Saxon-Szász János a magyar résztvevője annak a kiállításnak, ami a brüsszeli Peinture Fraiche galériában december 9-ig látogatható. Az Art & Math 2017. „Á bas Euclide?” (Művészet és matek. „Le Euklidesszel?”) című tárlat összesen 21, többségében belga, illetve francia kortárs művész munkáit mutatja be – olyanokét, akiket foglalkoztat a matematikai módszereknek a képzőművészetben való alkalmazhatósága.
A Lengyelországi Magyar Kulturális Évad keretében december 15-ig a varsói Lazienki Parkban, a lengyel királyi fürdő egyik kastélyában látható a Völgyi Miklós és Skonda Mária gyűjteményéből válogatott Magyarországi fürdőélet című kiállítás, melynek anyagát a gyűjtő házaspár a korábbi években Budapesten, Debrecenben és Bécsben is bemutatta. A tárlaton Benkő Viktor, Bognár Krisztina, Breznay Pál, Bukta Imre, Cseke Szilárd, Czene Márta, Dávid András, Fehér László, Fürjesi Csaba, Galambos Tamás, Hecker Péter, Jakatics-Szabó Veronika, Király András, Kiss Márta, Kósa János, Mátis Rita, Lóránt János Demeter, Nagy Kriszta, Osgyáni Sára, Pap Gitta, Papageorgiu Andrea, Radák Eszter, Sípos Eszter, Szemadám György, Tamási Claudia és Tánczos György összesen 45 alkotása szerepel.
Vera Molnár a néhány éve elhunyt cseh Zdenek Sykorával és a Párizsban élő Erwin Stellerrel közösen a németországi Ladenburgban működő, magyar geometrikus művészeket is rendszeresen kiállító Galerie Linde Hollinger Aleatoire – Zufällig (Véletlenül) című csoportos tárlatán szerepel december 17-ig. Mindhárom alkotó a számítógépes művészet úttörői közé tartozik és munkáik nem először szerepelnek együtt kiállítva. A hangsúly ezúttal annak bemutatásán van, hogyan kísérleteznek a művészek – számítógéppel dolgozva, rendkívül szisztematikus módon – a véletlennel.
Vera Molnár egy másik kiállításon is szerepel ezekben a hetekben, nevezetesen a három intézmény, a varsói Museum of Modern Art, a moszkvai Garage Museum of Contemporary Art és a Sao Paulo-i kulturális létesítményeket összefogó SESC együttműködésével létrejött, elsőként 2018. február 11-ig Varsóban látható, The Other Trans-Atlantic. Kinetic and Op Art in Eastern Europe and Latin America 1950s – 1970s című tárlaton. A bemutató Budapestet Varsó, Moszkva, Zágráb és Bukarest mellett a kiállítás tárgyát képező irányzatok egyik kelet-európai központjaként prezentálja, s a kiállító magyar művészek listáján Molnár mellett két, már lezárt pályájú művész, Victor Vasarely és Nicholas Schöffer is szerepel. A gazdag dokumentációs anyaggal kísért kiállítás jövőre előbb Moszkvában, majd Sao Paulo-ban is látható lesz.
A Párizsi Magyar Intézetben december 16-ig látható Bánkuti András Szélső értékek című kiállítása. A fotográfus 1980 és 1994 között dolgozott a kiállítás címét is adó sorozatán, ami egyfajta krónikája a közép-európai térségben ez idő tájt zajló átalakulásnak. Bánkúti a fotóriporter kíváncsiságával, ugyanakkor igen érzékenyen nyúl témáihoz; mára ikonikussá vált fotói a közép-európai események és állapotok széles skáláját idézik fel, bemutatva a politikai és társadalmi változásokat, a szegénységet vagy éppen az underground mozgalmakat.
A Londonban élő Schwéger Zsófia legújabb, Cataloguing Time című kiállításának egy feltörekvő New York-i galéria, a Sapar Contemporary ad otthont 2018. január 5-ig. Schwéger új munkáiban is a színeket, arányokat, perspektívákat egyedi módon kezelő, komfortérzetet és elidegenedést egyaránt kifejező, emberi alakok nélküli enteriőrjeinek gyorsan ismertté vált sorát folytatja. Ezúttal az emberiség tudását őrző és az ahhoz való hozzáférést demokratizáló intézmények, azaz a könyvtárak képezik vizsgálatának tárgyát.
