Ebben az évben is megrendezi a Közép- és Kelet-Európának szentelt árverését a Sotheby’s, a legutóbbi alkalmakhoz hasonlóan ismét online – november 22-29. között –, viszont London helyett most először Kölnből. Az aukciósház kezdeményezése most már közel egy évtizedes múltra tekint vissza és útra bocsájtása igen nagy örömet okozott idehaza, hiszen felélesztette azt a reményt, hogy a hazai képzőművészet, azon belül is leginkább a kortárs, a világ egyik vezető aukciósháza segítségével a korábbinál hangsúlyosabb szerepet játszhat a nemzetközi piacon. Az első Contemporary East árverés 2013 novemberében magyar szempontból emlékezetes kudarccal zárult: a kilenc magyar kortárs művész 11 munkája közül egy sem kelt el, pedig a szerzők között olyan mesterek szerepeltek, mint Csernus Tibor, Korniss Dezső, Gyarmathy Tihamér, Fajó János, Bak Imre vagy Nádler István. Utólag persze mindenki megállapította, hogy a dolgot nem szabadott volna ennyire a véletlenre bízni, ez a felismerés azonban már nem írta át az árverés jegyzőkönyvét. A későbbi években akadtak ugyan jobb magyar szereplések, Fajó János és Szűcs Attila például 2016-ban akkor magasnak számító árakat ért el, de igazán emlékezetes magyar sikerek azt követően sem születtek, hogy a kínálatba a kortársak mellett modern mesterek munkáit is beemelték, s az árverés új, máig érvényes nevet – 20th Century Art: A Different Perspective – is kapott. A pályájukat külföldön felépítő legismertebb magyar származású mesterek, így Moholy-Nagy László, Victor Vasarely vagy Simon Hantai jelentős munkái nem ezeken az árveréseken kerültek kalapács alá, az itthon alkotók árai viszont, főleg a kortársaknál, időközben idehaza szintet léptek, így a potenciális beadók szemében a Sotheby’s már nem volt annyira vonzó alternatíva. Az aukciósház kínálata minden alkalommal esetlegesnek tűnt, többnyire igazán kiemelkedő, széles körű nemzetközi figyelmet generálni tudó alkotások nélkül, annak ellenére, hogy a ház a gyűjtőkkel és a galériákkal kialakított kapcsolatain keresztül is igyekezett minőségi választékot biztosítani.
A hazai művészeti szcénának változatlan az érdekeltsége abban, hogy a Sotheby’s regionális fókuszú aukciói magyar vonatkozásban sikeresek legyenek, hiszen azt a publicitást, amit a világ egyik legnagyobb aukciósházában történő megjelenés biztosít – és szerencsés esetben azokat az árakat, amiket ott el lehet érni – a hazai házaktól nem lehet elvárni. Ez még a magyarországinál sokkal nagyobb, de a miénkhez hasonlóan inkább nemzeti jellegű piacon, világsztár művészek esetében sem működik – nem véletlen például, hogy Gerhard Richter vagy Georg Baselitz életművi jelentőségű alkotásai soha nem németországi árveréseken kerülnek kalapács alá.
A Sotheby’s sorozata élő aukcióként indult, a pandémia után azonban a virtuális térből nem tért vissza a valós térbe és egyfajta leértékelésként fogható fel az is, hogy a helyszín is megváltozott: London helyett Köln felelős a lebonyolításért, ami persze indokolható úgy is, hogy a várhatóan főleg itthonról és más EU-országokból licitáló vásárlók számára ez a megoldás technikai-adminisztratív szempontból egyszerűsíti a helyzetet.
