Az artportal hazai körképét nonprofit helyszínekkel folytatjuk. A nonprofit, mint jelző és gyűjtőnév egyrészt jól használható, másrészt mégsem, hiszen mindegyik helyszín, vagy inkább intézmény, amelyet kérdéseinkkel megkerestünk, más és más modellben működik. Miközben persze mindegyikre igaz, hogy az alaptevékenységét, azaz a művészeti tevékenységét nem kereskedelmi szempontok alapján végzi. Magyarán, nem akar pénzt keresni a művészettel. Ezzel azonban véget is ér a közös tulajdonságok felsorolása.
Van ugyanis itt tisztán a közreműködők saját zsebéből finanszírozott galéria, van nagy hagyományú egyesület által fenntartott galéria és műterem tér, van olyan, amelyet önkormányzati művelődési intézmény tart fenn, van, amelyet egy párhuzamos kereskedelmi tevékenység bevételeiből működtetnek (ilyen kettő is akad), és van olyan magántulajdonú művészeti komplexum, amely bevételeket is termel és így finanszírozza a kortárs művészeti munkát.
Az intézmények, helyszínek, amelyeknek kérdéseket küldtünk:
art quarter budapest, Easttopics, FERi feminista projekt galéria, FKSE Stúdió Galéria, Liget Galéria, MŰTŐ, PINCE, TELEP.
Kérdéseink a helyeknek, illetve a helyek működtetőinek:
– Hogyan érint benneteket a járványhelyzet, a zárva tartás, általában?
– Voltak-e kieső bevételek (pályázati vagy egyéb pénzek), amelyek miatt nehezebbé vált a működésetek? El kellett-e küldeni munkatársakat (ha vannak fizetett munkatársaitok)?
– A te személyes helyzetedet – megélhetés és munka szempontjából – miként érintik a körülmények?
– Milyen, a non profit művészeti színteret célzó, válságkezelő intézkedéseket várnál állami, illetve önkormányzati szinten?
A címzettek sokféleségéből adódóan a válaszok is sokfélék, és a válaszok nem is kopírozhatók egymásra (erre még visszatérünk!). Két dolog azonban gyakorlatilag mindenkinél azonos: az első és az utolsó kérdésre adott reakció.
Ami az elsőt illeti: a legtöbben azt a választ adták, hogy a nemzetközi projektjeik álltak le a mostani helyzetben. Ez egyrészt nem csoda, hiszen lehetetlen az utazás. Másrészt azonban rámutat: ezek a helyek nagyon is beágyazódtak a nemzetközi közegbe. Szinte mindegyiknek van most futó, nemzetközi projektje, gyakran nem is egy. Az Easttopics, az aqb és az FKSE is működtet residency programokat, az Easttopics profilja kifejezetten ez, a FERi, a MŰTŐ pedig folyamatosan dolgozik külföldi művészekkel. Kelet-közép európai, térségbeli partnerekről, de jóval távolabbiakról is szó van – és ezeket a projekteket, kiállításokat, együttműködéseket, most mindenki megpróbálja átütemezni.
Mindez azért lényeges információ, mert a szóban forgó helyek és intézmények kevés pénzből működnek, olyan kevésből, amennyiért – kis túlzással – még a messze nem európai színvonalon finanszírozott hazai közintézmények sem mozdulnának meg. Valamint azért is lényeges információ, mert megmutatja, hogy mit veszíthet Budapest és a hazai kortárs kultúra azzal, ha ezek az intézmények nem tudnák folytatni a tevékenységüket. Nem mellesleg megmutatja azt is, hogy nem is kellene sok a megsegítésükhöz.
Az utolsó kérdésre adott válasz is szinte egyöntetű: szükségesnek tartanának közpénz-alapú támogatási formákat és a jelenleginél jobb pályázati rendszereket, de nem várnak semmit. A kortárs művészeti non profit szcéna hozzászokott már, hogy nincsenek olyan állami, illetve önkormányzati iniciatívák, amelyek tudatosan és összehangoltan foglalkoznának ezzel a területtel.
Van azért szórás ebben a kérdésben is. Az FKSE beágyazottsága mindenki másétól eltérő: hatvan éves múltra visszatekintő szervezet, amely a rendszerváltás óta egyesületi formában működik, és hosszú ideig költségvetési tétel volt a támogatása. Ma jobban boldogul az önkormányzattal, mint a kormányzattal, a VII. kerület ismeri és elismeri a tevékenységüket, a Stúdió Galéria bérleti díja kifizethető szinten van. Az FKSE nevében Lődi Virág így fogalmaz: “Van egy elég jelentős kieső bevételünk, kb. egymillió forint, de nem a koronavírus vette el, hanem egy kultúrpolitikai döntés áll mögötte. Idén nem kaptuk meg az évek óta szokásos, bár egyre csökkenő összegű EMMI-s működési támogatást. Eddig sem volt transzparens a pénzosztás, soha semmilyen magyarázat nem érkezett arra, miért kapunk, és miért annyit, amennyit. Mégis, az egyedüli biztos támogatás volt évek óta, amit működésre lehetett költeni – ugye, alapvetően azért nehéz a nonprofitok élete, mert szinte csak projekt-pénzekre lehet pályázni.”
