A párizsi galerie abstract project a Salon Réalités Nouvelles-hez kapcsolódó, de nemcsak a Szalon tagjainak kiállítási lehetőséget biztosító művészeti központ, ami az absztrakciót érintő esztétikai, tudományos és társadalmi kérdések bemutatásához és megvitatásához kínál platformot művészek, kurátorok, kritikusok, művészettörténészek és művészeti tanulmányokat folytató diákok számára. Legújabb, március 24-ig látogatható, Művészet és matematika című kiállításukon húsz olyan, absztrakt irányzatokat képviselő alkotó, köztük Saxon-Szász János mutatkozik be, akiknek munkássága intenzíven épít a tudományok vívmányaira is.
Maradunk még Párizsban, ahol március 20-25. között a Bastille Design Center ad otthont a Biennale 109 közel 80 művészt bemutató idei kiadásának. A 109 társaságot 1982-ben kilenc festő- és szobrászművész alapította, célul kitűzve a művészek közötti kommunikáció erősítését és a fiatal tehetségek felkarolását. A biennálén Kalmár János is szerepel, akinek egyik nagyméretű, a kiállításra szánt alkotásáról egy patinázáskor készült munkafotót közlünk.
Sorozatunk 43. részében beszámoltunk arról az Art in Process című bochumi kiállításról, ami a tavaly elhunyt német képzőművészre, Heinz Kasperre emlékezett. A tárlat módosított és kibővített anyaga április 8-ig most a berlini Orosz Házban, azaz Oroszország tudományos és kulturális központjában látható. A kelet- és nyugat-európai kortárs művészetben jelentkező tendenciák közös vonásait bemutató kiállításon, melynek egyik társkurátora Ézsiás István, nyolc európai ország 21 művésze – köztük Ézsiás István, Ingo Glass, Jarmeczky István, Khell Zoltán és Noll Béla – mintegy 100 munkája szerepel.
Nagy sikerű budapesti életmű-kiállítása után Korniss Péternek a Bukaresti Magyar Intézet és a Várfok Galéria közreműködésével a következő napokban két kiállítása is nyílik Bukarestben, ahol legutóbb közel 20 éve volt egyéni tárlata. A Nemzeti Képzőművészeti Múzeumban megrendezésre kerülő, március 23. – május 7. között látogatható, a Magyar Nemzeti Galéria tárlatához hasonlóan Folyamatos emlékezet címet viselő kiállítás új összefüggések mentén mutatja be a művész munkásságát. Emblematikus képei egyéni narratívák sorába állítva jelennek meg, a 60-as, 70-es évek román, szlovák, magyar falvakban készített fotográfiáitól kezdve egészen a legújabb, széki asszonyokat bemutató sorozatáig. A történetekbe ágyazott képek az életmű személyes oldalát tárják fel, ugyanakkor jól illusztrálják Korniss fél évszázadot felölelő pályájának kompromisszumok nélküli következetességét. A tárlathoz kapcsolódva a Bukaresti Magyar Intézet is bemutat egy válogatást Korniss 60-as – 70-es években készült, a hagyományos paraszti világot ábrázoló vintázsaiból; ez a kiállítás március 21. és április 10. között lesz megtekinthető.
A magántőkéből alapított prágai Futura Kortárs Művészeti Központ által fenntartott kiállítóhelyen, a Karlin Studios-ban már többször szerepeltek kortárs magyar művészek; most, egészen április 15-ig a tavaly Esterházy-díjjal kitüntetett Keresztes Zsófia Facing Enemies, Melting Opposites című szóló show-ja látható itt. A tárlat – ahogy a tárlat kurátora, Domenico de Chirico fogalmaz – pontos bepillantást enged az alkotónak a virtuális valóság és a való világ paradigmái között lebegő művészi gyakorlatába.
Prága, még egyszer: A Galerie A.M. 180 egy Jakub Hosek és Nik Tomkova nevével fémjelzett artist run space. A két művész a budapesti Trafó Galériában is bemutatkozott már, s ők a kurátorai az A.M. 180 legújabb, május 17-ig látogatható bemutatójának is. A Reflection in a Glass Scorpion című tárlat öt kiállító művésze között Keresztesi Botond is szerepel. A tárlat címe Richard Sala, a műveibe misztikus és horror-elemeket is szívesen integráló neves amerikai illusztrátor, karikaturista és képregény-rajzoló egyik korábbi sorozatának címét idézi.