Az idei kínálat sajnos azt mutatja, hogy ez a regionális aukciósorozat zsákutcába került, ahonnan csak minden érintett-érdekelt tudatos és összehangolt erőfeszítéseinek eredményeképp szabadulhat. Mennyiségi értelemben ugyan elégedettek lehetünk, hiszen az összesen 70 tétel harmada – egészen pontosan 23 – magyar, illetve magyar származású alkotó munkája, ami a régión belül kiemelten fontosnak mutatja a hazai szcénát. Ha azonban valaki az összeállításból bármiféle következtetést szeretne levonni arról, hol tart ma a magyar képzőművészet, csalódni fog. Három festmény alkotója modern mester; Vaszary Jánostól két, Tihanyi Lajostól egy munkát kínálnak. Ez utóbbi és az egyik Vaszary-festmény egyben a teljes magyar kínálat két legdrágább tétele, 60-80 ezer, illetve 50-70 ezer eurós becsértékkel. Victor Vasarelytől négy tételre is lehet licitálni, ezek kivétel nélkül sokszorosított munkák másfél és ötezer euró közötti becsértékkel. Az összes többi magyar tétel zömében itthon élt vagy élő kortárs művész alkotása. Hogy hogyan s miként kerültek az aukcióra, nem tudhatjuk; míg Vaszarynál és Tihanyinál a katalógus feltünteti a provenienciát, a többi tételnél ez elmarad, ami nem véletlen. Túlnyomó többségük becsértékének még a felső határa sem éri el az ötezer eurót; ezen az árszinten pedig a technikai adatokon túl a katalógusok csak elvétve tartalmaznak egyéb információt.
Egyes esetekben a 2022-es keletkezési dátumból következtethetünk arra, hogy az érintett munkák vélhetően most először kerülnek be a műkereskedelem vérkeringésébe. Az említett árszint nem is alkalmas arra, hogy komoly nemzetközi érdeklődést generáljon, egyszerűen nem lépi át a komoly külföldi gyűjtők ingerküszöbét és azt a – szerencsére téves, de könnyen rögzülő – benyomást kelti, hogy ez általában is a kortárs magyar művek árszintje. Félreértések elkerülése végett: a kínálatban vannak ilyen áron kifejezetten jó munkák is, ám szerzőik részben még a hazai közönség előtt is kevésbé ismertek, többeknél hiányoznak még a referenciaként szolgálható árak is.
Ami pozitívumként említhető, hogy a válogatás nem kizárólag festményekre koncentrál, viszonylag gazdag a plasztikai anyag, benne többek között a különböző nemzedékeket képviselő Fajó János, Boldi és Kiss Dániel munkáival. Boldi bronza egyébként az élő művészek közül a legmagasabb, 20-30 ezer eurós taksával kerül kalapács alá. Becsértékének felső határával a kortárs munkák közül Boldi mellett Fajó János említett plasztikája, Noon Azaki (Kováts Lajos) és Duliskovich Bazil festményei lépik át a tízezer eurót. Valamennyi alkotót és műveiket nem soroljuk fel, ezek az árverőház honlapján megtekinthetőek és licitálni is ott lehet rájuk.
Azt a reményt, amit induláskor a Sotheby’s regionális fókuszú sorozatához fűztünk, ez az aukció sem fogja tudni beváltani, de tétje azért van; ezért is hívjuk fel rá a figyelmet.
Az árverés után frissítjük írásunkat a magyar vonatkozású eredményekkel.
● Frissítés, november 29.
A néhány perccel ezelőtt lezárult aukció nem hozott kiemelkedő eredményeket; az egyetlen számottevő árat a második világháború utáni cseh festészet egyik fontos alakja, Mikuláš Medek 1968-as munkája érte el, ami a becsértékét túlszárnyalva 280 ezer (jutalékkal együtt 352.800) euróért kelt el.
Az árverés 69 tételének elkelési aránya 74% volt, a 23 magyar és magyar vonatkozású tételé ennél jóval alacsonyabb, 53%. Némiképp jobb a kép, ha nem vesszük figyelembe Victor Vasarelyt, akinek sokszorosított munkáiból hagyományosan túlkínálat van a piacon; nélküle a 19 fennmaradó tétel 58%-a talált gazdára. A magyar művek többsége a becsérték sávjában vagy az alatt kelt el; a becsérték sávjának felső határát két tételnek sikerült átlépnie. Közülük Vaszary János legkeresettebb korszakából származó Monmartre című festménye 110 ezer (jutalékkal együtt 138.600) euróval az árverés legdrágább magyar tétele lett. (A mű becsértéke 50-70 ezer euró volt; a becsérték sosem tartalmazza a jutalékot.) Taksájánál jobb áron, 14 ezer (jutalékkal 17.640) euróért ütötték le Noon Azaki (Kováts Lajos) Sukhavati című idei vásznát is.
A teljes leütési listát regisztrációt követően itt lehet megnézni.
Borítókép: Haraszty István: Ecsetek II, mixed media, 55,5 x 55 cm, becsérték 3-4 ezer euró, a Sotheby’s jóvoltából
