Úgy tűnik, a kiállítóterek a legkevésbé rizikós helyszínek. De szóba hozható most a múzeumok újranyitása?

Emőd Péter • 2021. 03. 02. | Olvasási idő: 5 perc

Néhány hete foglalkoztunk már a múzeumok újranyitása körüli dilemmákkal, s jeleztük azt is, hogy a különböző országok Európában és kontinensünkön kívül is eltérő módon állnak a kérdéshez. Számos, egymástól gyökeresen eltérő álláspontot lehet megfontolást érdemlő érvekkel alátámasztani és látható az is, hogy a döntések nem mindig az adott ország aktuális vírushelyzetének függvényében születnek. Az utóbbi hetek inkább az enyhítésekről szóltak; így például a szomszédos Ausztriában is újranyitottak a múzeumok, Svájcban pedig március 1-től fogadhatnak újra látogatókat. De akár az újranyitás mellett, akár az ellen döntöttek az egyes országok, a téma a legtöbb helyen komoly intenzitással volt és van napirenden, ami azt jelzi – és erre Berlintől Párizsig számos vezető politikus nyilatkozata is utal – hogy a döntéshozók tisztában vannak a kultúrának, a művészeteknek egy egészséges társadalomban játszott szerepével, ami a mostani nehéz körülmények között talán minden korábbinál fontosabb – vagy az lenne.

Mindez azt is jelenti, hogy abból, mennyire foglalkoztatja a politikát a múzeumok és az egyéb művészeti intézmények újranyitásának kérdése, elég pontosan látható, mekkora szerepet, jelentőséget tulajdonítanak a kultúrának az adott országban. És ebből a szempontból sajnos a hazai kép egyáltalán nem biztató. Hangsúlyozzuk: ez elsősorban nem azon mérhető, milyen döntés születik a nyitásról, hiszen minden megoldás mellett szólnak érvek; a zárvatartás mellett például az a magyar politikusok által is előszeretettel hangoztatott gondolat, hogy kerülendők az olyan döntések, amiket néhány héten belül jó eséllyel vissza kell vonni; nem lehet az intézményeket „összevissza rángatni”. Azon viszont igenis mérhető a hozzáállás, hogy mennyire foglalkoztatja a politikát a kérdés, mennyire alaposan mérlegelik az egyes megoldások melletti érveket, mennyire teszik nyilvánossá döntéseik hátterét. Idehaza nagyítóval kell keresni olyan politikusi megnyilvánulást, ami a kultúra szerepével, a kultúrához való hozzáférés biztosításának fontosságával foglalkozna a jelen körülmények között. És maguk a múzeumok is mintha beletörődni látszanának ebbe a helyzetbe; lehet persze, hogy a színfalak mögött aktívan lobbiznak, de olyan, a közvéleményt is maguk mögé állítani igyekvő akciókról, mint a múzeumigazgatók nyílt levelei a kulturális tárcának Franciaországban, Németországban vagy Svájcban, nálunk nem hallani.

A politika ezen kérdés iránti érzékenységének fontos mércéje, hogy a lehetséges könnyítések és újranyitások hányadik körébe sorolják a múzeumokat. E tekintetben talán a nagy-britanniai helyzet a legaggasztóbb, ahol a múzeumok a harmadik körbe tartoznak és legkorábban május 17-én nyithatnak újra – feltéve persze, hogy a helyzet addig nem romlik drámai mértékben. Valamennyi kiskereskedelmi egység, a közösségi házak és az edzőtermek a második körbe tartoznak (az április 12-i nyitás reményével), a múzeumok azonban érthetetlen módon csak a harmadikba. Ebből érdekes helyzetek is adódnak majd – amikre egyébként más országokban már ma is találunk példákat: a múzeumokban működő shopok a kereskedelmi egységek kategóriájába tartoznak, így azok kinyithatnak majd áprilisban – csak a Tate Modernben hat ilyen egység működik. A brit művészeti magazin, az Apollo online változatában valaki fel is teszi az ironikus kérdést, hogy vajon a shopok kinyitása után letakarják-e majd a falakon azokat a festményeket, amiket a látogató láthatna, amíg a múzeum bejáratától eljut valamelyik shopig. Ugyancsak az Apollónak nyilatkozta, név nélkül, az egyik londoni múzeum igazgatója, hogy „ha a közösségi házak és az áruházak kinyithatnak, a múzeumoknak és a galériáknak is ki kell nyitniuk. Úgy látszik, a minisztereket nem érdekli a kultúra ügye”.

