Make It Now: Új szobrászat New Yorkban

Sculpture Center, Long Island City, Queens, New York
Amikor egy kiállítás szervezői New York új szobrászatának bemutatását ígérik, akkor a tudatos kiállításlátogató rögtön gyanakodni kezd: Kiket hagytak ki? New York városában több tízezer bejegyzett szobrász él. Kevés olyan van közülük, aki nem azzal a gondolattal kel reggelenként, hogy ma újat alkot. A Sculpture Center kiállításán 30, a kurátorok által újnak minősített művész munkái láthatók. Vincent Mazeau és Matthew Ronay visszakanyarodtak a szürrealizmushoz. Sol Sax hat életnagyságú figurája, mint a denevérek, fejjel lefelé, a mennyezetről lóg, azonnal Stephan Balkenhol és Alison Saar néhány évvel ezelőtti munkáira emlékeztetve. Jelen vannak még video-installációk, installációs művészet, design, kerámiák és egy kevés performance art. A hely-specifikusságot Phoebe Washburn faforgácsokból kirakott, Poor Man’s Lobster (A szegény ember homárja) című struktúrája reprezentálja, amelynek része a kiállítóhely udvarán gyűjtött, a szivárvány színeire festett sóderből megformált kőbánya-makett. A távoli kozmosz élőlényeivel Klara Hobza kíván kapcsolatot teremteni, egy sor, a csillagok felé fordított olvasólámpa segítségével. A Morse Code Communication (Improved Attempt) című mű bemutatóján a lámpák egy része nem működött, a kapcsolat az űr valószínűleg nem túl barátságos természetű lényeivel nyilván ezért nem jött létre azon a májusi estén. Interaktív művészetnek itt van Nancy Hwang: Impromtu című szituációs drámája, amelyben a látogató elterülhet egy ágyon, felvehet egy piros telefont és beszélhet a művésznővel, aki szereplőket keres videojához. A kiállításon a régi idők modernizmusa és a morózusabb, konceptuálisabb posztmodern kisajátításai kerülnek lenyúlásra, saját ideaként történő bemutatásra, közhellyé alakításra. Jean Shin orvosságos üvegekből épített, Chemical Balance című spiráltornya, Andrea Cohen fa, műanyaghab és műanyagok felhasználásával konstruált bricollage-a, Fritz Welsh szemét-konstrukciója mind a korai happeningek világából lettek ide transzportálva, nem tudni miért. A déja vu penetráns illata lebeg a kiállítás felett. Egyedül Charlie Foos munkája mutat valami életjelet, mert az legalább aktuális. A Monument With Anthem (Emlékmű himnusszal) című videofelvételen a játék pajzzsal és műanyagdárdával felfegyverkezett művész lovagol pénzbedobós, le-leálló játéklovon, miközben egy nyávogó magnetofon a Valkűrök bevonulását játssza.