Az elmúlt hónapokban több neves külföldi múzeum és kiállítóhely nem kevésbé ismert vezetője körül fogyott el a levegő – legutóbb a müncheni Haus der Kunst-ot 2011 óta vezető Okwui Enwezor hivatalosan egészségi okokkal indokolt távozásáról számoltunk be – egyikük azonban most minden bizonnyal visszatér a szcéna legfelső köreibe, miután egy külső szakemberekből álló bizottság tisztázta a távozását kiváltó vádak alól.
A német Beatrix Rufról van szó, aki a zürichi Kunsthalle élén töltött 13 év alatt robbant be a múzeumi vezetők és kurátorok nemzetközi elitjébe, majd 2014-ben átvette az amszterdami Stedelijk Museum vezetését. E funkciójáról a múlt év végén mondott le, miután az NRC című holland napilap olyan belső vizsgálatok eredményeit hozta nyilvánosságra, amik szerint tevékenységében alkalmanként összemosódtak a köz- és a magánérdekek; múzeumon kívüli szerepvállalásai összeférhetetlenek voltak igazgatói funkciójával, s munkája során csorbát szenvedett az átláthatóság követelménye is.
Mint ahogy annak idején mi is megírtuk, Ruf – miközben az ellene felhozott vádakat folyamatosan visszautasította – végül maga mondott le, hogy elhárítsa a múzeum hírnevének csorbulását. A lemondás komoly hullámokat kavart, a művészeti szcéna számos neves hollandiai és külföldi szereplője a sajtóban is publikált petícióban állt ki az önként lemondott, de lényegében távozásra kényszerített Ruf mellett, ennek azonban nem volt közvetlen hatása a további fejleményekre.
A felügyelőbizottság – neves külső szakértők bevonásával – azonnali vizsgálatot rendelt el, s egyúttal megkezdte az utódkeresést is. A vizsgálat júniusban zárult le; a szakértők alapos munkát végeztek és 127 oldalon összefoglalt tapasztalataikat a nyilvánossággal is megosztották. A dokumentum a lemondott igazgatónővel szembeni egyetlen vádat sem tart megalapozottnak; megállapítja, hogy Ruf jóhiszeműen járt el, „szívvel-lélekkel, a múzeum érdekeit szem előtt tartva dolgozott”, a gyűjtőkkel és a különböző művészeti intézményekkel fenntartott kapcsolatai a múzeum számára kifejezetten hasznosak voltak, egyéb, múzeumon kívüli funkciói kapcsán pedig nem merült fel az összeférhetetlenség gyanúja.
A jelentés természetesen most a múzeumot irányító testületeket hozta nehéz helyzetbe, hiszen ők helyezték nyomás alá a lemondott igazgatót. A konzekvenciák nem is várattak sokáig magukra: a múzeum elnöke és a héttagú elnökség további két tagja lemondott, de előtte még a funkciójukban maradt tagokkal közösen kiadtak egy közleményt, melyben köszönetet mondanak a vizsgálatot végző szakemberek erőfeszítéseiért, és jelzik, hogy „összességében elfogadják annak következtetéseit és ajánlásait”.
Ruf a szakértői jelentés nyilvánosságra kerülése után kiadott közleményében érthető elégedettséggel állapította meg, hogy a vizsgálat az ő álláspontját igazolta. Néhány nappal későbbi, az artsy-nak adott interjújában elmondta, hogy a Stedelijk egyelőre nem kereste meg őt a jelentés nyilvánosságra kerülése óta. A három elnökségi tag lemondásáról természetesen tud, de azt az újságíró kérdésére nem kívánta kommentálni. Egyértelmű igennel válaszolt viszont arra a kérdésre, hogy a rá nehezedő nyomás hatására mondott-e le néhány hónappal ezelőtt.
Az elmúlt hónapok nagyon nehezek voltak a számára, addig eseményekkel zsúfolt naptára hirtelen kiürült és minden idejét arra kellett fordítania, hogy a vizsgálatot végzők rendelkezésére álljon, előássa az általuk kért töméntelen dokumentumot. Fájdalmas volt látnia azt is, hogy a Stedelijk számára megálmodott projektjei nélküle valósulnak meg. Most, hogy a vizsgálat tisztázta, újra be tudott kapcsolódni a szcéna nemzetközi vérkeringésébe, de még mindig úgy érzi magát, „mint akit elütött az autóbusz”.
Arra a kérdésre, hogy tervez-e jogi lépéseket a hamisnak bizonyult vádakat megszellőztető újság, a város vagy a múzeum ellen, csak a napilap vonatkozásában adott – nemleges – választ, ami feltehetően nem véletlen. Az újságíró nem tette fel Rufnak közvetlenül a kérdést, hogy vissza kíván-e térni eredeti funkciójában a Stedelijkhez, csak általánosságban érdeklődött jövőbeli tervei iránt. A visszatérést egyébként az ügyben eddig megjelent kommentárok többsége valószínűtlennek tartja, inkább abból indulnak ki, hogy Ruf új fejezetet kíván nyitni életében. Ő maga így válaszolt az említett kérdésre: „Egy kis időre van szükségem, hogy feldolgozzam magamban a történteket. Nagyon meg vagyok könnyebbülve. Most tudok csak újra elkezdeni gondolkodni a jövőmről. A múzeumi világban keresek valamit és nagyon remélem, hogy újra aktív lehetek ezen a területen.”
Nyitókép: Stedelijk, Amszterdam. Forrás: iconic-architecture.com