Bár mint láttuk, a döntéseket sokszor nem egy-egy adott terület „járványügyi veszélyessége” befolyásolja, a múzeumoknak mégis jó érvet ad a kezébe az a napokban publikált tanulmány, amit a vírusfertőzések témájával intenzíven foglalkozó Berlini Műszaki Egyetem (TU) két kutatója, Martin Kriegel és Anne Hartmann jegyez szerzőként. A dolgozat a fedett térben végzett különböző tevékenységek veszélyességi fokát vizsgálja a koronavírussal való fertőződés szempontjából. Ennek során figyelembe vették többek között az adott térben való tartózkodás átlagos időtartamát (ami például múzeumlátogatás esetén két óra, az irodai munka esetén nyolc óra, a szupermarketekben egy óra), a vizsgált tevékenység jellegét, pl. mozgásigényét, a belélegzett aeroszol részecskék mennyiségét. E paraméterek alapján rendeltek hozzá minden vizsgált tevékenységi formához egy úgynevezett R-értéket, ami azt jelzi, hány másik embert tud megfertőzni egy olyan személy, aki már elkapta a vírust. A tanulmány a különböző tevékenységekhez az alábbi R-értékeket rendelte hozzá:

Az első múzeumigazgatók egyike, aki ezt a tanulmányt igyekezett felhasználni az újranyitás melletti érvként, Eike Schmidt, a firenzei Uffizi Képtár igazgatója volt. Az ő múzeuma, mint előző, a témával foglalkozó írásunkban jeleztük, januárban kinyithatott, ám a járványügyi adatok romlása miatt két héttel később, februárban ismét be kellett zárnia.

Mivel a hazai múzeumok is minden bizonnyal még hetekig zárva tartanak és ez alatt számos időszaki kiállítás be is fejeződik az eredeti menetrend szerint, igyekeztünk kideríteni, hogy lesz-e még az érdeklődőknek módja látni ezeket. Legalább ebben a tekintetben jó hírekkel tudunk szolgálni: számos kiállítást meghosszabbítanak. Így a tavaly megnyílt egyik legfontosabb tárlatot, Sean Scully életmű-kiállítását a Magyar Nemzeti Galériában, ami az újabb lockdown miatt az október 14-i megnyitó után csak néhány napig volt látogatható, sikerült május 2-ig meghosszabbítani. A Ludwig Múzeumban a néhány nappal a Scully-tárlat előtt, október 10-én megnyílt BarabásiLab: Rejtett mintázatok. A hálózati gondolkodás nyelve című, ugyancsak nemzetközi érdeklődést keltett tárlat március helyett egészen június 20-ig várja majd a látogatókat. Ugyancsak a Ludwigban a tavaly novemberben elhunyt Konok Tamás Vers l’infini című életmű-kiállítását installálták ugyan, de a pandémia miatt szeptemberről halasztott megnyitására az újabb lockdown miatt már nem kerülhetett sor, így a gazdag anyagot még egyetlen napig sem láthatta élőben a nagyközönség. Ezt a tárlatot április 11-ig sikerült meghosszabbítani, itt is él tehát a remény, hogy, ha rövid ideig is, de látogatható lesz. A pécsi Modern Magyar Képtárban két izgalmas időszaki kiállítást is be kellett zárni. Eredetileg a Gábor Jenő párizsi utazása (1926) és a Variációk a színes városhoz is márciusban zárt volna, de mindkettőt meg fogják hosszabbítani úgy, hogy az újranyitást követően még kellő idő álljon rendelkezésre megtekintésükhöz.

● Frissítés, március 7.

Holnap ismét kinyithatnak a múzeumok Németországban. Ezek az intézmények az újraindítás első lépcsőjében nyithatnak – ellentétben például a színházakkal és a fedett sportlétesítményekkel, amiknek még legalább két hetet várniuk kell. A nyitás egy világos és egyértelmű feltételrendszerhez kötött: ha a mutatók romlanak, a múzeumoknak újra be kell zárniuk. A nyitás nem kötelező; ha egy múzeum úgy véli, hogy nem érdemes kinyitnia addig, amíg nem tűnik biztosnak, hogy belátható időn belül nem kell újra bezárniuk, zárva maradhat. A nagyobb múzeumok többségének honlapján egyelőre az olvasható, hogy „a nyitás előkészítésén dolgoznak”, azaz nem valószínű, hogy már a jövő héten fogadnak látogatókat.

A nyitókép forrása: pixabay.com/Paul Henri