Waliczky Tamás 2010 óta a City University of Hong Kong professzora, s március 3-ig itt, a Creative Media Centre kiállítóterében, a CMC Gallery-ben látható legfrissebb, Cameras című szóló-showja is. A Szepesi Anna által kurált tárlaton a művész Kamerák-sorozatából láthatók grafikák és animációk; szeptemberben a Lumenvisum Gallery-ben a teljes sorozatot meg lehet majd tekinteni. A kiállítás kapcsán adott interjújában Waliczky elmondja, hogy új munkái nem a legutóbbi években született alkotásaival, inkább az 1989-es Gépek-sorozatával rokoníthatók. Abban az értelemben azonban fennáll a folyamatosság, hogy ezekben a művekben is azt vizsgálja, hogyan lát az ember, hogyan érzékeli a világot. Waliczky kamerái a valóságban nem léteznek, de feltalálhatták volna őket, ha a fotográfia fejlődése más irányt vett volna. A kiállított munkák itthon a Molnár Ani Galériában lesznek láthatóak júliusban.
A Museum Wilhelm Morgner Carl-Jürgen Schroth műgyűjtő-mecénásról elnevezett terme ad otthont a Dortmund melletti Soestben a Stiftung Konzeptuelle Kunst painting black című, március 4-ig megtekinthető kiállításának. A tárlaton 9 európai országnak és az USA-nak a konkrét-geometrikus irányzatokhoz tartozó 42 művésze szerepel, köztük – Victor Vasarely mellett – Ottó László. A kiállításon bemutatott, legkülönfélébb technikákkal készült munkák közös nevezője a fekete szín dominanciája, a benne rejlő lehetőségek sokrétű kihasználása. Ottó egy olyan Malevics-hommage-zsal szerepel, melynek elkészítéséhez 21 különböző fekete pigmentet használt.
A moszkvai önkormányzat által fenntartott, saját gyűjteménnyel is rendelkező A3 Galériában ugyancsak március 11-ig látható Saxon-Szász János Saxon: Polidimenzionális fekete négyzet című egyéni kiállítása. A Kortárs Művészetek Nemzeti Központjával (NCCA) közösen szervezett és a moszkvai Magyar Kulturális, Tudományos és Tájékoztatási Központ támogatásával létrejött tárlattal a művész abba a városba tért vissza, ahol 2006-ban az akkor 60. születésnapját ünneplő nemzetközi MADI mozgalom SzupreMADIzmus fesztiválja zajlott – maga ez a szókombináció is Saxontól származik. A kiállításhoz egy konferencia is kapcsolódik az avantgárd művészettel foglalkozó szakemberek és geometrikus művészek részvételével.
Views from V4 címmel a brüsszeli Art Thema Gallery ad otthont a visegrádi országok március 19-ig látogatható közös kortárs képzőművészeti kiállításának, ami magyar részről a MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft szervezésében, több állami szerv támogatásával és a Kogart közreműködésével valósul meg a V4 Magyar Elnökség keretében; a tárlat megnyitása a Visegrádi Együttműködés 27. évfordulójához kapcsolódott. A bemutatott, széles merítésű anyagban a kortárs magyar képzőművészetet Adorján Attila, A. Nagy Gábor, Bohus Zoltán, Csiszér Zsuzsi, Fehér László, Gáspár György, Haraszty István, Hencze Tamás, Kelemen Zénó, Kiss Endre, Kondor Attila, Konok Tamás, Nádler István, Németh Marcell, Szabó Ábel és Verebics Ágnes munkái képviselik.
