Annak érdekében, hogy a zsűri egy teljes naptári év eseményeit tudja értékelni, új menetrend szerint, a Műértő márciusi számában jelent meg a Magyar Power 50, a kortárs művészeti színtér legbefolyásosabb szereplőit bemutató rangsor.
Kezdjük mi is azzal, amire a Műértő is minden évben felhívja a figyelmet: ez a rangsor nem kőbe vésett igazság, „csak” egy komolyan veendő játék, ami gondolkodásra késztet arról, milyen teljesítményeket tart kiemelkedő hatásúnak a szakmai közvélemény.
Szó szerint hatásról, befolyásról van szó, minthogy ezek a teljesítmények messze nem azonos természetűek és legtöbbször nem is mérhetők össze egyéb szempontok szerint. Kultúrpolitikus, képzőművész, éppen állás nélküli kurátor, intézményvezető és akadémiai elnök így kerülhetnek egy listára. Még ha nem is egy színtéren fejtik ki tevékenységüket, és nem is feltétlenül akarnak azonos névsorba kerülni.
Ez a „játék” az idő múlásával egyre izgalmasabb lesz, hiszen igazából nem a pillanatfelvételnek tekinthető aktuális rangsor az érdekes – az már valószínűleg holnap is más lenne – hanem azok a tendenciák, amik az évek alatt kirajzolódnak. És persze nem kevésbé érdekes az sem, hogyan viszonyulnak ezek a trendek a nemzetköziekhez. Mint ismeretes, a Magyar Power 50 a londoni ArtReview jóval hosszabb múltra visszatekintő, globális Power 100-as rangsorának hazai körülményekhez igazított változata.
Kezdjük azzal, hogy a névsor kezd stabilizálódni; 4 év után az újonnan felkerülők aránya már nem haladja meg a globális listánál mérhetőt. Idén az 50 névből 12 az új – érthetően többnyire a mezőny második felében –, de közöttük is többen vannak olyanok, akik 2013-ban ugyan nem, de korábban már szerepeltek a listán. Ez a stabilitás ugyanakkor kategóriánként erősen eltérő; a színtér szereplőcsoportjai közül a művészekre a legkevésbé igaz. Az idei névsorban nyolc művész szerepel – ez az arány sajnos alacsonyabb a nemzetközi listán megszokottnál – de közülük csak hárman jutottak be 2011 óta minden évben a TOP 50-be: Maurer Dóra, a Kis Varsó és Kaszás Tamás. Igazán kiegyensúlyozottan közülük is csak Maurer Dóra szerepelt, aki a művészek közül minden évben a legtöbb szavazatot kapta.
Maurer Dóra: Seven Rotations (Self-portrait 5.), 1979
A „stabilitási skála” másik végpontját, azaz évről évre a nevek leggyakoribb ismétlődését a műkereskedőknél tapasztaljuk. Ez a kortárs kereskedelmi galériákra éppúgy vonatkozik, mint a legnagyobb aukciósházakra. A műkereskedelemben kialakult egy stabil élcsoport, amibe nagyon nehéz betörni, de ez remélhetőleg nem veszi el az „újak” kedvét a próbálkozástól. Sajátos képet mutat az intézményvezetők kategóriája. Az, hogy itt a folyamatosság elmarad a nemzetközi listán tapasztalttól, elsősorban a kultúrpolitikának „köszönhető”; van, aki kiváló teljesítménye ellenére sem kapott bizalmat egy újabb ciklusra és van, aki alól, nehezen indokolható módon kiszervezték az általa jól vezetett intézményt. Mindezzel együtt a zsűritagok jó helyezésekkel honorálták az „újakat”: Fabényi Júlia az egy évvel korábbi 7. helyét tovább javítva most már dobogós, Szegő György pedig a 36. helyen került fel a listára. És intézményvezető áll a lista élén is, ez azonban az egész névsor legkevésbé váratlan eredménye: Baán László első helyéhez most sem fért kétség. És itt még csak vita sem volt tevékenységének számos híve és nem kevés kritikusa között, hiszen e rangsor összeállításának egyik legfontosabb alapelve, hogy nem a színtérre gyakorolt befolyás irányát, ha úgy tetszik „helyességét” értékeli, hanem annak súlyát, erejét.
Baán Lászlót a Becsületrenddel tünteti ki René Roudaut francia nagykövet Fotó: szepmuveszeti.hu
A magyar névsor sajátossága, hogy abban eddig mindig szerepelt (kultúr)politikus. Előfordult persze ilyen a nemzetközi listán is – ha az illető például gyűjtőként is babérokat szerzett. Ily módon L. Simon László ismételt bejutása a Top 10-be a szakmai zsűri részéről kritikaként értelmezhető: a művészeti színtér legbefolyásosabb képviselői között mindennek tekinthető egy politikus felbukkanása, csak épp természetesnek nem.
