A kortárs amerikai és európai művészek papíralapú munkáira szakosodott, 2000-ben alapított New York-i Senior & Shopmaker Gallery-ben május 12-ig látható a computer art úttörője, Molnár Vera Rajzok 1949-86 című szóló show-ja, a művész második ottani egyéni tárlata. A kiállított anyag súlypontját a computer art első évtizedeiben, 1968-86 között született munkák képezik, de szerepel egy kisebb válogatás az 1949 és 1970 között még számítógép felhasználása nélkül készült papíralapú művekből is. A bemutatott munkákat néhány enteriőr-fotóval együtt a kiállítás honlapján is meg lehet nézni. A tárlatról a The New York Times weboldala is beszámolt.
Május 18-ig a Pozsonyi Magyar Intézetben látogatható a Barcsay mester és tanítványai című, a Barcsay Jenő Képzőművészeti Alapítvány gondozásában létrejött utazó tárlat. A kiállítás Barcsay Jenő szerigráfiái és művészeti tankönyvei mellett három olyan, a mester munkásságának konstruktív geometrikus vonalát tovább vivő kiemelkedő kortárs művész – Balogh László, Konok Tamás és a tavalyelőtt elhunyt Deim Pál – sokszorosított grafikáiból mutat be válogatást, akik Barcsayval élete végéig szoros szakmai-baráti kapcsolatban álltak.
A TURBA művészeket, kurátorokat és művészeti területen dolgozó más szakembereket összefogó egyesület, ami nemzetközi művészeti projektek megvalósításának elősegítésére jött létre 2014-ben és eddig Németországban, Svájcban, az USÁ-ban és Franciaországban szervezett kiállításokat, fesztiválokat, előadásokat és performanszokat. Idén március óta Hannoverben állandó kiállítóhellyel is rendelkeznek; ez a TURBA Gallery, ahol most az első tárlatok egyikeként május 27-ig Brückner János szóló show-ja látható First-person substitution címmel. Brückner ezúttal is a kiállított műtárgy és szemlélői hagyományos viszonyának kizárólagos érvényességét kérdőjelezi meg és három olyan projektet mutat be, melyek e hagyományos viszony alternatíváit kínálják. Az egyik például a nézők kíváncsiságára és aktivitására épít és igényli közreműködésüket egy mű befejezésében. Ha ők készek az együttműködésre, a mű végül láthatóvá válik, ellenkező esetben félbemarad, de mindenképpen lenyomata lesz a nézői aktivitásnak – vagy annak hiányának. Egy másik projekt „vörös szőnyeges” szituációba hozza a látogatókat, akik egy háttér-paraván előtt készíthetnek szelfit, VIP-ként láttatva magukat. A paravánon azonban nem az ilyenkor szokásos szponzor-logók vannak, hanem – azok stílusában – olyan, mindennapi életünket is kísérő fogalmak mint a félelem, a szégyen és a bűntudat.
A drezdai OSTRALE kortárs művészeti központ 2007 óta rendez nemzetközi kiállításokat és 2017 óta egy biennálénak is otthont ad. A biennálék között nemzetközi projektek megvalósításában is közreműködnek, így kurátorai, Antka Hofmann és Andrea Hilger most egy olyan tárlatot jegyeznek a máltai nemzeti művészeti központtal, a Spazju Kreattiv-val közösen, ami a jelenleg az Európa kulturális fővárosának címét viselő Valettában, a Valletta International Visual Arts Festival keretében tekinthető meg. A több helyszínen látható, found a mentalism I & II című tárlat globális problémákat, elsősorban a fegyveres konfliktusokat és a menekültkérdést vizsgálja, a figyelmet a kiállítás helyszínét is adó mediterrán térségre összpontosítva és felmutatva a kulturális sokszínűségben, a művészek párbeszédében rejlő lehetőségeket. Az egyik helyszín, a máltai főváros Messina Palotájának május 27-ig látogatható kiállításán Riskó Gáspár is szerepel, akinek színes fotóit a kurátorok Analógiák címmel egy drezdai fotóművész, Luc Saalfeld fekete-fehér munkáival párbeszédbe állítva mutatják be.
A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy a valettai fesztiválnak volt egy másik, május 4-én befejeződött magyar vonatkozású programja is, a Vizuális akusztika; ezt a projektet, melyben számos magyar művész is közreműködött, Gyenes Zsolt koordinálta.
