A szlovákiai Zsolna Plusmínusnula Galériájában szeptember 2-án nyílt meg és a hó végéig látogatható Kútvölgyi-Szabó Áron In between grids című egyéni tárlata, melynek anyaga az elmúlt egy esztendőben született, többek között stuttgarti és berni rezidencia-programok során. A kiállítás – a művész rövid összefoglalójából idézve – az emberi tudás bizonytalanságairól, a különböző nézetek látszólagos vagy hiányos igazságairól szól, a témát a különféle (négyzet)rácsok – mint a kategorizáláshoz és rendszerezéshez kötődő struktúrák – sajátos torzulásai / interferenciái felől közelíti meg. Számba veszi gyakori előfordulási helyeiket (épített környezetünkben, mindennapi életünkben vagy akár gondolkodásmódunkban), igyekszik rámutatni azokra a veszélyekre, amelyek használatuk révén tipikus félreértésekhez vagy fals konklúziókhoz vezethetnek.
Kútvölgyi-Szabó Áron: Setup, giclée print, 30x45cm. A művész és a Chimera-Project Galéria jóvoltából
A Nemzetközi Éremművészeti Szövetség (FIDEM) szeptember elején tartott genti kongresszusához kapcsolódóan a vallon régióhoz tartozó Namur városában nagyszabású nemzetközi éremművészeti kiállítás nyílt. A TreM.a-ban (Musée provincial des Arts anciens du Namurois) 2017. január 8-ig látható, gazdag hagyományokra visszatekintő kiállításra a FIDEM határozza meg az egy országból beküldhető alkotások számát; a magyar éremművészet elismerését jelenti, hogy Magyarország évek óta az egyik legnagyobb anyaggal szerepelhet itt. Idén nem kevesebb mint 30 hazai művész – köztük Lieb Roland Ferenc, ifj. Szlávics László és Szűcs Zsuzsanna – összesen 46 éremmel képviselheti a hazai éremművészetet.
Lieb Roland Ferenc: Menekültek, beton, acél, vegyes technika, 110 x 120 mm.
Fotó © Lieb Roland Ferenc
ifj. Szlávics László.: Hommage à Jules Verne, 2014 vas, sárgaréz, óraszerkezet,
vegyes technika, 110 x 80 mm. Fotó © ifj. Szlávics László
Szűcs Zsuzsanna: Törékeny húrok, 2015, porcelán, vegyes technika, 100 x 100 mm.
Fotó © ifj. Szlávics László
A curated by – vienna nyolcadik kiadásában ezúttal is számos nemzetközi hírű kurátor kapott felkérést tárlatrendezésre vezető bécsi galériákban. A tárlatokhoz a vezérfonalat ebben az esztendőben Diedrich Diederichsen főkurátor Magamnak találtam ki a származásomat („Meine Herkunft habe ich mir selbst ausgedacht“) című esszéje adja. Ez többek között arra keresi a választ, mi készteti a művészeket ma újra erőteljesebben arra, hogy visszatérjenek előképekhez, és hogyan jelennek meg munkáikban az ezekhez kapcsolódó hommage-ok, referenciák, idézetek és átdolgozások. A hazai kurátorok közül idén Sasvári Edit kapott meghívást, akinek kiállítása a bécsi Galerie Knoll-ban október 15-ig látható. Koncepciója arra a kérdésre épül, hogy a művészet régi, tekintélyelvű struktúráját modellező hommage fogalma ma hogyan gondolható újra, illetve a hommage attitűdjének van-e nem-hierarchikus formája; létezik-e például ez az attitűd az azonos generációk között, sőt, hogyan értelmezhető és milyen formákat ölt az idősebb művészek hommage-a a fiatalabb nemzedékek felé? Kaszás Tamás például a nála fiatalabb Murányi Mózes Márton művére reagál, Birkás Ákos kérdezőként jelenik meg egy Jovánovics Györggyel készített interjúban. Rajtuk kívül Nemes Csaba és Rudas Klára a tárlat magyar szereplői, mellettük amerikai, román és albán művészek is vannak a kiállítók között.
Kiállítási enteriőr Nemes Csaba és az amerikai Noah Fischer közös projektjének munkáival
Kiállítási enteriőr Birkás Ákos Homage à Victor Man című portréjával; a képernyőn Birkás Jovánovics Györggyel készített interjúja fut
Kiállítási enteriőr Kaszás Tamás és Murányi Mózes Márton munkáival
Rudas Klára Productive Disagreement, Negative Inspiration, Positive Dependence című installációja
A fotókat Ulrike Payerhofer készítette és Sasvári Edit bocsájtotta rendelkezésünkre.
Tíz kortárs magyar képzőművész mutatkozik be a Római Magyar Akadémia szeptember 12-én megnyílt és október közepéig látogatható Hyper Realis című kiállításán, melynek kurátorai Simonffy Márta és Németh Pál. (A művészek névsora a kiállítási plakáton látható.) A neorealizmus lényegi eleme – írja Simonffy Márta – a „fotógráfiai leképezés” újraértelmezése, amellyel a létrehozott műben a valóságot, a társadalmi, az emberi élethelyzetek összefüggéseit, viszonyát jeleníti meg. Eszköztára a szembesítés, a pontos, realisztikus megjelenítés. A pillanat rögzítésével rávezet, megvilágít helyzeteket, teret ad és nyit a szituáció megértéséhez, átéléséhez; közünk lesz hozzá, amelynek felénk jelentésbeli üzenete van. A művész nagyszerű adottsága és képessége az, amellyel kézzelfoghatóvá teheti a múló időt és megkísérli a bennünk zajló mérhetetlent kifejezni, megmutatni.
