Marc Quinn

A londoni kortárs műkereskedelem egyik meghatározó galériája a Jay Jopling vezette White Cube 1988-ban Marc Quinn kiállításával kezdte meg működését. Quinn később széleskörű ismertségre tett szert a Saatchi gyűjteményben található Self (1991) című büsztjével, amely a művész saját véréből készített portréja. Az életnagyságú fejet egy hűtőrendszer tartja -12 Celsius fokos hőmérsékleten.Quinn művészetére a 9O-es évek során az antikvitás szobrai voltak nagy hatással, s ez legújabb munkáin is visszaköszön. A White Cube április 9-ig nyitva tartó kiállításán látható szobrok azonban nem márványból, hanem fehér viaszból készültek. Ahogy arra a kiállítás címe Chemical Life Support is utal a művész  életnagyságú szobrai olyan hétköznapi embereket ábrázolnak, akiknek élete csak különböző drogok bevitelével tartható fenn. A viaszszobrok alapanyagához Quinn minden esetben hozzáadta a modell életfenntartásához szükséges drogot (pl. inzulint). A szobrokon mély álomba merülő figurák egyike a művész fiát Lukast ábrázolja, aki tej-allergiában szenved. A kiállítás néhány festményt is bemutat, melyek témája  a hús.
Marc Quinn a yBa (young British artists) művészeinek egyikeként vált ismertté. Rövidesen a sajtó újra nagyobb terjedelmet szentel majd a művésznek – különösen a kortárs művészeten előszeretettel élcelődő bulvársató – hiszen tavasszal a Trafalgar tér egyik üresen álló szobortalapzatára kerül Quinn 3,5 méter magas márványszobra, mely egyik közeli barátját, Alison Lappert ábrázolja. A szobor nem hagyományos akt, hiszen Alison karok nélkül, rövid lábakkal született, és a szobor elkészülte idején terhessége 8. hónapjában járt.
Quinn-t gyakran vádolják meg azzal, hogy mások szerencsétlenségéből és deformitásaiból kovácsol tőkét. A művész szerint a helyzet fordított, ő tesz jó szolgálatot azzal, hogy a mozgássérültekre irányítja a filmet, amiből az őket támogató szervezetek profitálnak.