A brnói Művészetek Háza egyik reprezentatív kiállítóhelyén, a Kunstáti főurak háza néven ismert reneszánsz palotában június 10-ig tekinthető meg az Angry Planet II: Operation Continues című kiállítás, a csehországi Nemzeti Műszaki Könyvtár és a Tudományos Akadémia közös projektjének második része. A két intézmény szakemberei, Milan Mikuláštík és Milan Kreuzzieger által kurált tárlat azt vizsgálja, hogyan változik globalizálódó világunkban a konfliktusok természete, az erőszak megjelenési formái, illetve azoknak a lényeget gyakran homályban hagyó prezentációja a médiában a közvélemény felé. A kurátorok arra kívánják felhívni a figyelmet, hogy a helyi, a nemzeti szintű és a nemzetközi konfliktusok is csak globális perspektívából értelmezhetők. A tárlaton Borsos Lőrinc munkái is szerepelnek.
Kína „porcelán-fővárosában”, Jingdezhenben, az április 29. és május 1. között tartott nemzetközi művészeti (kerámia) vásárhoz kapcsolódva a Ceramic Art Avenue Art Galleryben nyílt meg az a június 10-ig látogatható kortárs nemzetközi kerámia-kiállítás, amire két fiatal magyar művész, Lublóy Zoltán és Szabó Ádám Csaba is meghívást kapott.
A kiállítás szervezői nagy súlyt fektetnek a nyugati művészeknek a vásáron és a kiállításon való részvételére, mert ugyan a műfajnak Kínában igen gazdag hagyományai vannak, úgy látják, hogy a kortárs kerámiaművészetben a kifejezésmód sokszínűségét, az anyaghasználatot és a technikákat tekintve is elmaradnak Európától. A kiállított műtárgyak egy része bekerül a galéria gyűjteményébe, s azokat később vándorkiállítás formájában Kína számos más városába is elviszik.
A kortárs művészfotóra szakosodott, a kiállítások szervezése mellett könyvkiadással is foglalkozó salzburgi Fotohofban június 16-ig látható a Woman in 3 Acts című csoportos kiállítás, ami a tárlatnak helyet adó intézmény, az oslói Fotogalleriet és a budapesti Inda Galéria együttműködésének keretében, hat művész, köztük Szász Lilla részvételével valósult meg. Simon Kati személyében magyar a tárlat kurátora is. A középpontban a filmből és az irodalomból is ihletet merítő Szász munkái állnak; a tárlat három „felvonása” a különböző művészeti műfajok, az eltérő módon elbeszélt élettörténetek dialógusára épül és napjaink égető kérdéseivel, a globalizációval és a migrációval foglalkozik, a társadalom olyan csoportjait vizsgálja, melyeket a perifériára szorulás, a marginalizáció veszélye fenyeget. Szásztól a Napfürdőzők címmel a szentpétervári Péter-Pál erőd tövében napozókról, az Oroszországból kivándorolt, New Yorkban élő zsidó veteránokról és budapesti prostituáltakról készített, a megörökítettek bizonytalanságát, sérülékenységét is nyilvánvalóvá tevő sorozatok fotói láthatók, olyan pályatársak munkáival párhuzamba állítva mint az orosz Gluklya, a szerbiai származású Katarina Šoškić vagy a chilei Paz Errázuriz. A kiállítás szeptemberben az Inda Galériában, jövőre pedig Oslóban is látható lesz.
Touha po věčnosti – Desire for Eternity címmel, A hagyományos élet változása Közép-Európában alcímmel június 28-ig látható a prágai Régi Városháza galériájában Korniss Péter legújabb kiállítása, melynek megvalósításában a Prágai Magyar Intézet és a Várfok Galéria is közreműködött. Csehországban jól ismerik Korniss munkásságát, néhány éve életmű-díjjal is kitüntették, mostani kiállításának kurátora, Danielá Mrázková pedig már korábban is több kiállítását rendezte. A mostani, Prága főpolgármestere és a csehországi magyar nagykövet védnöksége alatt álló tárlat az 1967 és 2017 közötti fél évszázad fotóiból válogat, kizárólag Korniss munkásságának a kiállítás alcímében is megjelenő vonulatára koncentrálva.
