A döntés egy nagyobb és természetesen nem csak a kulturális szférát érintő csomag részeként született a Németországban is egyre súlyosbodó járványhelyzet miatt és egyelőre csak egy hónapra, novemberre vonatkozik. A tavaszi lockdown és a korábbihoz képest azóta is lényegesen alacsonyabb látogatószámok miatt amúgy is nehéz helyzetbe került kulturális intézmények ezúttal nem csinálnak titkot abból, hogy csak fogcsikorgatva hajtják végre a döntést, és még az ezt a területet a kormányban képviselő Monika Grütters államminiszter szavaiból is némi kétség olvasható ki az intézkedések cél- és szükségszerűségével kapcsolatban. Művészeti folyóiratok online kiadásaikban, múzeumok az ismételt bezárást hírül adó honlapjaikon és hírleveleikben kérdőjelezik meg a döntést, október 30-án pedig 35 múzeumi vezető, köztük az esseni Museum Folkwang, a Kunsthalle Hamburg, a Weserburg Bremen és a Kunstmuseum Stuttgart igazgatói nyílt levélben szólították fel a kormányt a döntés újragondolására.
A múzeumok, színházak, mozik és egyéb intézmények azzal érvelnek, hogy a járványügyi intézkedések terén mindeddig igen jól teljesítettek, annak ellenére, hogy egy számukra teljesen ismeretlen terepen kellett helytállniuk. Nincs ismeretük arról, hogy egyetlen kulturális intézményben is járványgóc alakult volna ki, vagy hogy ezen intézmények látogatása nagyobb veszélyt jelentene az egészségre, mint például a tömegközlekedési eszközök igénybevétele, vagy akár az egyszerű utcai séta.
Az intézkedések következetlenségét többek között azzal a ténnyel igyekeznek igazolni, hogy az istentiszteleteket az új rendeletek sem tiltják.
Megítélésük szerint az sem indokolt, hogy egy kalap alá került a kultúra és a sport, hiszen a profi sporteseményeket közönség nélkül továbbra is meg lehet tartani, s így megmarad a bevételek nagyobbik, többnyire a közvetítési jogdíjakból befolyó része, azaz a sportegyesületek egy ilyen döntést jóval könnyebben tudnak túlélni. A kormány ugyanakkor azzal érvelt döntésének indoklásában, hogy a fertőzöttek számának gyors emelkedése miatt a fertőzés forrásának beazonosítására és a kontaktkutatásra többnyire már nincs lehetőség, ezért mindenütt szükséges a szigorítás.
A vitát sokan igyekeznek elvi síkra terelni, mondván, egy ilyen intézkedésen azt lehet lemérni, hogyan viszonyul egy társadalom – és egy kormány – a kultúrához, hogyan ítéli meg annak szerepét és súlyát. Grütters úgy fogalmaz, hogy miközben a szigorúbb intézkedések szükségesek, azok „a kultúra számára igazi katasztrófát jelentenek” és talán a kormánytagoknak is üzen akkor, amikor hangsúlyozza, hogy a kultúra sokkal több a szabadidő eltöltésénél, a szórakozásnál. „Nem luxuscikk, amiről nehéz időkben egyszerűen le lehet mondani. Nem delikatesz az ínyenceknek, hanem kenyér mindenkinek”. 1,5 millió ember egzisztenciája került veszélybe, akik együttesen 100 milliárd euróval járulnak hozzá a GDP-hez, ezért a kulturális intézmények bevételkiesését „gyorsan, hatékonyan és nagyvonalúan” kell kompenzálni.
A kulturális életet gyakorlatilag leállító intézkedéseket nemcsak a szakma fogadja vegyes érzelmekkel, hanem a kultúrafogyasztók is. Az egyik vezető művészeti folyóirat, a Monopol által végzett online felmérés szerint a kormánydöntést a válaszolók 28,1%-a tartja egyértelműen helyesnek, 15,1%-a pedig „inkább helyesnek”. 28,2% szerint a döntés teljesen rossz, 20,8% szerint inkább rossz, míg 7,8% nem tudott vagy nem akart állást foglalni.
A képzőművészeti rendezvények területén a döntés legnagyobb áldozata kétségkívül Németország vezető modern és kortárs vására, az Art Cologne. A tavaszról történt halasztás óta november 18-22-re tervezett rendezvényt most ismét le kellett mondani, és a vásár közleménye nem is hagy kétséget afelől, hogy ez nem saját döntésük, hanem „egy politikai döntés következménye”. A dokumentum hangsúlyozza, hogy példamutatóan fel voltak készülve a vásárnak a járvány körülményei közötti lebonyolítására, amihez nagy segítséget kaptak a vásárra jelentkezett galériáktól is. A potenciális látogatók viszont vélhetően kevésbé kritikusak a döntéssel szemben, mivel egy, ugyancsak a Monopol által készített online felmérés szerint a megkérdezettek 72%-a nem ment volna el a vásárra a magasnak tartott egészségügyi kockázatok miatt. Csak 23% tervezte a részvételt, míg 5%-nak még nem volt végleges álláspontja.
Megjegyezzük, hogy a németországihoz nagyon hasonló lockdown-döntés született Franciaországban is, aminek a múzeumok mellett ott is áldozatul esik egy vásár is, nevezetesen a november 26-29-re tervezett és most csak a virtuális térben megrendezésre kerülő Fine Art Paris.
Nyitókép: Ragnar Kjartansson, Death is Elsewhere, 2019. Courtesy of the artist, Luhring Augustine, New York and i8 Gallery, Reykjavík / Ragnar Kjartansson: Scheize – Liebe – Sehnsucht. Kunstmuseum Stuttgart, 2019