A legrégebbi mantrák egyike a magyar független művészeti területen, legyen szó akár színházról vagy galériáról: nincsenek működési támogatásról szóló pályázatok. Ezért is volt tavaly például hatalmas az érdeklődés a Summa Artium által kiírt, az Open Society Foundation által finanszírozott pályázatokra – működésre is lehetett pályázni, nem csak projektre. Működési támogatása senkinek nincs a megkérdezettek közül, kivéve a nyolcvanas évek óta legendásnak nevezhető Liget Galériát, amelynek a fenntartója a XIV. kerület, azaz a Zuglói Cserepes Non-profit Kulturális Kft. (régebbi nevén Zuglói Művelődési Ház). Ez most egyértelmű stabilitást jelent a többiekhez képest.
A TELEP és a FERi mögött is volt stabil modell, de ez most megbillent. Abban hasonlítanak, hogy for profit tevékenység finanszírozza őket, az előbbit a vendéglátás, az utóbbit egy vintage ruhabolt.
A TELEP nevében Kovács Kristóf (Sajnos Gergely, helyszínelő), aki jelenleg fizetés nélküli szabadságon van, és “megpróbál nem arra gondolni, hogy ez pár hónapnál tovább fog tartani”, így jellemzi a helyzetet: “A galéria nagyrészt a vendéglátó tér bevételéből finanszírozza önmagát, itt egyértelmű a kiesés. A galéria szempontjából szintén bevételkiesésnek számít, hogy Erzsébetváros önkormányzata idén nem hirdetett meg még semmilyen kulturális helyszínt támogató pályázatot.”
Oltai Kata, a VIII. kerületi FERi kitalálója és működtetője sarkosabban fogalmaz: “A nonprofit galéria működését egy for profit vállalkozás biztosítja, aminek hat hete nincs bevétele, ugyanakkor rengeteg a kiadása. Delikát ökoszisztéma működött öt éven át, és ha megborul, az nagy nehézséget okoz. Józsefvárosban, az önkormányzattól én két helyet is bérlek, semmilyen könnyítést nem adtak, a halasztáson kívül.”
Az Easstopics részéről Kígyós Fruzsina is szóba hozza ezt: „Önkormányzati bérleményben működünk (a korábbi Labor helyszínén – a szerk.) , így örültünk volna, ha a zárva tartás ideje alatt csökkentik vagy elengedik a bérleti díjat, illetve a rezsicsökkentés is segítség lenne ebben az időszakban.”
Ami az államhoz való viszonyt illeti, Oltai Kata kifejti: “Fontos lenne értelmesen, kontextusában beszélni végre a nonprofit-ról, sajnos ez rendre elmarad. Ezért egy kicsit hezitáltam is, hogy ha ti is most összemostok válaszokat, az vajon jót tesz-e. Van a nonprofit-nak egy kvázi európai (német, osztrák stb.) példája, ott rendes szervezetük van, diskurzus folyik az állammal. Szerintem a mi színterünk, akár a makro, akár a mikro, jobban hasonlít arra, amit én a török, iráni vagy mondjuk grúz nonprofit-ban tapasztaltam, ott pedig egyértelmű no go a hatalommal való közösség. Mondanom se kell, autoriter rezsimekkel nincs miről beszélni.”
Többen arról számoltak be, hogy elnyertek nemzetközi projektpénzeket, szerencsére ezeket jobbára át lehet ütemezni, új szerződéseket lehet kötni a pénzosztókkal.
Azok a helyek, amelyek gyakorlatilag saját zsebből működnek, szintén nem várnak semmit. Sem “békeidőben”, sem most. A MŰTŐ, amely egy alapítvány és magánszemélyek kooperációjában működik, így válaszolt: “A független művészeti közeg helyzete a járvány nélkül is válságos már régóta. Ha a tagok egyéni egzisztenciális problémái legalább részben megoldódnának – akár esetleges állami intézkedések által, már nagy segítség lenne. Mindenesetre ezzel nem számolunk.”
A legtöbb válaszadónál egyértelműl, hogy az egyéni művészek támogatása segítene ennek a szférának is: a helyek csak akkor kelnek életre, ha a művészek is működnek.
Lődi Virág szerint “egy nonprofit hely, addig tudja önkéntes munkával fenntartani magát, amíg a közösséget alkotó egyének nincsenek egzisztenciális válságban, például meg tudják oldani a lakhatásukat emberi áron.”
A PINCÉ-t a saját köre tartja fenn. “A nálunk rendezett kiállítások kizárólag a művészek forrásaiból jönnek létre, így őket kellene támogatni ahhoz, hogy az őszi szezon kiállításai a tervezett minőségben meg tudjanak valósulni. Vannak köztünk olyanok, akik kénytelenek felélni a tartalékaikat.”