Az absztrakt és konceptuális művészetre fókuszáló nürnbergi Galerie Kunstkontor Nürnberg július 28-ig ad otthont a Konstellationen 1 című csoportos tárlatnak, amin a galéria állandó művészein kívül meghívott alkotók, köztük Maurer Dóra is szerepelnek. Maurer az Elrejtett struktúrák című frottázs-sorozatának darabjait állítja ki és vetítik Timing című „hajtogatós” filmjének DVD-változatát is; e művek kölcsönösen segítik egymás értelmezését.
Berlin kiemelkedő jelentőségű jelenkori művészeti múzeumában, a Hamburger Bahnhof – Museum für Gegenwart-ban augusztus 26-ig látogatható a Hello World című nagyszabású kiállítás, ami Revision einer Sammlung (Egy gyűjtemény revíziója) alcímmel azt a kérdést vizsgálja, hogyan tudja egy alapvetően nyugat-európai és amerikai súlypontokkal felépített gyűjtemény más régiók művészeti áramlatainak bemutatásával és transzkulturális szemlélettel bővíteni fókuszát. Ezt a kérdésfelvetést a globalizáció, az azzal összefüggő esélyek és veszélyek teszik igazán időszerűvé. A 13 fejezetre tagolt, több mint 250 művész alkotásait felvonultató tárlat alapját a Nationalgalerie Berlin saját gyűjteményéből válogatott 200 mű képezi (a Hamburger Bahnhof a Nationalgalerie-hez tartozó múzeumok egyike), amit más németországi és külföldi gyűjteményekből további 550 munka egészít ki. Az egyes fejezetek a gyűjtemény lehetséges megközelítésmódjait dolgozzák fel, és szándékuk szerint segítséget nyújtanak a kollekció továbbfejlesztése szempontrendszerének kialakításához. A tárlat egyes fejezeteit összesen 11 kurátor jegyzi, a főkurátor Udo Kittelmann, a Nationalgalerie igazgatója. Sajnos az igen széles nemzetközi merítésű tárlaton kevés magyar művész alkotása kapott helyet, Moholy-Nagy László és Kemény Zoltán művei mellett a ma is aktív nemzedéket egyedül Galántai György képviseli. Ő abban a fejezetben szerepel egy performanszának fotósorozatával, ami a kelet-európai szocialista országok alternatív művészeti törekvéseit mutatja be a múlt század 50-es – 80-as éveiben, a múzeum saját anyaga mellett főként a ljubljanai Moderna Galerija gyűjteményéből kölcsönzött munkákkal – Galántai sorozata is Ljubljanából érkezett Berlinbe.
Az Ovre Eiker járáshoz tartozó Vestfossenben egy egykori cellulózgyár épületeiben kialakított Vestfossen Kunstlaboratorium az utóbbi jó másfél évtizedben Norvégia egyik legfontosabb kortárs kiállítóhelyévé nőtte ki magát. Az intézmény minden évben tavasztól őszig működik és a kiállítások szervezése mellett rezidenciaprogramot is bonyolít. Az idei év szeptember 30-ig látogatható, Contemporary Chaos címet viselő központi tárlata az ismert olasz művészeti író és műkritikus Demetrio Paparoni kurátori közreműködésével 1.000 négyzetméteren 60 művész legkülönbözőbb műfajú, részben helyspecifikus munkái segítségével mutatja be a kortárs művészet sokszínűségét, s ugyanakkor az alkotóknak azt a közös vonását, hogy tudják és értik, milyen világban élnek és milyen kihívásokra kell reflektálniuk. A művészek négy kontinenst képviselnek, s jó néhányan közülük olyan országokból származnak – vagy élnek ma is ott – melyek nemrégiben még a mára globálissá vált színtér perifériájának számítottak. Ez a széleskörű merítés is jelzi, hogy a művészet ma sokkal több forrásból táplálkozik, mint a múltban. A kiállítás nem kisebb és nem egyszerűbb kérdésre keresi a választ mint arra, mi a művészet, a művészek szerepe napjainkban, egy olyan világban, ahol a jövő útjait főként a tudomány fürkészi és a művészet „a jelen börtönében él”. A művészet inkább csak egy ma a kommunikációs stratégiák közül, vagy képes-e ma is arra, hogy változtasson a világon? A „válaszkeresők” közé Paparoni a közép-kelet-európai térségből az osztrák Christoph Schirmer mellett Kaszás Tamást hívta meg.