A hazai rangsorban, annak megszületése óta alulreprezentáltak a gyűjtők, akik a nemzetközi Power 100-ban csaknem a többi vezető kategóriával, így a művészekkel, a műkereskedőkkel és a kurátorokkal azonos súllyal szerepelnek. Ennek érthető történelmi-gazdasági okai vannak, az viszont aggasztó, hogy a helyzet nem javul, sőt most ennek a kategóriának a képviselete a korábbinál is szerényebb: van ugyan több gyűjtő is a listán, ám egy vagy talán két kivétellel a többieknél feltételezhető, hogy egyéb – elsősorban műkereskedői – tevékenységük nagyobb súllyal esett latba a zsűri szemében. Némi vigasz, hogy mégiscsak van egy igen befolyásos gyűjtő, illetve rögtön kettő is, hiszen a Somlói Zsolt-Spengler Katalin házaspárról van szó, akik megőrizték második helyüket a listán. Ezzel a zsűri nyilván nemcsak szűken vett gyűjtői, hanem művészetszervezői, mecénási tevékenységüket, fontos nemzetközi grémiumokban végzett munkájukat is értékelte.
Spengler Katalin és Somlói Zsolt, fotó: Schlotter Péter
Amiben viszont a Magyar Power 50 nagyon összhangban van a nemzetközi trenddel, az a szcéna női szereplőinek növekvő aránya. E tekintetben már nem vagyunk elmaradva a világtól, sőt, a nők itthoni 34%-os aránya most magasabb is a globális lista 28%-ánál.
Első pillanatra úgy tűnik, hogy a lista „fiatalodott” is, ám a látszat itt csal egy kicsit, hiszen míg egyfelől igaz az, hogy néhány „nagy öreg” szinte minden kategóriában kikerült a listáról és helyüket jobbára fiatalok foglalták el, de közben minden stabil szereplő – és mint láttuk, ők vannak többségben – öregebb lett egy évvel… Az említett „nagy öregek” esetében persze nem arról van szó, hogy életművük fontosságával a zsűri ma kevésbé lenne tisztában; ebben az összefüggésben érdemes emlékeztetni újfent arra, hogy a Power 50 nem egész pályákat tesz mérlegre, hanem a legutóbbi év teljesítményét – még akkor is, ha a kettő nem választható teljesen el egymástól.
Nagyon figyelemre méltó információkhoz jutunk, ha azt vizsgáljuk, hogy a lista egyes szereplői mennyire tartósan tudtak profitálni abból, hogy egy ideig kiemelkedő fontosságú pozíciót töltöttek be (pl. egy jelentős intézmény vezetői voltak), vagy nemzetközi figyelmet keltő lehetőséghez jutottak (pl. művészként bemutatkozhattak a Documentán vagy a Velencei Biennálén.) Ebből a szempontból a kép igen vegyes. Van, aki később csak keveset vesztett pozíciójából – azon persze el lehet gondolkodni, hogy a továbbra is előkelő helyezés csak a tényleges mai befolyásnak szól-e, vagy van benne elismerés a múlt iránt és egyfajta nosztalgia is. És vannak olyanok is, akik a „nagy lehetőség” elmúltával jelentősen rontottak korábbi helyezésükön vagy már nem is szerepelnek a listán. Példákat mindkét változatra találhatunk a múzeumi vezetők és a művészek kategóriájában is, csak figyelmesen kell tanulmányozni a négy, eddig megjelent rangsort.
Fabényi Júlia. Forrás: fidelio.hu
Az artPortal számára kétségkívül örömteli hír, hogy növekedett a listán azok száma, akik alap-, vagy jelentős súlyú kiegészítő tevékenységként művészeti újságírással foglalkoznak. Szavunk tehát talán nem pusztába kiáltott szó. Szerepel a listán a Műértő és az artmagazin főszerkesztője, Andrási Gábor illetve Topor Tünde, az artPortalhoz, a Műértőhöz és a 0m2-höz is köthető Nagy Gergely, de talán nem tévedünk, ha feltételezzük, hogy például Mélyi József vagy György Péter befolyásának megítélésénél is latba esett publicisztikai munkásságuk is.
Végezetül egy pillantás a legfrissebb Magyar Power 50 élmezőnyére (a teljes lista a Műértőben olvasható):
Magyar Power 50 – 2014 |
|||
Helyezés 2014 |
Helyezés 2013 |
Név |
Funkció |
1 |
1 |
Baán László |
Szépművészeti Múzeum, főigazgató |
2 |
2 |
Somlói Zsolt – Spengler Katalin |
műgyűjtők |
3 |
7 |
Fabényi Júlia |
Ludwig Múzeum, főigazgató |
4 |
6 |
Maurer Dóra |
képzőművész |
5 |
4 |
Mélyi József |
művészettörténész, kritikus |
6 |
9 |
Pados Gábor |
műgyűjtő, műkereskedő |
Emellett közreadjuk az eddigi négy rangsor összesített eredményét is, ami a valamennyi alkalommal szereplők helyezési számának összeadásából jön létre. Ez egyfajta „játék a játékkal”, de mégis támpontot ad annak kiderítéséhez, kik azok, akik tartósan komoly befolyással bírnak a hazai kortárs szcéna történéseire.
Magyar Power 50, 2011 – 2014, összesített eredmény |
|||
Helyezés |
Név |
Funkció |
Helyezési pontszám |
1 |
Baán László |
Szépművészeti Múzeum főigazgató |
6 |
2-3 |
Bencsik Barnabás |
Ludwig Múzeum, főigazgató, majd független művészettörténész |
15 |
2-3 |
Somlói Zsolt és Spengler Katalin |
műgyűjtők |
15 |
4 |
Maurer Dóra |
képzőművész |
28 |
5 |
Pados Gábor |
műgyűjtő, műkereskedő |
29 |
6 |
Mélyi József |
művészettörténész, kritikus |
30 |