“A MŰTŐt eddig is nonprofit helyként és önkéntes alapon tartottuk fenn. Ugyanakkor a tagok általános létbizonytalansága fenyegetheti a MŰTŐ zavartalan működését, hisz az ő áldozatos munkájuk működteti. Akárcsak a magyar lakosság nagy százaléka, közülünk is többen elvesztették a munkájukat, megélhetési gondjaink vannak, lakhatási gondokkal küzdünk” – jelzi a MŰTŐ stábja.
Az aqb speciális hely a város szélén: bérelhető műtermek komplexuma, az ebből származó pénzből, pályázatokból, valamint a tulajdonos magántámogatásából folytatja nemzetközi tevékenységét. Kukla Krisztián, művészeti vezető válaszol: “A hely éltető eleme egyértelműen a közösség. Egyéni műhelymunka zajlik ugyan az épületben, az elevenség régi szintjére viszont vissza kell majd tornázni magunkat. A folyamatos újratervezés idejét éljük, azaz próbálunk felkészülni. Úgy tűnik, sokak számára, sajnos, még inkább luxus lesz a műterembérlés, noha a normalitásnak kellene lennie.”
Hogy egyénileg kit, hogyan érint a jelenlegi helyzet, arra is kaptunk néhány tanulságos választ. Oltai Kata (FERi): “Masszívan. De olyan szempontból hasznos, hogy felerősödik az a lappangó érzésem, hogy mennyire nem kultúrával kell foglalkoznom. És nem az egzisztenciális kiszolgáltatottság miatt, hanem az elégtelensége miatt. Radikálisabbra vágyom.”
Mindegyik megkérdezett helyszín fenntartja aktivitásait a jelenlegi időszakban is, igaz, mással foglalkoznak, mint amit terveztek. Tervezés, illetve újratervezés zajlik, gyakorlatilag mindenki új időpontokat keres a programjainak – a TELEP éppenséggel a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet tanszékével is együtt dolgozott volna az aktuális vizsgakiállításokon –, de a nemzetközi programokat azért is nehéz átütemezni, mert nem tudni, mikor, milyen árakon lehet majd újra utazni és utaztatni.
Többen is jelezték, a karbantartást, az elkerülhetetlen felújítási munkákat végzik. A MŰTŐ talkshow-t indít a Lahmacun rádióval közösen, a Liget vezetője, Várnagy Tibor művészkönyvek bemutatásába kezd és videókat publikál rendszeresen. Az FKSE elnöksége ugyanúgy megtartja heti üléseit, mint rendesen – ők jelezték egyébként, hogy két fizetett munkatársuktól sem válnak meg, és a műtermeik is üzemelnek.
Összefogott javaslatok
Az előző hazai körképünk végén egy talányos információt osztottunk meg az olvasókkal. Eszerint létrejött egy kulturális javaslatcsomag, amelynek Összefogás a vállalkozó művészekért a címe és április 3-án kelt. Érdekes módon, erre előző cikkünkben az MMA hivatkozott, pedig a hozzánk most eljutott szövegben nem szerepel a kormány kedvenc kulturális köztestületének neve. A címzettek között azonban, a kormány több miniszterével együtt ott van az MMA elnökének neve is.
A szervezetek, amelyek a szöveget jegyzik: Artus Kortárs Képzőművészeti Egyesület, Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület (FKSE), Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület (FISE), Képzőművészek, Iparművészek és Művészeti Dolgozók Szakszervezete, Magyar Látvány-, Díszlet- és Jelmeztervező Művészek Társasága, Magyar Színházi Társaság, MASZK Országos Színészegyesület, Színházi Dramaturgok Céhe, Fesztivál Akadémia Budapest, Magyar Zeneszerzők Egyesülete, Népművészeti Egyesületek Szövetsége.
A javaslatcsomag több területre is megfogalmaz elképzeléseket, azonnali intézkedéseket. Röviden idéznénk azt, ami a képzőművészeti terület számára is első látásra hasznos:
“Hatványozottan drámai helyzetbe kerültek a 7-es adószámmal rendelkező művészeti tevékenységet folytató alkotók, az egyéni vállalkozó és a kisvállalkozásokat működtető alkotók, pályakezdő és fiatal művészek, valamint az állami támogatásban nem részesülő szervezetek. (…)
A korábbi, csupán az előadóművészekre korlátozott átmeneti adó- és járulékteher-felfüggesztést terjesszék ki minden művészeti ágra egységesen: mentesüljenek a kisadózók a KATA megfizetése alól, a mikro- és kisvállalkozások a munkáltatói járulékok megfizetése alól. (…)
Az ágazatra nehezedő terhek elviseléséhez sürgősen rendelkezésre álló, az életminőség és a struktúrák további fenntartásához havi rendszerességű, pályázat útján lehívható jövedelempótló támogatásra lenne szükség, amely a megélhetési, lakhatási költségeken túl biztosítja az alkotófolyamatok minimális szinten tartását.”
Nyitókép: Lődi Virág rajza a Stúdió Naplók – pandemocratic diaries sorozatból.