Krakkó tekintélyes kortárs múzeuma, a MOCAK szeptember 30-ig ad otthont a Szülőföld a művészetben című csoportos nemzetközi tárlatnak. A kiállítás a szülőföld fogalmának változásával, bővülésével foglalkozik, rámutatva arra, hogy éppen a művészek azok, akik, miközben őrzik és gazdagítják saját szülőföldjük kultúráját, egy mindenütt érthető, nemzetközi nyelvet beszélve előhírnökei egy globális, „univerzális szülőföldnek” is. A 60 kiállító művész között Nemes Csaba és Ősz-Varga Szabina is szerepel – többek között Mona Hatoum, Robert Longo, Pavel Pepperstein és Andres Serrano társaságában.
A berlini Selected Artists galériát 2010-ben alapította a korábban a New York-i Rockefeller Alapítványnál és a londoni The Imperial War Museumban kutatóként és kurátorként dolgozó Uwe Goldenstein. A galéria, melynek köréhez több magyar művész is tartozik, most az egykor valóban hűtőházként működött, jelenleg közösségi és kulturális központként funkcionáló Kühlhaus Berlinben a Galerie Mazzolival közösen rendezi meg a Preparing for Darkness című, május 11. és 21. között látogatható csoportos tárlatot. A kiállítás olyan művészek alkotásait gyűjti egybe, akiket a művészi technikák elmélyült és átgondolt kezelése jellemez, akik építenek a romantika, az impresszionizmus, a szimbolizmus vagy a szürrealizmus hagyományaira és napjaink történéseire reflektálva egy „ellenvilágot” hoznak létre, amiben szükségszerűen megjelenik a melankólia, a veszteségek és rémálmok, a rombolás, egy módosult tudatállapot. A kiállításon a Selected Artists művészköréhez tartozó valamennyi magyar, illetve Magyarországon élő alkotó, így Bota Ádám, Magyar Ádám, A. Nagy Gábor, Szűcs Attila és Alexander Tinei is szerepel. A hatszintes, hatalmas kiállítótér földszintjén Szűcs szóló show-ja lesz látható, benne az egész tárlat címét adó Preparing for Darkness című festményével, a többiek, Szűccsel együtt, szerepelnek a harmadik emeleti csoportos szekcióban, ahol Magyar Ádám videóinstallációit is bemutatják. Magyar egyes videóit az Uwe Goldenstein által kurált kiállítás honlapján is meg lehet nézni.
A Reclaim Photography West Midlands projekt 2015-ben svéd mintára indult Nagy-Britaniában, azzal a céllal, hogy köztereken, a közösségi élet színterein is bemutassa és népszerűsítse a kortárs művészfotót. A projektből időközben kinőtte magát a Reclaim Photography Festival, melynek idei kiadását Reclaiming our Future címmel három város, Birmingham, Dudley és Wolverhapton látja vendégül. A több helyszínen rendezett kiállítások elsősorban azt a kérdést járják körül, hogyan befolyásolja a globalizáció, az éghajlatváltozás, a viharos ütemű technikai fejlődés a politikát, a kultúrát, a hétköznapi életet és a közösségek működését, milyen új, kreatív energiák állíthatók a napjaink problémáira adott válaszok keresésének szolgálatába. Dudley-ban a Black Country Living Museum ad otthont annak a május 19-20-án látogatható kiállításnak, amin Vedres Ági munkái is szerepelnek.
A berlini Zeiss Planetáriumban május 17. és július 1. között lesz látható a DOME – Viszonyunk a világegyetemhez című nemzetközi kortárs csoportos kiállítás, ami egy nagyobb interdiszciplináris projekt része és többek között filmes és zenei programok, tudományos előadások segítségével, holisztikus megközelítéssel vizsgálja a „kozmikus realitásokat” és azt az ellentmondást, hogy miközben a „világűr” a távoli, a megfoghatatlan szinonimája, egyben életünk tere is. A kortárs munkákat a tárlat berlini asztronómusok 1910-1960 között rögzített megfigyeléseivel állítja szembe. A kiállításon Fridvalszki Márk és Borsos Lőrinc műveivel is találkozhatnak a látogatók.
