot itt lehet megtekinteni.
Június elejétől a csíkszeredai Új Kriterion Galériában látható Czigány Ákos fotográfus és Néma Júlia keramikus tervezőművész közös, Dobozember című kiállítása. A budapesti Várfok Galéria együttműködésével létrejött tárlat nem az első közös kiállítása az életben is egy párt alkotó művészeknek. A műfajilag sokrétű, Czigány fotográfiától egészen Néma különleges papírporcelán-reliefjeiig ívelő válogatásban a művek egymással folytatott párbeszéde révén újabb jelentésrétegek bontakoznak ki, ezáltal maga a kiállítás is egyfajta közös műalkotásnak tekinthető. A tárlat vezérmotívumait a doboz és a ház legkülönbözőbb formákban való megjelenítései adják; mindkettő egy-egy sajátos mikrokozmosz és a fantáziavilág igazi táptalaja.
A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége és a művészeti rendezvények szervezésére szakosodott olasz Art Commission által közösen rendezett kortárs magyar kamarakiállításnak ad otthont június 6. és július 9. között a genovai Palazzo Ducale. (Az MKISZ és az Art Commission együttműködése nem új keletű, közösen jegyezték a Vigadó Galéria A művészet rétegződései/ Le Latitudini dell’arte című tavalyi tárlatát is.) Az MKISZ elnöke, Simonffy Márta által kurált, Az ábrázolás művészete című bemutatón Enyedi Zsuzsa, Gábor Éva Mária, Hegedűs 2 László, Kádár Katalin, Kelecsényi Csilla, Lévay Jenő, Lovas Ilona, Pál Gábor, Örkényi Antal és Szöllőssy Enikő művei szerepelnek – olyan alkotások, melyek a múló és az állandó időt ragadják meg és elmélyülésre ösztönzik szemlélőiket.
A Konkrét nyár – kortárs európai geometrikus tendenciák nemzetközi projekt részeként a pozsonyi Zichy Palotában, a Galéria Z-ben június 6. és július 29. között lehet megtekinteni a Bemutatkozik az OSAS című kiállítást, amin a Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület, azaz az OSAS valamennyi rendes és tiszteletbeli tagja, köztük az új tag Kelle Antal és az új tiszteletbeli tag, az ismert pozsonyi képzőművész, a Galéria Z-t is alapító Viktor Hulík is kiállít. A tárlat a kiállító galéria, az OSAS, Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége és a Pozsonyi Magyar Intézet együttműködésében valósul meg. A kiállítás többek között festményeket, geometrikus és kinetikus szobrokat, grafit-reliefeket, áttört fémplasztikákat, lézerrel vágott szénacél-műveket tartalmazó anyagát N. Mészáros Júlia kurátor – aki maga is az OSAS alapító tagja – úgy állította össze a művészek régebbi és friss munkáiból, hogy az minél teljesebb körűen érzékeltesse a tagok által képviselt művészeti törekvések sokszínűségét. A kiállító művészek névsora itt olvasható.
A Lipcsében 2006-ban alapított, közpénzekből és pályázati úton elnyert támogatásokból fenntartott D21 Kunstraum nemzetközi kortárs kiállításokat szervez, súlyponti műfajai az újmédia, az installáció és a performansz. Következő csoportos tárlatuk: – ( címmel június 8. és július 16. között lesz látható, és vezérszavául a „szomorú”-t választva a smiley-k történetét dolgozza fel, feltéve azt a kérdést is, hogy lehet-e egy smiley szomorú? Az intézményt vezető Lena Brüggemann által kurált tárlat hat szereplője között találjuk Fridvalszki Márkot is, aki egy teljes falat betöltő in-situ tapétamunkát állít ki. Az installáció színes, A3 méretű digitális nyomatokból áll és a XX. század második felének kimagaslóan optimista, utópikus momentumait egy metakollázson keresztül mutatja be. A szubkultúrák (’68, ’89) olykor naivan őszinte reflexióiból, a média-archeológia, építészet- és technológia-történet képeiből felépülő anyag a pszichedelikus eszképizmus tereit nyitja meg.
A művészet evokatív erejének meghatározó komponense a varázslat, a befogadó kimozdítása megszokott gondolatvilágából – vallja a 2000-ben Kölnben alapított, jelenleg Molsbergben működő Emmanuel Walderdorff Galerie és ennek igazolására szolgál június 16-án nyíló és július 21-ig látogatható Magic című csoportos tárlatuk is, melyen mintegy 30 művész vesz részt, köztük – többek között Peter Fischli és David Weiss, valamint Mikyta Svatopluk társaságában – Szűcs Attila és a Németországban élő Ghyczy Dénes. A galériának helyet adó udvarház és annak parkja – részben helyspecifikus munkák segítségével – mágikus hellyé alakul, ahol a legkülönbözőbb műfajokban alkotó művészek olyan témákat dolgoznak fel mint a spiritualitás, a vallás vagy a mitológia.
Tavaly a Chimera-Project Galériában volt látható Perneczky Géza szóló show-ja, amin a 70-es évek elején alkotott konceptuális művészkönyvei és az Identification Program keretében született konceptuális fotói szerepeltek. E munkák lényegi eleme a fluxus inspirálta ötlet; az apró, konceptuális, egyszerű technikával előállított és saját terjesztéssel bemutatott papírmunkák Perneczky későbbi művészeti gyakorlatának fontos előfutárai. A budapesti galéria már a tárlat idején jelezte, hogy tervezik az anyag külföldi bemutatását is; az első „vendégszereplésre” Pozsony vezető kortárs galériájában, a Soda Galleryben kerül sor a fogadó intézmény és a Chimera Project együttműködésének keretében. A címében a művész nevét viselő tárlat június 21-én nyílik meg és a Budapesten bemutatott anyagnál is bővebb válogatást nyújt majd Perneczky legfontosabb korai fotómunkáiból.
Elsősorban a konkrét művészet kiállítóhelyeként tett szert nemzetközi ismertségre a bécsi Artmark Galerie, amely az elmúlt közel másfél évtizedben az irányzathoz tartozó magyar művészek tárlatainak is jó néhány alkalommal adott már otthont. A következő, Maurer Dóra által kurált „magyar” kiállítás Az OSAS művészeti egyesület/ Budapest – az ifjú nemzedék címmel június 22-én nyílik és egy hónapig látogatható a galériában; ezen a Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesületéhez (OSAS) tartozó, a fiatalabb korosztályokat képviselő művészek, Bálványos Levente, Benedek Barna, Haász Kati, Jovánovics Tamás, Nagy Barbara, Szíj Kamilla és Wolsky András, továbbá két „külsős” korábbi Mauer-tanítvány, Varga Bertalan és Varga György vesznek részt a legutóbbi években készült műveikkel.
