Miben hisz, aki most galériát nyit Budapesten? Egyszerűen optimista vagy tud valamit? A Trapéz működtetői szerint egyáltalán nem így kell megközelíteni a kérdést. Inkább afelől, hogy az ember szeretne-e valamit, vagy sem. Mert ha eldöntötte, hogy professzionális galériát fog összerakni, akkor csak el kell indulni, amikor minden készen áll. Interjú Sárvári Zitával és Földvári Zoltánnal.
Meséljetek kicsit magatokról és arról a szakmai háttérről, amivel a Trapézhoz érkeztetek!
Sárvári Zita: Esztétikát, kommunikációt és médiatudományt tanultam Pécsett, valamint a berlini Humbolt Egyetemen kultúratudományt és európai etnográfiát. A műtárgykereskedelem mindig is vonzott, Virág Judit mellett kezdtem a pályám az ő Kortárs Galériájának vezetőjeként. Az ott eltöltött öt év alatt sok mindent tanultam, akár az ügyfélkörrel való kapcsolattartásról, vagy az aukciók szervezéséről. Ami a műtárgypiachoz fontos tudás, azt Virág Judit mellett meg lehetett tanulni.
Mennyiben volt más a Virág Judit Kortárs Galériában végzett munkád?
SZ: Virág Judit kortárs képzőművészeti víziója a folyamatosságra épült. A magyar művészettörténeti hagyományokat igyekezett tudatosan követni művészgárdájának felépítésében. Számomra sokkal fontosabb azonban egy művészetelméleti kontextusba illeszthetőség, legyen szó egészen fiatal művészekről, vagy akár idős mesterekről. A Trapéz koncepciója, hogy mediális megkötések nélkül mutasson be olyan művészeket, akiknek művészete hatást gyakorolva a jövő generációjára is meghatározó lehet a kortárs képzőművészetben.
Mi a helyzet veled, Zoltán, te miért csinálsz galériát?
Földvári Zoltán: Esztétikát és filmelméletet tanultam, amúgy ritka könyvekkel foglalkozom. Ezt a tevékenységet párhuzamosan megtartottam, de nem keverem a Trapézzal. A kortárs képzőművészet régóta érdekel, de eddig inkább csak megfigyelő pozícióból. A Trapéz elindulásának most jött el az ideje, amihez sok dolognak kellett együtt állnia.
Milyen koncepció mentén indultatok el?
FZ: Mielőtt elkezdtünk együtt dolgozni, természetesen sokat beszélgettünk arról, mi lehet fontos, érdekes, mondogattunk neveket egymásnak, és mindig örültünk, ha átfedésre bukkantunk.
SZ: Az a jó, hogy ugyanúgy képzeljük el egy kortárs kereskedelmi galéria működését. Mindkettőnknek a professzionalizmus volt az első és legfontosabb tényező. Mindenfajta megalkuvás nélkül akarunk felépíteni egy kortárs kereskedelmi galériát, amely nemcsak a magyar galériák között, hanem a nemzetközi mezőnyben is megállja a helyét. Remélhetőleg olyan referenciapontokat tud majd felmutatni az évek múlásával, amelyek szakmailag is relevánsak lehetnek.
Zoltán, te a könyveiddel is külföldi vásárokra jársz.
FZ: Teljesen természetes volt, hogy külföldre kell menni a könyvekkel, és galériaként is evidens. Meg kell mérettessük magunkat nemzetközi szinten és a művészeinket is így tudjuk jól képviselni, ezáltal lesz lehetőségük fontos helyekre bejutni. Ez külföldi vásárok nélkül elképzelhetetlen.
Melyek az alapvető tudnivalók a Trapézról?
SZ: Nem szűkítjük le a galéria profilját pusztán a festészetre, vagy a fotóra, hanem sokszínűségben gondolkodunk. Olyan izgalmas művészeket szeretnénk meghívni akikkel más galéria nem foglalkozik. Alapvetően egy fiatal generáció kezd körvonalazódni a 2013-as programunkban, de lesznek a jövő évben még meglepetések. Puklus Péter Handbook to the Starscímű fotósorozatával nyitottuk a galériát, Ulbert ÁdámPárbeszédes Együttbomlás című, a rajz, az installáció és a videó mediális tartományaiban mozgó anyagával folytattuk a kiállítások sorát.
Ezekkel a művészekkel meg is állapodtatok. Könnyen ráálltak, hogy ezentúl veletek dolgozzanak? És milyen hosszúra tervezitek az együttműködést?