A Collegium Hungaricum Berlin 2016-ban indított rezidenciaprogramjának keretében tavaly nyáron Kútvölgyi-Szabó Áron dolgozott Berlinben; helyspecifikus munkái most március 30-ig láthatóak Clustering Illusions című egyéni tárlatán. Kútvölgyi-Szabó alkotói tevékenységének középpontjában az utóbbi években a humán percepció és különösen a kognitív torzítások jelenségei, valamint ezzel összefüggésben az emberi tudás bizonytalansága és a térbeliség ebben betöltött szerepe állt. Ennek szerves folytatásaként a CHB Residency során egy új aspektusból, a kivágatok, a metszetek és a keretezés fogalma felől nézve vizsgálta a témát. A munkák összefoglaló címe, a Clustering Illusions a kognitív torzítások egyik alesete, mely a post-truth, azaz a poszt-igazság és alternative facts-ek, azaz az alternatív tények korában különös aktualitást nyert. A létrejött műegyüttes olyan potenciális ismeretelméleti csúsztatásokra kíván rámutatni, amelyek valamiféleképp mind a térbeliség negligálásából adódnak, abból az automatikus „elképiesítésből”, ahogyan az elménk és a legtöbb technikai képalkotó eszköz is működik. A kiállítás megszületését dokumentáló rövidfilm itt tekinthető meg.
A lublini vajdaságban található Chełm városi múzeumának galériájában, a Galeria „72”-ben február 23. és május 6. között látható az Obraz – Obiekt (Kép – Tárgy) című nemzetközi csoportos kortárs kiállítás, melynek csaknem 40 részvevője között van Haász István is. A tárlat anyagát a múzeum gyűjteményéből válogatták, amiben Haász összesen tíz alkotásával szerepel.
Haász István egy másik csoportos tárlaton is bemutatkozik ezekben a hetekben: Hessenben, a Bensheim-Auerbach-i Fürstenlager park egyik villájában, a Damenbauban március 3. és április 8. között tekinthető meg a Konkrete Kunst című kiállítás, amire Reinhard Lättgen kurátor négy országból az irányzatot képviselő öt neves művészt hívott meg, köztük Haász mellett többek között a francia Dominique Chapuis-t és a német Reinhard Royt.
Az olaszországi Monza királyi villájában, a Villa Reale-ban április 22-ig látható Havadtőy Sámuel (Sam Havadtoy) Nobody Sees Me Like I Do című, a Kálmán Makláry Fine Arts közreműködésével megvalósult egyéni kiállítása. A bemutatott munkák itt nem egy szokványos kiállítótérben jelennek meg, hanem egy királyi lakosztály tereivel lépnek dialógusba. A művészt az eredetiség, az autenticitás problémái foglalkoztatják, tárlatának ihletői a magyar származású Elmyr de Hory ecsetjéből származó hamis Modigliani-portrék és a Modigliani-hamisítványok kapcsán a közelmúltban kirobbant új botrányok, továbbá a Prada Foundation Serial Classic című, az eredeti és a másolat viszonyát vizsgáló kiállítása voltak. A bemutatóról a megnyitó után hosszabb írás jelent meg az Il Giorno milánói napilapban.
Az Igor Fait helyi üzletember által kezdeményezett és anyagilag is támogatott brnoi Fait Gallery-ben május 5-ig tekinthető meg Puklus Péter Stupid című, a Prágában élő szlovák fotóművésszel, Radek Brousillal közös kiállítása. A két egyidős művész Jan Zálešák által kurált közös projektjének kiindulópontja a bizonytalanság, új munkáik elsősorban új horizontok megnyitását és nem a már elért pozíciók újbóli megerősítését szolgálják. Puklus és Brousil egy selmecbányai rezidenciaprogram kapcsán ismerkedtek meg egymás számos közös vonást tartalmazó, a fotóban gyökerező, de a fotóval szembeni tradicionális elvárásokat figyelmen kívül hagyó munkásságával. A tárlat a két művész közötti dialógus formájában megvalósuló önelemzés, ami tapasztalataikat, aggodalmaikat, bizonytalanságaikat és vágyaikat transzformálja univerzálisabb szimbolikus tartalmakká. Ahogy a galéria honlapja fogalmaz: „megosztott világunkban a másokra való odafigyelés bonyolultabbnak tűnik mint a holdraszállás, az empátiából született kölcsönös megértés a művészet legmagasabb rendű céljának mutatkozik”.
