Az utóbbi időben mind népszerűbbek a nagy nemzetközi aukciósházak tematikus árverései, melyek sorában a Sotheby’s most arra vállalkozott, hogy október 6-án Londonban a Bauhaust állítja a középpontba.
Ez egyszerre nehéz és hálás feladat; nehéz annyiból, hogy a Bauhaus-os művészek többségének alkotásai nem árasztják el a műtárgypiacot, kvalitásos munkáik általában viszonylag ritkán kerülnek kalapács alá, amit jól mutat, hogy a mostani, Bauhaus – Defining a Century névvel futó árverésnek is csak 33 tétele lesz, ez is úgy, hogy az intézményhez szorosan kötődő mesterek mellett tanítványaik és olyan művészek alkotásaira is lehet majd licitálni, akiknek munkásságára a Bauhaus jelentős hatást gyakorolt. Hálás pedig a feladat részben ugyanezen okból, hiszen az aukciósház ritka csemegéket ajánlhat a gyűjtők figyelmébe, de azért is, mert a Bauhaus tevékenységének sokoldalúságából adódóan a nagy árveréseken ritka műfaji sokszínűséget kínálhat, a festményektől és grafikáktól kezdve a fotókon és fotogramokon át a bútorokig és design objektekig.
A 33 tétel több mint 20 művész munkásságát reprezentálja, közöttük Moholy-Nagy Lászlóét, Breuer Marcellét és Victor Vasarelyét.
A pontosan félidőben, 17. sorszámmal kalapács alá kerülő Moholy-Nagy fotogram, a Cím nélkül (Dessau), az egész este második legmagasabb becsértékű tétele lesz; a minden bizonnyal a művész első feleségét, Luciát ábrázoló, 1925-26-ban készült munkáért az árverőház 250-350 ezer fontot vár. A mű előbb Hattula Moholy-Nagy tulajdonában volt, majd tőle került ahhoz a gyűjtőhöz, aki most kalapács alá bocsájtja azt. Az aukció katalógusa a művet „különösen magával ragadó példaként” írja le „Moholy-Nagy forradalmi hozzájárulására a XX. század művészetéhez”.
Moholy-Nagy másik munkája egy kisméretű színes litográfia. A 7. sz postai levelezőlap az 1923-as weimari Bauhaus-kiállításhoz készült és 8-12 ezer fontos taksával várja a liciteket. Breuer Marcell három tétele közül kettő az Isokon Furniture Company londoni és észtországi műhelyében készült a 30-as évek közepén. A cég társalapítója 1935-ben a Bauhausért lelkesedő Jack Pritchard volt, aki előbb Walter Gropiust, majd Breuer Marcellt is Londonba csábította, ahol mindketten sokat dolgoztak cége számára.
Az Isokon műhelyeiben készült bútorok példányai a világ legnagyobb design múzeumaiban is megtalálhatóak. Londonban most az egymásba tolható asztalkák 3-5 ezres, a kényelmes lábtartós szék pedig 6-8 ezer fontos becsértékkel várja a liciteket. A legdrágább tétel Breuertől azonban egy 1922-23-ban született, TI 1A modellszámot kapott szék, ami erős hasonlóságot mutat Gerrit Rietveld ugyancsak ez idő tájt készült ülőalkalmatosságaival és a várakozások szerint 60-80 ezer fontot is megérhet új tulajdonosának. Ugyanennyit várnak Victor Vasarely CASSIOPÉE című, jól dokumentált provenienciájú, 1957-60 között született festett reliefjéért is.
Az aukció legdrágább tétele egyébként Kurt Schwitters 1940-es reliefje, a Jó remény képe lesz, amiért az aukciósház 300-500 ezer fontot vár.
Az árverés után írásunkat kiegészítjük a felsorolt tételek leütési áraival.
Update október 6.
A magyar tételek szereplését váltakozó siker kísérte. Moholy-Nagy László munkáira nem volt licit és nem kelt el Breuer Marcell TI 1A modellszámú széke sem. Utóbbi művésznek az Isokon műhelyeiben készült bútorait ugyanakkor becsértékének sávjában elvitték; az egymásba tolható asztalkákért 3.750, míg a lábtartós székért 7.500 fontot fizettek. A legjobban Victor Vasarely reliefje szerepelt, amiért 175 ezer fontot, azaz becsértékének több mint kétszeresét adták. Ez az egész árverés harmadik legjobb ára volt Josef Albers és Vaszilij Kandinszkij egy-egy munkája után, miután a legmagasabb kikiáltási árral indított Kurt Schwitters-reliefre nem volt licit.