SZ: Pétert hosszú ideje ismerem és már dolgoztunk is együtt, ez sokat számított, amikor megkerestük.
FZ: Ádám nagyon nyitottan állt hozzá, hogy egy kezdő galériával kezdjen el itthon dolgozni, pedig sok külföldi megkeresése van, igaz többségében nonprofit és csoportos kiállítások, de vállalta a hosszú távú együttműködés feltételeit.
SZ: Lépésről lépésre szeretnénk kialakítani a művészkörünket. Fontos, hogy ez tudatosan és fokozatosan történjen. A kereskedelmi galéria és művésze közti kapcsolatot szimbiózisként jellemezném. A galéria is igyekszik mindent megtenni a művészért, a lehető legtöbb fórumon bemutatni, művészeti vásárokra vinni, de a művésznek is értenie kell az önmenedzseléshez, nem lehet pusztán passzív fél.
Milyen művészeket kerestek?
FZ: A közös pont bennük, hogy jónak tartsuk őket.
SZ: A 2013-as program egy posztkonceptuális, absztrakt, poétikus és minimalista irányt körvonalazhat, de igyekszünk kerülni a kiszámíthatóságot is és olyan művészeket is meghívtunk idén kiállítani, akik ezeknek a kategóriáknak teljesen ellentmondanak.
A horvát képzőművészet jelenléte szembeötlő a Trapéz programjában. Honnan az ismeretség, mi érdekel benneteket a horvát művészetből, jellemző-e rájuk speciális tematika?
SZ: Ez csak véletlen. Valóban lesz idén három horvát kiállítónk is, de mellettük lesz például osztrák és angol művész is a programban és Ulbert Ádám mellett egy másik hollandiai magyar művésszel is együttműködést tervezünk. Mivel a délkelet-európai kortárs képzőművészet kevésbé integrált az itthoni kortárs művészeti közegben, fontos, hogy mielőbb elkezdődjön a kommunikáció. Decemberben állítottam ki először Német Szilvi galériavezető meghívására a Dovin Galériában rendezett csoportos kiállításon Marko Tadic-ot, vele további terveim is vannak. A következő kiállító művész a Trapézban Damir Ocko, akinek még látogatható Párizsban az Yvon Lambert Galériában rendezett önálló kiállítása, az azt követő Somogyi Hajnalka által rendezett kiállításon pedig többek között Vlatka Horvat munkái láthatóak majd.
FZ: Én az ex-jugoszláv neoavantgárddal foglalkoztam valamelyest, így inkább a 60-as 70-es éveket ismertem. A kortárs vonalat Zita hozta be.
Mi a stratégiátok a külföldi vásári jelenlétre, hol kezditek majd és milyen lépésekben juttok el a vágyott célig, ami általában Bázel szokott lenni?
FZ: Igen, mi is el szeretnénk jutni oda, csak az lehet a cél, hogy a legjobbak közé kerülni, de egyelőre még csak látogatóként járunk, körbenézünk. Legutóbb az Art Rotterdamon szereztünk pozitív benyomásokat: jó hangulatú, fiatalos vásár. A legkorábbi időpont a mi vásári szereplésünkre az idei ősz, ami valószínűleg a Viennafair lehet.
SZ: Regionális szempontból fontos az ottani bemutatkozás. Egyfajta figyelemfelkeltés, „nézzétek, nyílt egy új galéria Budapesten”, a régió kurátorai, intézményvezetői, galeristái és gyűjtői egy füst alatt tudomást szereznek rólunk.
Ha erőteljesen a globális jelenlétet hangsúlyozzátok, nem tartotok-e attól, amit sokan emlegetnek, hogy a magyar gyűjtőknek hamar megfizethetetlen lesz a galéria árszintje?
FZ: Azok a hazai gyűjtők, akik vásárolnak külföldön, már megszokták az árszintet, a többieket pedig meg kell, és meg is lehet győzni, hogy a dolog értük is van.
SZ: A nálunk kiállító művészek egy részének az ára olyan ár, amit egy magyar gyűjtő is könnyedén ki tud fizetni. Ha kockázatvállalló és nyitott a fiatal generációra, akkor ráadásul olyan műtárgyakba fektetheti a pénzét, ami évek múlva többszörösen megtérülhet. Mi azon vagyunk, hogy ez így legyen!
Nyitókép: Földvári Zoltán és Sárvári Zita a Trapéz standján. Fotó: Vienna Contemporary