Másfél évtizedes sydney-i galériás múlttal a háta mögött néhány éve Münchenbe tette át székhelyét Susan Boutwell; a nevét viselő Susan Boutwell Gallery továbbra is nagy figyelmet szentel Ausztrália és Új-Zéland kortárs művészetének, de programja nyitott más országok alkotói felé is. Legújabb, április 21-ig megtekinthető, a kerámiát középpontba állító tárlatán két művész szerepel: az Esterházy-díjas Makai Mira Dalma és a középnemzedékhez tartozó, pakisztáni származású, Berlinben élő Leona Tobien. Makaitól ezúttal több sorozata, így a Gem Shells, a Grow és a síkban tartott Claws and leaves darabjai, valamint egy közel egy méter magas, oszlopformájú plasztika szerepel a tárlaton.
Május 4-ig a római Ex-Elettrofonica galéria ad otthont a Berlinben élő Oravecz Tímea Anita első, Paradise Lost című olaszországi egyéni tárlatának. A címében John Milton eposzára utaló tárlat a művész kolumbiai tapasztalatait dolgozza fel. Három videója véletlenszerű találkozásokon felszínre bukkant drámai történeteket örökít meg olyanok szájából, akik megjárták az évtizedekig tartó polgárháború poklát. Az interjúk hátterét egymástól nagyon távoli világok – hol a zsúfolt, örökké hangos nagyvárosi szegénynegyedek nyüzsgése, hol az Amazonas erdeinek méltóságteljes nyugalma – alkotják. Egy különleges festési technikával, kávé és vér felhasználásával készült sorozatban Oravecz a város és a táj, az ember és a természet megzavart kapcsolatát tematizálva a konfliktusokban és a kábítószer-kereskedelemben érintett történelmi városok térképeit alkotja újra. Ezek leginkább falevelekre emlékeztetnek, melyek erezetét az összefonódó utak alkotják. Egy újabb sorozat a kolumbiai gerillamozgalmakra nagy hatást gyakorolt marxista ideológia és annak a valóságba való átültetési kísérlete közötti inkoherenciát szemlélteti Marx Tőkéjének néhány oldalával, melyekre Oravecz kollázsokat készített a dél-amerikai történelem kulcsfiguráinak portréi, a polgárháború jelképei, kommunista szimbólumok és saját úti fotói felhasználásával.
A klasszikus művészetek történetét a digitális érában tovább író karlsruhei ZKM/Zentrum für Kunst und Medien többször szerepelt már sorozatunkban. A spanyol és svájci kulturális és oktatási intézményekkel együttműködésben létrejött, Amador Vega, Peter Weibel és Siegfried Zielinski által kurált, augusztus 5-ig látogatható legfrissebb kiállításuk a DIA-LOGOS. Ramon Llull és a kombináció művészete címet viseli és azt vizsgálja, hogyan hatnak napjainkban a XIII. század egyik legeredetibb filozófusának és teológusának gondolatai olyan „ízig-vérig mai” területeken mint az információelmélet, az informatika vagy a médiatechnológia. A tárlat a legkülönbözőbb művészeti ágak, így az irodalom, a képzőművészetek és a zene közel száz XX-XXI. századi művelőjének munkáit hozza egy fedél alá és állítja párbeszédbe egymással, kiemelt figyelmet fordítva a tudás- és értéktranszfer formáira. Fernezelyi Márton, Peternák Miklós és Szegedy-Maszák Zoltán személyében a kiállításnak magyar résztvevői is vannak; ők azzal az interaktív installációjukkal kaptak meghívást, ami az Új Budapest Galéria A jelen képlete című kiállításán a közelmúltban idehaza is látható volt.
Az Internationale Vereinigung zur Förderung Neuer Konkreter Kunst, azaz az új konkrét művészetet támogató nemzetközi egyesület 2014-ben alakult annak érdekében, hogy a konkrét művészet különböző irányzatainak széles palettáját úgy mutassa be, hogy az ne csak esztétikai élményt nyújtson, hanem felhívja a figyelmet a konkrét műalkotások létrejöttének folyamatára, a művek gondolati hátterére is. Az egyesület – melynek alelnöke a Magyarországon élő Ingo Glass – legújabb kiállítása Szín, tér, ritmus címmel április 11.-május 6. között lesz látható egy München város által fenntartott kulturális központban, az Üblacker-Häusl-ban. A kiállításon Ingo Glass és 10 további európai művész, köztük a holland Herman de Vries mellett Ottó László munkái is szerepelnek.