A Pécsi Tudományegyetem alapításának 650. évfordulója alkalmából a Római Magyar Akadémia Galériájában Lépéstartás címmel 2018. január 14-ig látható az a kiállítás, ami a PTE Művészeti Karának művésztanárai, a Doktori iskola hallgatói és a Műszaki és Informatikai Kar építész oktatói munkáiból mutat be válogatást a római közönségnek. A tárlatot a klasszikus képzőművészeti műfajok mellett az alkalmazott művészetek területéről megjelenő kerámia és a reklámgrafika, továbbá egy izgalmas építészeti blokk teszi teljessé. A Fusz György és Németh Pál által kúrált kiállításon Nagy Márta, Budán Miklós, Burkus Judit, Kovács Balázs, Ádám Zoltán, Böhm Gergely, Fodor Pál, Simon Péter Bence, Fusz György, Hegyi Csaba, Ernszt András, Nyilas Márta, Colin Foster, Mészáros Gergely, Nemes Csaba, Losonczy István, Somody Péter, Gaál Tamás, Palatinus Dóra, Lengyel Péter, Tóth Zsuzsa, Bullás József, Könyv Kata, Imre Sándor, Kanics Dorottya, Nemes Zsuzsa és Batykó Róbert munkái szerepelnek.
Három berlini kiállítás következik: A ZÖNOTÉKÁ-ban december 16-ig látható a Taking Time, ami a Critique & Culture egyesület GREY ROOM programsorozatának része, és az OFF-Biennále Budapest programjában is szerepelt nemrég. A tárlat a demokratikus társadalmi struktúrák kialakulásának és konszolidációjának három példáját eleveníti fel a XX. század különböző évtizedeiből és azt vizsgálja, milyen impulzusokat adhatnak ezek napjainkban. A tárlat kurátorai a Berlinben élő Vásárhelyi Zsolt és Simon Kati és ők az egyik bemutatott videomunka szerzői is. A Die Insel (A sziget) című 50 perces videó egy, a weimari köztársaság idején megvalósított, radikálisan demokratikus iskolakoncepció sorsán keresztül vizsgálja, mit tudott – vagy mit nem tudott – Németország kezdeni ezzel az örökséggel az azóta eltelt évtizedekben, illetve napjainkban.
Varga Mátyás új berlini galériájáról, a Kunstwerkberlin-ről az artPortal a közelmúltban már hírt adott; most Matzon Ákos Markus Wüste német szobrászművésszel közös kiállítása látható itt január elejéig. Matzon részben egyik rendszeresen visszatérő témájával, a könyvvel foglalkozik; fali könyv-objektjei, könyv-plasztikai munkái a Gutenberg-galaxis tiszteletéről, szeretetéről s egyben féltéséről szólnak. Másik központi témája a fény: Fénysávok című monokróm sorozatán a közel egyszínű felületeket, mezőket tagoló hosszabb bevágások fogadják be a fényt, amely így a képek főszereplőjévé válik, egyben egyfajta mobilitást is kölcsönöz nekik.
Még mindig Berlin: a Haus der Kulturen der Welt (A világ kultúráinak háza) a helyszíne a Parapolitika: kulturális szabadság és hidegháború című, 2018. január 8-ig nyitva tartó kiállításnak, amely az 1930-as évektől napjainkig született képzőművészeti alkotásokból válogatva mutatja be a művészet, az ideológia és a geopolitika feszültségekkel terhes találkozási pontjait. A tárlat arra a kérdésre is keresi a választ, hogy a nyugati modern művészet kánonja „globalizálható”-e visszamenőleges hatállyal anélkül, hogy foglalkozna azokkal az ideológiai struktúrákkal és intézményi narratívákkal, amelyek ezt a kánont alátámasztották és exportálták. A tárlaton, többek között Gerhard Richter, Frank Stella Philip Guston, Sigmar Polke és Daniel Buren társaságában Erdély Miklós és Tót Endre is szerepel.
