Még június 2-ig látogatható a Collegium Hungaricum Berlin-ben az intézmény által tavaly ősszel indított CHB Residency program első résztvevője, Tarr Hajnalka Az irracionális geometriája című, Kopek Gábor által kúrált kiállítása. A CHB négy pontján elhelyezett, helyspecifikus installáció egy evolúciós folyamat eredménye. Egy komplex és személyes művészi szemléletmód többféle olvasatát mutatja, kirajzolva egyben a CHB Residency bő egy hónapja alatt bejárt alkotói pálya ívét. Az egyszerű anyagok és formák az épület erőteljesen geometrikus karakteréhez illeszkedő, komplex, az egyes munkák egymáshoz való viszonyában többféleképp is olvasható gondolatisága átfogó képet kínál az alkotó gondolkodási metódusairól és technikai tudásáról egyaránt. A két térinstallációt látszólag eltérő felfogású, valójában a személyes univerzum szerves részét képező munkák egészítik ki. A videóinstalláció a művész szemlélődő, kontemplatív énjét mutatja meg, az épületben elhelyezett grafikák az alkotói folyamatba engednek bepillantást, de önmagukban is teljes értékű műtárgyak – olvasható a kiállításról a CHB honlapján.
Kiállítási enteriőr. Fotó Barta Vica. Forrás: berlin.balassiintezet.hu
A Római Magyar Akadémia Galériájában június 11-ig tekinthető meg a METTICI LA FACCIA! (UTCÁRA A MONDANIVALÓDDAL!), Kritikus művészek Magyarországon a hatvanas évektől napjainkig című kiállítás, ami a budapesti Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum gyűjteményéből válogatva mutatja be a magyar művészet progresszív tendenciáit a címben jelzett évtizedekben, különös tekintettel a konceptuális, fotó alapú művekre. Mint Szipőcs Krisztina, a kiállítás kurátora írja, „Magyarországon a hatvanas évek végén léptek fel azok a fiatal művészek, akik az állami művészetpolitikától függetlenül, a művészi szabadság és korszerűség jegyében hozták létre műveiket… A hetvenes évek elején a rendszerkritika már nemcsak a stílusban, hanem jelképek és gesztusok révén is megnyilvánult…. Az 1989 utáni társadalmi-politikai változások a közép-kelet-európai országokban régi és új tanok, életeszmények divatját hozták, az individualizmustól a fogyasztói értékrenden át az újra feléledő nacionalizmusig vagy vallásosságig…. Napjainkat a válság egyre erősödő érzete hatja át, mely számos művészben az aktivizmus, a kritikai gondolkodás új formáit hívta elő.” A tárlaton 19 művész 41 munkája szerepel, köztük a Velencei Biennálé központi kiállítására meghívott Csörgő Attila és Hajas Tibor, valamint a magyar pavilon kiállítója, Várnai Gyula művei is.
A kiállítás plakátja Birkás Ákos festményével és a kiállító művészek névsorával. A Ludwig Múzeum jóvoltából
Gyenis Tibor: Részletek a tíz felesleges gesztusból V/V, 1999, C-print, 2/5 (lambdaprint), a Ludwig Múzeum jóvoltából
Gerhes Gábor, A T megtalálása, 2002, C-print, 2002, a Ludwig Múzeum jóvoltából
Csörgő Attila, Hogyan szerkesszünk narancsot?, 1993, papír, ceruza, a Ludwig Múzeum jóvoltából
Nemes Csaba, Kádár üdülője 4., 2009, olaj, vászon, a Ludwig Múzeum jóvoltából
A Helsinki Magyar Kulturális és Tudományos Központ galériájában, a Galleria U-ban június 28-ig, majd a nyári szünetet követően augusztus 1-11. között látható a Csendes napok a kempingben – Négy szobrász Magyarországról című kiállítás. A Nagy T. Katalin által kúrált tárlaton bemutatkozó négy művész – Cseh Lili, Szanyi Borbála, Turcsány Villő és az évtizedek óta Magyarországon élő örmény Mamikon Yengibarian – között a dolgok szokatlan szemlélete, a plasztikai formaadás új lehetőségeinek keresése az összekötő kapocs. Cseh Lili és Mamikon Yengibarian művei szorosan kötődnek a táji motívumokhoz. A tájkép fogalma az elmúlt évtizedekben megváltozott, az egykoron kizárólagosan festészeti műfaj az installációk, a land art és a szobrászat által új olvasatot kapott. Turcsány Villő párnatorzóit és gyümölcseit talán ugyanaz a szobrászi alapállás hozta életre mint Yengibarian párnafelhőjét. Szanyi Borbála Csendes napok című sorozata az otthonokból lassan eltűnő csipkék és szőttesek világából meríti témáját. A monoton kézimunkázás egyfajta befele figyelésre, meditációra késztetett. A meditáció lelki megtisztulás, talán ezért lett a dézsa az installáció eleme.