A Római Magyar Akadémia kiállításának plakátja
Jovián György: A vándor, 2015, olaj, vászon, 170 x 200 cm. A művész jóvoltából
Várady Róbert: Egyensúlykeresés ambivalens térben, 2016, olaj, vászon, 160 x 180 cm. A művész jóvoltából
A bécsi Collegium Hungaricumban szeptember 14-én Rainer Fuchs, a MUMOK igazgatóhelyettese nyitotta meg Fehér László Új művek című kiállítását. Az utóbbi években a papíralapú munkák minden korábbinál nagyobb hangsúllyal jelentkeznek Fehér művészetében. A tussal és ceruzával készített legújabb vegyes technikájú grafikai sorozat ugyan jelentős elmozdulást jelez az életművön belül, mégis szorosan kapcsolódik Fehér korábbi sorozataihoz. A homogén fekete felületekkel konfrontált, azokból mintegy grafikai jelként előhívódó alakok családtörténeti vonatkozásúak – a személyes és a történeti emlékezet kérdéskörét feszegetik. A grafikai anyagot néhány nagyobb méretű olajkép egészíti ki, ugyancsak az utóbbi évek terméséből.
Fehér László: Önarckép, 2013, olaj, vászon, 160 x 220 cm. A művész jóvoltából
A tekintélyes londoni Mayor Gallery köréhez Kovács Attila és Jovánovics György személyében két magyar művész is tartozik, közülük most Jovánovics Györgynek szentelnek The Relief, from White to Black címmel egyéni kiállítást. A tárlat szeptember 14. és október 28. között, azaz az idei Frieze London alatt is látogatható és a művész legjellegzetesebb munkáiból, a gipszreliefekből mutat be válogatást. A fehér szín Jovánovics munkáiban a fényt szimbolizálja, a fényárnyalatokat sokszor finom, pár milliméteres magasságú reliefek jelzik.
Jovánovics György: Fekete relief, 1980, gipsz, 130 x 100 cm. Fotó: Bak Ágnes – Tihanyi Bence. A Kisterem jóvoltából
A bécsi Galerie Lukas Feichtner a bécsi kortárs vásárral, a Vienna Contemporary-val párhuzamosan ebben az esztendőben is a galéria állandó művészköréhez tartozó alkotóknak az utóbbi években született munkáit állítja ki; a Hausmesse című tárlat október 22-ig tekinthető meg. A kiállításon ezúttal is több munkával szerepel a galéria magyar művésze, Tibor Zsolt.
Tibor Zsolt: bújj el/hide yourself, 2011, grafit, akril, vegyes technika, papír, 150 x 162 cm. A művész jóvoltából
Kalmár Jánosnak szeptember 20-án a párizsi Galerie 55Bellechasse-ben nyílik Vlagyimir Suljagin orosz festőművésszel közös kiállítása. Kalmár együttműködése a közelmúltban kezdődött a galériával, mely többek között bázeli és stockholmi vásárokon is kiállította már a munkáit. A mostani tárlat az utóbbi évek anyagából mutat be válogatást, a kő-posztamenseken álló bronz plasztikák a szobor és terének összefüggéseit vizsgálják.
Kalmár János: Fundamental directions, 2012, bronz, mészkő. A művész jóvoltából
Maurer Dóra rövid időn belül másodszor állít ki a karlsruhei Badischer Kunstvereinben. A nyáron egy Háy Ágnessel közös tárlata adott betekintést a magyarországi strukturalista film és animáció történetébe, míg az új kiállítás ezt a témát tovább mélyítve az osztrák avantgard film egyik legjelentősebb mestere, az 1998-ban elhunyt Kurt Kren műveivel állítja szembe alkotásait. A tárlat kurátora Anja Casser mellett ezúttal is Nolasco-Rózsás Lívia. A szeptember 30-november 27. között látogatható kiállítás Maurer Relatív lengések című kísérleti filmjének címét viseli, a film a tárlat központi munkája.
Maurer Dóra: Relatív lengések, 1973, still a film DVD-átiratából. Operatőr Gulyás János. A művész jóvoltából
A Wroclawi Kortárs Múzeumban egészen jövő tavaszig látható a Labor Relations című, a múzeum saját gyűjteményéből válogatott nagyszabású nemzetközi tárlat. A cím a munkaadók és a munkavállalók közötti viszonyra utal, aminek jelenlegi dinamikáját a tárlathoz írott bevezető szerint „ugyanazok a folyamatok határozzák meg, melyek a globális piacokat is befolyásolják: a kolonializmus, az indusztrializáció és a kapitalizmus”. A 43 kiállító művész között a kortárs színtér olyan kiemelkedő alkotóit találjuk, mint Monica Bonvicini, VALIE EXPORT, Eva Kotátková, Ed Atkins vagy Dominique Gonzalez-Foerster. A magyar színeket a tárlaton a Kis Varsó képviseli;
Dynamus című, a földgömböt meglovagló figurát ábrázoló objektjük egyidejűleg utal a mitikus Atlaszra és a XX. századi totalitárius ambíciókra.
Kis Varsó: Dynamus, 2008, objekt, © Wrocław Contemporary Museum
A cikk lejjebb folytatódik.