A tallinni Kumu-ban, ami az Észt Művészeti Múzeum székhelye, egyszersmind Észtország legnagyobb kiállítási központja, január 28-ig látható a The Travellers: Voyage and Migration in New Art from Central and Eastern Europe című csoportos kiállítás, amelyen az egykori szovjet blokkhoz tartozó kelet- és közép-európai országok kortárs művészei elevenítik fel – kivétel nélkül az ezredforduló után készült munkákban – hogyan zajlott a rendszerváltás előtt az emberek, a javak és az eszmék áramlása a térség és Európa illetve a világ más részei között. Olyanok osztják meg benyomásaikat, akik maguk is utaztak, vagy akár tartósan is elhagyták szülőföldjüket, hogy más nyelvi és kulturális közegben keressék boldogulásukat. Magdalena Moskalewicz kurátor igyekezett sokféle felfogásnak helyet adni, különösen fontosnak nevezve ezek párbeszédét egy olyan időszakban, amit a nacionalizmus és a bevándorló-ellenes hangulat erősödése jellemez kontinensünkön. A tárlaton kiállító művészek között szerepel – többek között Roman Ondak és Adrian Paci társaságában – a jelenleg Berlinben élő Oravecz Tímea Anita, továbbá – közös projekttel – Németh Ilona és Ravasz Jonathan.
Oravecz Tímea Anita az egyik szereplője a marokkói Goethe Intézet által szervezett, január elejéig látogatható páros kiállításnak is, ami a Noss noss – Gemischtes Doppel (Vegyespáros) sorozat része a tangeri Mahal Art Space-ben. A sorozat mindig egy marokkói és egy német, illetve Németországban élő művész aktuális témákkal foglalkozó alkotásait állítja párba. Oravecz Badr el Hammamival szerepel együtt; műveik a határok, a migráció kérdését tematizálják.
Ugyancsak Oravecz Tímea Anita a magyar szereplője a Bienalsur, az első dél-amerikai kortárs művészeti biennálé rendezvényeként a kolumbiai Cúcutában december 9-ig látható Together Apart című nemzetközi csoportos kortárs kiállításnak, ami – egy, ezekben a témákban különösen érzékenynek számító régióban – ismét csak a mobilitás, a határok és más korlátok, a migráció kérdéseit dolgozza fel olyan művészek közreműködésével mint Francis Alÿs, Tania Bruguera, Adrian Paci, és a Slavs and Tatars.
A wolfsburgi Kunstmuseumban 2018. február 18-ig tekinthető meg a Never Ending Stories című kiállítás, ami a loop szerepét vizsgálja a képzőművészetben, a filmben, az irodalomban, a zenében, az építészetben és a kultúrtörténetben. A nagyszabású tárlat a téma első átfogó interdiszciplináris múzeumi feldolgozása; az örök körforgás bemutatása a saját farkába harapó óegyiptomi kígyótól, az uroborosztól kezdődik és a kortárs multimédia installációkkal zárul. A tárlat zömmel XX-XXI. századi, modern és kortárs alkotókat felvonultató képzőművészeti szekciójában többek között Dali, Beckmann, Warhol, Bruce Nauman, Nam June Paik, Richard Serra, Günther Uecker és Yayoi Kusama társaságában Csörgő Attila 1998-as munkája is szerepel.
Hegyi Lóránd, aki a kínai milliárdos műgyűjtő, Georg Wong által alapított pekingi Parkview Museumban egy egész, a helyi kortárs művészeket európai pályatársaikkal párbeszédbe állító sorozatot kúrál, ezúttal a gyűjtő szingapúri múzeumában rendezett nagyszabású nemzetközi kortárs tárlatot The Artist’s Voice címmel.
A 2018. március 18-ig látható kiállításon 16 ország 34 kortárs alkotója szerepel, köztük – olyan világsztárok társaságában mint Marina Abramovic, Bill Viola, Gilbert & George vagy Arnulf Rainer – Fehér László és Pinczehelyi Sándor. A kiállított munkák azt az üzenetet hordozzák, hogy a művészeknek a mai, krízisekkel, bizonytalanságokkal, az orientáció és az illúziók elvesztésével terhelt világban is hallatniuk kell hangjukat, be kell mutatniuk a valóság komplexitását, fel kell vázolniuk az emberi lét perspektíváit.
A bonni székhelyű Young Collectors kezdeményezés a projektbe meghívott művészek kis példányszámú számozott sorozatainak bemutatásával és értékesítésével segíti a fiatal gyűjtőket kollekciójuk megalapozásában és gyarapításában. A neves művészeket felvonultató csoport tagja többek között Maurer Dóra, Christoph Dahlhausen, Heiner Thiel, Sybille Feucht, Sebastian Wickeroth és Dieter Balzer is. A csoport új tagjai december 2. és 2018. január 7. között a bonni raum2810 galéria Stories to be told című kiállításán mutatkoznak be, melyen Forgó Árpád Colour Gap sorozatának formázott vásznaival szerepel.