Szanyi Borbála: Csendes napok I-IV., 2013-14, horganyzott vaslemez festve, à cca. 65 x 110 x 110 cm. A művész jóvoltából
Turcsány Villő: Párna Torzó 2017/ 1-2-3, 2008/2017, alumínium üreges öntvény 1-2. / jasmonite akril öntvény anyagában színezett, tömör, 7 x 7 x 13 cm. A művész jóvoltából
A brnoi Moravská Galerie ART IS HERE című, jelenlegi formájában ez év végéig látható újrarendezett állandó kiállítása a cseh művészeti színtér kiemelkedő alakja, Jiří Valoch teoretikus-kurátor-képzőművész-költő mail-art gyűjteményére és archívumára épül. Valoch Európa megosztottságának és a határok nehéz átjárhatóságának évtizedeiben fontos összekötő kapocs volt a régió progresszív kortárs művészei között, de – amennyire a körülmények engedték – igyekezett szoros kapcsolatokat fenntartani a Nyugattal is. Rendszeres levelezésben állt magyar művészekkel is, így kerültek gyűjteményébe Bak Imrének, Gáyor Tibornak, Maurer Dórának és Tót Endrének a kiállításon bemutatott munkái is.
Gáyor Tibor: Capriccio 1., 1981, falapon alapozott festővászon, kollázs, 60 x 60 cm, a művész jóvoltából
Maurer Dóra: Overlappings 44, 2010, falapon rétegelt falemez, akril, 30 x 30 x 3 cm, a művész jóvoltából
A Párizsi Magyar Intézetben június 2-július 20. között tart nyitva a Nagyítás – Magyar hiperrealista művészek a 60-as évektől napjainkig című kiállítás. A Bordács Andrea által kúrált tárlat arra a kérdésre keresi a választ, mi a kép és a valóság viszonya? Úgy tűnik, hogy a valóságot különböző médiumokon keresztül ismerhetjük meg, tehát a kép témája nem a közvetlen, hanem a technikai médium által rögzített látvány. Ebben rokona Antonioni Nagyítás (1966) című filmjének. A kiállítás ugyanakkor azt is megmutatja, hogy a 70-es évekbeli hiperrealizmusnak mely témái, nézőpontjai élnek tovább a kortárs művészetben. Így például a külvárosi, lepukkant táj ábrázolása, az autórészletek továbbra is népszerűek, ám a dokumentumok és közvetítő médiumok a technikai fejlődés következtében változatosabb és intenzívebb módon vesznek részt a valóság alakításában. A hat nagyobb szekcióra tagolt tárlaton az alábbi művészek szerepelnek: Fotó (dokumentum) festés: Fehér László, Lakner László, Méhes László, Bernát(y) Sándor, Sándorfi István; Hétköznapok: Méhes László, Fehér László, Méhes Lóránt, Gyémánt László; Medializált portré: Nyári István, Győrffy László, Czene Márta, Sándorfi István, Jagicza Patrícia; Városi táj: Fehér László, Jovián György, Szabó Ábel, Szabó Ákos; Járművek: Bernáth(y) Sándor, Szabó Ábel; Új/más médiumok: Nyári István, Czene Márta, Iski Kocsis Tibor, Babinszky Csilla.
