Március 7-10. között tartják a világ egyik legjelentősebb modern és kortárs művészeti vására, a The Armory Show idei kiadását és a vele hagyományosan párhuzamosan megrendezett, úgynevezett szatellit-vásárokat New Yorkban. Egyelőre még kevesebb szó esik arról, mi lesz a vásáron – nagy meglepetésekre nem lehet számítani, a blue chip galériák ebben az évben is gyakorlatilag teljes létszámban felvonulnak – a figyelmet inkább az előkészületek utolsó fázisában felmerült váratlan bonyodalmak, illetve ezek kezelése köti le.
Az első Armory Show-t több mint egy évszázada, 1913-ban rendezték az amerikai hadsereg egyik korábbi raktárában – innen származik az akkor még hivatalosan International Exhibition of Modern Art-ként indult rendezvény közkeletű neve. A vásár, melyre az idők során csaknem tucatnyi kisebb-nagyobb, a feltörekvő, vagy szerényebb büdzséjű galériáknak is bemutatkozási lehetőséget kínáló hasonló rendezvény „telepedett rá”, már jó ideje a Manhattan nyugati partján lévő kikötő infrastruktúráját használja, ez praktikusan raktárépületeket jelent, amelyek szemmel láthatóan nincsenek tökéletes állapotban. Meg is lepődik, aki először jár a vásáron és látta korábban például a FIAC-ot Párizsban, a Grand Palais-ban, hogy a milliárdos értékek milyen szerény körülmények között várják a rájuk vadászó, sokszor ugyancsak milliárdos gyűjtőket. Persze, ennek is megvan a maga bája, sajátos atmoszférája, és ezzel nem is volt különösebb baj egészen az idei évig, amikor is, kevesebb mint két héttel a megnyitó előtt kiderült, hogy a show-ra használt két kikötői gát egyikének, a 92-es számúnak az épülete különböző műszaki problémák miatt azonnali beavatkozást igényel, ami lehetetlenné teszi a vásár fogadását. A döntés hamar megszületett: a klasszikus modernek műveit kínáló galériákat áttették a 90. számú gát barakkjába, amit viszont eddig az Armory Show-val szorosan együttműködő szatellit-vásár, a VOLTA használt. Mindez egy olyan időpontban történt, amikor az USÁ-n kívüli kiállítók anyaga már javában úton volt New York felé, vagy már meg is érkezett oda, a galeristák megvették repülőjegyeiket, lefoglalták szállásukat – azokról a gyűjtőkről nem is beszélve, akik ugyancsak megszervezték már részvételüket a vásáron. (Abba belegondolni is rossz, hány per indul majd a last minute lemondások okán.) Hogy az Armory hogyan kárpótolja majd a VOLTÁ-t – vélhetően a kikötő üzemeltetőitől kiperelt kártérítés terhére –, az még a jövő zenéje, a VOLTA mindenesetre nem tehetett mást, mint hogy lemondta a vásárt, teljes kártérítést ígérve az érintett galériáknak.
A történet azonban csak itt kezd igazán érdekessé válni, mutatva, hogy a szakmából az egyre kíméletlenebb konkurenciaharc mellett sem halt ki a szolidaritás érzése.
A VOLTA lemondásának másnapján máris jelentkezett egy ismert műgyűjtő, Peter Hort, aki a neves New York-i galeristával, David Zwirnerrel összefogva, a VOLTA menedzsmentjének egyetértésével és támogatásával bejelentette, hogy van egy B-tervük és Zwirner éppen üresen álló egyik terében, valamint egy anonimitását őrző mecénás által felajánlott, a közvetlen közelben lévő másik épületben Chelsea-ben az eredetivel egyező időpontban Plan B címmel pop-up vásárt rendeznek, ahol az eredetileg a VOLTÁ-ra készülő résztvevők a VOLTA árainak negyedét fizetik bérleti díjként, a közönség számára pedig teljesen ingyenes lesz a belépés. (Más kérdés, hogy a kolozsvári-berlini Plan B galéria mit szól ehhez a névválasztáshoz…)
David Zwirner nem először adta tanújelét annak, hogy nemcsak galériája, hanem az egész szakma ügyeit a szívén viseli; az ArtReview, mint ahogy arról mi is beszámoltunk, tavaly többek között azért választotta Power 100-as listája élére, mert ő kezdeményezte, hogy a vásárok a megagalériák bérleti díjának egy részét – egyfajta keresztfinanszírozással – használják a kisebb galériáknak nyújtandó kedvezményekre. Ezt a módszert máris több vásár, köztük az Art Basel is alkalmazza. Feltételezhető, hogy ez a mostani akciója is komoly súllyal esik majd latba az idei lista összeállításánál.
A kezdeményezést érthető örömmel fogadták a VOLTA-résztvevők, különösen a távolabbról érkezők, akik közül 32-en élnek a felkínált lehetőséggel. További kilenc galériát egy másik szatellit-vásár, a papíralapú munkákra fókuszáló Art on Paper fogadott be; ez a vásár a 36-os kikötői gáton ugyancsak nincs messze az eredeti helyszíntől.
A vásár „megmentésébe” beszállt egy vezető internetes műkereskedelmi adatbázis, az artnet is, amennyiben virtuális vásárt rendez a VOLTÁ-n részt venni szándékozott galériák részére, így téve hozzáférhetővé a bemutatásra szánt műalkotásokat a nagyközönség számára.
Peter Hort, a Plan B társkezdeményezője, akinek már a szülei is neves gyűjtők voltak, s aki szakmája révén is kapcsolatban van a képzőművészettel, hiszen művészeti témákra szakosodott ügyvéd, a pop up vásár előestéjén még egy különleges programot is kínál: megnyitja gyűjteményét a nagyközönség előtt, házába várva az érdeklődőket.
Az érthetően kimerült VOLTA-igazgató, Amanda Coulson sajtótájékoztatóján a partnereknek köszönetet mondva hangsúlyozta, hogy a galeristák, a gyűjtők és a többi vásár segítségének köszönhetően az idei VOLTA sztorija nem egy szomorú, sírással végződő történet, hanem jó példája a szakmai közösségen belüli együttműködésnek, aminek végül csak nyertesei lesznek. Így is lehet, akár egy hét alatt is.
A nyitókép forrása: neuehouse.com
