A Major János életművével foglalkozó kiállítások sorát a művész lánya, Major Borbála által szervezett Major János – Önarcképek álarc nélkül című tárlat nyitotta 2012 októberében. Ekkor találkozhatott először a közönség a 2008-ban elhunyt művész alkotásaival a Dorottya Galériában 2000-ben bemutatott kamara kiállítása óta. Most, fél évvel a 2B-s kiállítás után két tárlaton is láthatjuk Major műveit: márciusban nyílt az MKE Barcsay Termében tematikus kiállítás „A halottak élén” – Major János világa címmel, amelynek kurátora Véri Dániel. A tranzit. hu nyitott irodájában pedig április 4-e óta látható egy kisebb válogatás Tabutéma címmel. Mindhárom tárlathoz kapcsolódtak kerek-asztalbeszélgetések és egyéb programok.
A 2012-es kiállítás által megnyitott sor így egyfajta keresésként is értelmezhető, annak a kontextusnak a megtalálására tett kísérletnek, mely lehetővé teszi az eszmecserét Major János munkáiról. Még mindig kérdés: létezik-e nyelv, diskurzív tér, megfelelő médium-e a képzőművészet.
A 2B Galériában megvalósult kiállítást Major Borbála szervezte, ő válogatta a hagyatékból a műveket és ő alakította ki a kiállítás koncepcióját is. Az apa-lánya viszony művész-kurátori relációban már önmagában szükségessé teszi az identitás és önértelmezés kérdésének hangsúlyos megjelenését. Ez természetesen fakad egy olyan életműből, amelynek lényegi pontja a műveken keresztül megfogalmazott öndefiníció és szembesítés kísérlete. Ahogy a kurátor egy interjúban kifejti, a kiállítás aktualitását egyfelől a zsidók holokauszt utáni identitásával való szembenézése, a traumák generációkon átívelő jelenléte és jelen generációkra való hatása, másfelől a cenzúra témája, a szabad és bátor önkifejezés, a nyilvánosság vágya adja.
Németh Hajnal: Hamis vallomás (a Verzió egy verziója), 2012 performansz-videó,
forrás: Tranzit.hu
Nem csak Véri Dániel, PhD disszertációján dolgozó művészettörténész sok éves kutatómunkájának, hanem Major János nyilvánosságának is kiemelkedő momentuma az MKE (Magyar Képzőművészeti Egyetem) Barcsay Termében márciusban nyílt tematikus kiállítás. A személyes, illetve társadalmi traumák, a halál és az elmúlás feldolgozásának témája húzódik végig a kiválasztott műveken – a tiszaeszlári vérvádtól a II. Világháborún át az 1956-os forradalom feldolgozásáig. Ezzel a kurátor a Majorról szóló diskurzust tágabb kontextusba helyezi. Itt már nem csak a holokausztot gyermekként túlélő, majd művészi érését az államszocialista rendszer alatt megélő művészről van szó, hanem az az identitásról szóló, össztársadalmat érintő vitáról. A kiállítás egyik kulcsműve – Scharf Móric emlékezete (vaskarc, 1966) –, a tiszaeszlári vérvádnak szentelt szekció központi eleme. A monarchia korabeli történet úttörő művészeti megfogalmazása a zsidó identitásról és antiszemitizmusról szóló párbeszéd nyilvánosságának egy provokatív és korai kísérlete a 60-as években.
A tranzit.hu irodában 2013 áprilisában nyílt tárlat – amely kurátora Major Borbála és Simon Vera – és a hozzá kapcsolódó beszélgetés a II. Világháború utáni zsidó identitást máig meghatározó traumák feldolgozásáról, a zsidó identitás megélésének módozatairól szól. A kerekasztal körül Csillag Gábor antropológus, György Péter esztéta, Kékesi Zoltán esztéta, Major Borbála szociológus és Vajda Júlia szociológus, pszichológus beszélgettek a II. Világháború után elmaradt, identitás-vita pótlásáról, a „pótfeldolgozás” lehetőségeiről. A beszélgetés során többször felmerült „Kádári alku” szülte távolságtartás, elhallgatás, rejtegetés és folytonos félelem érzékletes kontrasztját adta a kiállítótérben látható Major-művekre jellemző bátorság, szókimondás és provokatív hangnem. A már említett Scharf Móric emlékezete című kép a beszélgetés során is előkerült, mint mítosz, amely a háború utáni zsidóság önértelmezésével kapcsolatos kérdésfelvetések egy felületét adta. Ahogy a Véri Dániel által kurált kiállításon is körvonalazódik, a vérvád témája és a holokauszt – Kékesi Zoltán szavait idézve –, „történelmi layerekként” rendeződnek egymás mellé a montázst idéző grafikákban. Az itt bemutatott Major-művek nagyrészt a ’60-as évekbeli rézkarcokból és a ’80-as és ’90-es évekbeli munkákból merítenek. Egyes alkotások, mint a Krisztológusnő, vagy a Két tűz között című munkáival már a 2B Galériában is találkozhatott a közönség. A burkoltnak nem nevezhető szexuális utalásokkal tarkított biblia-illusztrációkon Major gúnyos mosolyával biztosítja mély megvetéséről a normák által vezérelt társadalmat.
Az eddigi kiállítások, valamint a tranzitos eseményhez kapcsolódó beszélgetés még egy fontos kérdést hangsúlyoz: egyáltalán alkalmas lehet-e a képzőművészet a felvetett témák megvitatására, a traumák feldolgozásra. Szolgálhat-e a képzőművészet a személyes, illetve társadalmi szféra köztes közegeként. A válaszhoz a kiállításokon és a kapcsolódó eseményeken túl fogódzóként szolgálhatnak kortárs műalkotások is. A Barcsay Teremben látható kiállítás egyik kísérőprogramja volt Németh Hajnal Hamis vallomás című performansz-videója, amelyet legutóbb 2012 májusában mutattak be a Tranzit. hu irodájában. Az alkotás Erdély Miklós Verzió című, 1981-es filmjének egyik dialógusát dolgozza fel, Scharf Móric hamis vallomását zenei performansszá alakítja át. A kortárs alkotások között említést érdemel Esterházy Marcellnek a Tabutémához készített, Rejtőzködő identitás című installációja is, amely a beszélgetésnek helyszínt adó iroda falának ablakait felhasználva ábrázolja Csillag Gábor antropológus „Zsidó identitás a szocializmusban / Rejtőzködő identitás” koncepcióját. A benti térből kukucskáló-lyukakon keresztül nyerhetünk betekintést arról, hogyan nyilvánul meg hétköznapi lakásbelsőkben a zsidósághoz fűződő viszony. A kontextus megtalálását segíti ezen kívül az eseményre készített videó munka, amelyben másod- és harmadgenerációs zsidók nyilatkoznak identitásuk vizuális megjelenéséről saját személyes tereikben. Mindkét alkotás felveti a Major-életmű szempontjából is jelentős kettősséget: a privátszféra és a társadalmi szinten megnyilvánuló identitás közötti hasadékot.
A további kapcsolódó eseményekről: http://www.mke.hu/node/33733
„A halottak élén” – Major János világa, Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay Terme, nyitva: április 13-ig
Tabutéma, Tranzit. hu nyitott irodája, bejelentkezés alapján látogatható május 10-ig
A cikk lejjebb folytatódik.