Vegyen részt az Artportál ingyenes tárlatvezetésén, a Nemzeti Galéria Markó-kiállításán. Narancsos naplementék, antik romok és mitológiai figurák a míves lombsátrak alatt.
Az Artportál tárlatvezetést szervez leglelkesebb olvasóinak a Magyar Nemzeti Galéria nagy sikerű Markó Károly és köre. Mítosztól a képig című kiállítására. Ha ott szeretne lenni a szerencsések között, akik részt vesznek a 2011. július 1-én (pénteken) 18.00 órakor kezdődő ingyenes Artportál Tárlatvezetésen, írjon emailt az info@artportal.hu címre. Az emailben tüntesse fel nevét, a tárgyhoz pedig írja: Artportál Tárlatvezetés.
Az időben jelentkezők nemcsak egy izgalmas tárlatvezetésen vehetnek részt díjmentesen, hanem a gazdag programsorozattal jelentkező MNG Extra rendezvényen is, beleértve a Munkácsy-tárlat megtekintését.
Kedvcsináló a Markó-kiállításról szóló kritikánkból:
„A Nemzeti Galéria a közönségkedvenc Munkácsy után egy másik M-betűs festőt vett elő a kalapból, az idilli klasszicizmus zsenge húrokon játszó piktorát, a bukolikus Markó Károlyt. Narancsos naplementék, antik romok és mitológiai figurácskák a míves lombsátrak alatt. (…) Annak az antik romokkal kevert, idilli tájkép-hagyománynak az egyik utolsó képviselőjét tisztelhetjük személyében, amely valahol a 17. században vette kezdetét Claude Lorrainnel. (…) Szinte megszólalásig ugyanolyan képeket festett, szakmányba. A fő díszletet – a hihetetlen precíz, apró és gondos ecsetmunkával felhordott – faóriások alkotják. A másik főszereplő a lemenő vagy éppen felkelő nap, ami meleg fényű, giccsesen narancssárga koszorúba vonja a spenótszínű lombokat. Bal kéz felől feltűnik egy antik rom, oszlopokkal és timpanonnal, a távlatot pedig a levegő perspektívába belesápadó hegyek mélyítik. A nemes egyszerűséget és a csendes nagyságot (by Winckelmann) sugárzó kulisszák között, a levelek közé elbújva pár centis figurák imbolyognak. Csak a képaláírásból derül ki, kikről van szó, éppen Héraklész kedvencét, Hylast ragadják-e el a forrásnimfák vagy pedig az etióp királynő kincstárnokát kereszteli meg Fülöp diakónus. Persze Markó csak első nézésre ilyen egysíkú. Ügyesen variálja – mindig az alkalomhoz illően – a díszleteket és a hangulatokat. Ha ha kell, egzotikus kaktuszokat varázsol az egyiptomi jelenet köré, ha úgy diktálja a téma, akkor sötétlő barlangot, hullámzó búzamezőt vagy horrorisztikus holdtöltét. Ez a festészet – a sokszor tragikus mitológiai vagy bibliai történetek ellenére – az örök boldogságról szól, a lélekbe költözött árkádiáról és az antik pásztorköltők reneszánszban újrafabrikált földi paradicsomáról. Arról a világról, amit a modernitás elsodort.” (Rieder Gábor: Idősebb Markó Károly)