Fehér László: Aluljáró I., 1975, olaj, farostlemez, 241 x 170 cm
Szabó Ábel: Aluljáró, 2009, olaj, vászon, 100 x 140 cm
Czene Márta: Lassú víz, 2014, akril, farost, 110 x 170 cm
Jovián György: Bontás II. 2009, olaj, vászon, 150 x 200 cm
Nyári István: Dance of death, 2011, akril, vászon, 150 x 200 cm
Illusztrációk: a Párizsi Magyar Intézet, a kurátor és a művészek jóvoltából
Az edition & galerie hoffmann a hesseni Friedbergben a konstruktív és kísérleti művészet fontos németországi kiadója és bemutatóhelye, ami 50 éves története során már 410 hazai és külföldi művész munkáit állította ki. Rendszeresen együttműködik magyar művészekkel; szeptember 24-ig látható Kör, gömb, korong című legújabb csoportos kiállításán, melyen többek között festmények, grafikák, montázsok, formázott vásznak, kinetikus és akusztikus munkák, fényobjektek és fotósorozatok szerepelnek, a kéttucatnyi kiállító között két magyar művész, Maurer Dóra és Szombati Sándor is szerepel. Szombati neve idehaza kevésbé cseng ismerősen; az 1951-ben született művész diákkora óta Németországban élt, s a képzőművészet mellett zenével is intenzíven foglalkozott, 2006-ban hunyt el. Maurertől a galéria egy új, 2016-os fotósorozatot, míg Szombatitól egy 2003-ban készült mágneses plexiüveg-plasztikát mutat be.
Maurer Dóra: Traces 1-13, 2016, gicleé printek (forgó mozgás létrehozta lepedőgyűrések fotói, naponta 1 felvétel), a művész jóvoltából
Szombati Sándor: Tavirózsák, 2003, plexiüveg kád, 10 x 40 x 40 cm, 13 tavirózsa, plexiüveg félgömbök, mágnesek, fém állványon, az edition & galerie hoffmann jóvoltából
Maradunk Németországban: a molsbergi Emmanuel Walderdorff Galerie Preparing for lightness címmel a düsseldorfi Heltorf kastélyban rendezte meg Szűcs Attila jelenleg előzetes bejelentkezéssel látogatható ötödik szóló show-ját. Óda a bizonytalansághoz – ezekkel a szavakkal jellemezte Szűcs képi világát a tárlatot megnyitó beszédében Julius Tamborino. „Megfoghatatlan és mégis megindító, az álomszerűt és a traumatikusat egyaránt feldolgozó ,áltörténeteiben’ ismert és anonim alakok ütköznek újra és újra a különböző valóságok – az emlékezés valósága, a jelen valósága és a képek különféle saját valóságainak – korlátaiba”. A világ friss fejleményei nemcsak Szűcs festői vízióinak napi aktualitását igazolják, hanem azt a „lélegzetelállító előrelátást” is újra bizonyítják, ami a művész egész munkásságát jellemezte az elmúlt negyedszázadban.
Szűcs Attila: Exodus, 2016, olaj, vászon, 240 x 190 cm, a művész jóvoltából
Úgy tűnik, Pozsonyba kell utaznia annak, aki mostanában egy jelentős magyar kortárs magángyűjteményt akar látni. Alig zárt be a Danubianában Grüner György kollekciójának Crossing Borders című kiállítása (beszámolónkat lásd itt), június 6-án a Zichy-palotában működő Galéria Z-ben Rechnitzer János professzor gyűjteményéből nyílik egy gazdag válogatás. A Formák, terek dimenziók című, augusztus 27-ig látogatható tárlat, melynek kurátora Rechnitzer Zsófia, a Pozsonyi Magyar Intézet és Magyarország pozsonyi nagykövetségének támogatásával jött létre a XXII. Szobor és Objekt nemzetközi rendezvénysorozat keretében. Rechnitzer kisebb nagybányai munkákkal, majd a Nyolcakkal kezdte a gyűjtést, később, a 90-es évek közepéig a magyar nőművészek jelentették a súlypontot. 1996-2014 között a MADI művészeinek gyűjtése nyitott új fejezetet a kollekcióban, s a geometrikus-konstruktív hangsúly a MADI-kapcsolatok gyengülése után is megmaradt. Tovább bővült a Vera Molnár-művek száma és bekerültek a gyűjteménybe Crus-Diez, Morellet, Agam, valamint Kassák, Forbáth, Péri, Ébneth alkotásai is. Az utóbbi időben a klasszikus magyar kortársak – köztük Fajó, Nádler, Hencze, Konok – hetvenes években készült művei jelentik a fókuszt, de nyitott a gyűjtemény a geometrikus művészet fiatalabb hazai művelői felé is.
Meghívó a kiállító művészek névsorával
Vera Molnár: Szent Péter katedrális oszlopa I. (tégla), akril, vászon, 80 x 80 cm
Fajó János: H. Kopernik II, 1973, olaj, vászon, 150 x 130 cm
Mattis-Teutsch Waldemár: Város, plexi, 3D (lentikurális technika), 100 x 150 cm
Illusztrációk: Rechnitzer János jóvoltából
A cikk lejjebb folytatódik.