Joseph Haydn egyik legnépszerűbb műve, A Megváltó utolsó hét szava a keresztfán eredetileg a húsvéti liturgia részeként hangzott el. A szentbeszédek helyére Esterházy Péter 2014-ben Dubóczky Gergely karmester felkérésére profán imát írt, s az így létrejött előadás inspirációjára született Nádler István hét festményből álló sorozata, a Hét utolsó szó, melyet a hazai múzeumlátogatók tavaly a Kiscelli Múzeum Templomterében láthattak. Nádler sorozatát március 19-30. között, azaz húsvét előtt a Magyar Kulturális és Tájékoztatási Központ közreműködésével Stuttgartban is bemutatják, ugyancsak szakrális térben, a Hospitalkirchében.
A humán- és társadalomtudományokkal foglalkozó bécsi Institut für die Wissenschaften vom Menschen (Humántudományi Intézet) kortárs képzőművészeti kiállításainak sora J. Nagy András március 21-én nyíló, az intézmény nyitvatartási idejében és rendezvényein június 30-ig látogatható No One Saw It Twice című, a művésznek az ezredforduló óta készült fotóiból válogató tárlatával folytatódik. A saját építésű, rejtett kamerával készült felvételek Budapesten és külföldi nagyvárosokban élő hajléktalanok életébe engednek bepillantást. Ezeknek az embereknek a magánszférája igencsak törékeny, hiszen életük a nyilvánosság előtt zajlik, J. Nagy azonban úgy „lesi meg” őket, hogy felvételeiből megható intimitás árad. A tárlat címe, a Senki nem látta kétszer Krasznahorkai László Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó című regényének mottóját idézi.
A müncheni Haus der Kunstban március 2. és augusztus 19. között látható a Blind Faith: A kortárs művészet intuíció és reflexió között című nemzetközi csoportos kiállítás, ami az intézmény neves igazgatója, Okwui Enwezor kezdeményezésére jött létre. A közösségi média és az internet térhódítása megtörte a hagyományos tömegtájékoztatási eszközök hírmonopóliumát, ami, miközben pozitív változásokat indított el, szinte áttekinthetetlenné tette a híráradatot és sokakat elbizonytalanított. A megbízható hírek kritikus fogyasztásának helyét sokszor átveszi a – tárlat címében is megjelenő – „vak bizalom”. Enwezor szerint ez hozzájárul „a társadalom bizonyos alappillérei, köztük az egyházi és a politikai intézmények korróziójához”. Az igazgató ezért két éve felkérte három kurátorát, Julienne Lorzot, Daniel Milnest és Anna Schneidert, hogy vizsgálják meg, milyen válaszokat adnak ezekre a jelenségekre a különböző országok fiatal művészeinek az utóbbi években született alkotásai. Az e munka eredményeit bemutató kiállításra végül 28 fiatal, de már nemzetközi szinten is nevet szerzett művész kapott meghívást, köztük a Németországban élő Győri Andrea Éva, aki két éve Nagy Kriszta x-T-vel együtt a legutóbbi, zürichi Manifesta magyar kiállítója volt.
A legnagyobb nemzetközi vásárok állandó résztvevője, a Thomas Hirschhornt, Kendell Geers-t vagy Stephan Balkenholt is művészkörében tudó londoni Stephen Friedman Gallery ad otthont Keserü Ilona első szóló show-jának a brit fővárosban. A címében is a művész nevét viselő, március 23. és április 21. között látható tárlat nem előzmények nélküli, hiszen Keserü munkái szerepeltek már a galéria standján a tavalyi Frieze Masters vásáron is. A tárlaton a 60-as évektől a 80-as évek elejéig tartó időszakban született munkák – festmények, grafikák és objektek – szerepelnek, köztük olyan ismert alkotások mint a Jászai Mari csipkegallérjának felhasználásával készült Színésznő emlékére és a Televízió – mindkettő 1965-ből –, későbbi nagyméretű térkompozíciók, és több kiállított művön is visszaköszönnek a munkásságának fő motívumát jelentő szív alakú sírkövek a balatonudvari temetőből. A galéria nem titkolt célja, hogy Keserüt ezzel a tárlattal is „az absztrakció nemzetközi történetének egyik vezéralakjaként” mutassa be. A kiállításra a megnyitó után terveink szerint részletesebben is visszatérünk.
Nyitókép: Kútvölgyi-Szabó Áron: Clustering Illusions, Collegium Hungaricum, Berlin, részlet, forrás: aronkutvolgyiszabo.com
