Bár Marcellnek lenni nem könnyű, az Esterházy névvel kortárs képzőművészként érvényesülni még több nehézséget tartogat. Esterházy Marcell vesd össze (vö.) kiállítása már címében is hangsúlyozza, hogy több információ és történet tartozik egy-egy munkához, azok nélkül nem bontakozik ki a jelentés. A vö. írott szövegekben, irodalomban használatos fogalom, érzékelteti, hogy a művésznek apjával kell folyamatosan összevetnie magát. A kiállításon látható minden munkájában érezni, hogyan küzd Esterházy Marcell a család történelmének terheivel, a családnév terheltségével.
Esterházy Marcell saját elmondása szerint sokáig igyekezett kibújni a család tematika feldolgozása alól, hiszen ez az apja területe (az örökséggel saját küzdelméről számos könyv tanuskodik), de a családi fotóarchívum mégis magához vonzotta és több projektet is készített a képek kisajátításával. E technika amúgy „családilag” sem idegen tőle, Esterházy Péter Harmonia cælestis című regényét több mint 20 nyelvre fordították le, emlékezetes irodalmi vitákat, sőt botrányokat is keltve, a fordítások során ugyanis felszínre kerültek azok a részek, amelyeket ő is kisajátított más irodalmi művekből.
A különböző médiumokat nagyon változatosan és nagyon is indokoltan használja Esterházy Marcell. A kiállítás nyolc tematikailag egységes, technikailag különböző munka. A galéria terébe lépve szinte még az „igazi” kiállítás előtt van egy lichthof, benne egy furcsa növény egy még furcsább cserépben. A növény a kiállítás legösszetettebb darabja, amelyben az összes problémafelvetés összesűrűsödik. Négy oldalán körbefut a szöveg: Földet vissza nem veszünk. Ez egy Esterházy Péter-szöveg és valóban átemeli és ránk vonatkoztatja Marcell: „egy füst alatt az édesapámtól is bocsánatot lehet kérni – szintén doktor –, hogy így, ennyire igyekeztek elcsellózni az életét, meg fog bocsátani, egy nagyvonalú ember, de azért csöndben mondanám (tessék nyugodtan beapplikálni a szaporodó platformtervezetekbe), hogy FÖLDET VISSZA NEM VESZEK.”
A szöveget és a galéria „hasznos” lichthofjában álló installációt összevetve nyilvánvaló, hogy már a kiállítás elején sem csak ketten vannak, de a nagyapa alakja is megjelenik. Esterházy Marcell Hans Haacke Der Bevölkerung című munkájával állítja párhuzamba sajátját. Hangsúlyos a föld, s az, hogy nincs beleültetve semmi, csak az nő ki belőle, ami már benne van vagy, amit a szél odafúj. Haacke Németország különböző tartományaiból hozatott földet saját projektjéhez, Esterházy a majki kastélyból (volt Esterházy- birtok) lopta. A növény nem csak a generációk egységét, a nagyapa- apa-fiú hármasságát idézi, hanem a művész- galériás-gyűjtő kapcsolat feszültségét, a műalkotás tulajdonlásának kérdését is. A művész által életre keltett növényt a galériásnak és a gyűjtőnek aktívan tovább kell gondoznia, hogy az ne szűnjön meg létezni, mint növény és mint műalkotás. A Földet vissza nem veszünk utal a jelenlegi földosztásokra, a földek tulajdonjoga körül kialakult feszültségekre. Az, hogy éppen Esterházy dolgozza fel mindezt, akinek a családjától minden kastélyt és birtokot elvettek az ötvenes években, nagyon összetetté és személyessé, ugyanakkor egyetemessé teszi a termőföld, család, tulajdon problematikát.
A preparált hangszereket, s főként a zongorát már a fluxus is felfedezte. Esterházy Marcell Négy tétel öt M-re című videójában, az öccse Esterházy Miklós, egy a művész által készített különböző Esterházy Miklósok portréival összeragasztott dobfelszerelésen játszik a szüleik kertjében. Az öccse nevét nehéz elvonatkoztatni az elődökétől. Ez a tematika jelenik meg egy más médium, a fotó- lightbox közvetítésével a következő két művön. Ezeken Esterházy Marcel (!) szerepel, aki a művész korábban élő névrokona. A Directions és az Önarckép L-el neki állít emléket, de még inkább Esterházy Marcell családon belüli identitáskeresésére utal. A két munka közös célja lehet, hogy egyrészt „leverje” a családon azt a nyomást, amit az Esterházy név jelent (Miklós ezt szó szerint teszi, Marcell, pedig a család többi részének kiretusálásával), másrészt, hogy helyet keressen a fiatalabb generációnak az évszázados történelemben.
A kiállítás vége kicsit konkrétabban és könnyebben, de ugyanannyira sűrítetten mutatja az Esterházy generációk egymásra torlódásának problematikáját. A Cím nélkül (EM/EP/EM) neon munkában a nagyapa, az apa és a fiú arcának karikatúrája torlódik össze egyetlen műtárggyá. A minimal art kedvelt anyaga a neon, ebben az esetben sok réteget, feszültséget, három különböző, de összefüggő identitást fejez ki.
A családi fotóarchívum feldolgozása, ezzel a kiállítással ér véget. Ennyit akart ezzel foglalkozni és most Marcell két L-el továbblép és kilép, az apja árnyékából is.
November 15-ig, Budapest, acb galéria
