A habot a tortán egy Picasso-főmű, az Algíri nők úgynevezett O-változata jelenti, aminek becsértékét az árverőház „140 millió dollár körül” jelölte meg, azaz nyíltan aukciós világrekordot vár a festménytől. A jelenlegi csúcsot jutalékkal együtt 142 millió dollárral 2013 óta Francis Bacon Három tanulmány Lucian Freudról című munkája tartja.
Az „Előre tekintve a múltba” című aukció olyan műveket sorakoztat fel, melyekkel alkotóik úgy újították meg az elmúlt század művészetét, hogy közben korábbi korok mestereinek műveihez nyúltak vissza. Így van ez Picasso esetében is, aki egész sorozatot, összesen tizenöt képet festett Algíri nők címen, melyekhez a 19. századi nagy francia mester, Eugène Delacroix azonos című művéből merítette az ihletet. A képek – az akkor elhunyt festőtársra, barátra és egyben riválisra, Matisse-ra is emlékezve – 1954 decembere és 1955 februárja között készültek, s azokat Picasso A-tól O-ig az abc betűivel jelölte. Így az O-változat a sorozat utolsó, legérettebb darabja. Picassót évtizedekig foglalkoztatta Delacroix általa nagyon nagyra tartott munkája és egyfajta képzeletbeli párbeszédet folytatott a régi mesterrel. „Ő Rubenssel a fejében festette meg az Algíri nőket, az én fejemben pedig ő motoszkált, és úgy hoztam létre valami mást.”
Pablo Picasso: Algíri nők, O-változat, 1955, olaj, vászon, 114 x 146,4 cm, © 2015 Estate of Pablo Picasso / Artists Rights Society (ARS), New York
A legendás Daniel Kahnweiler műkereskedésén keresztül az egész sorozat nem sokkal megszületése után, 1956-ban egy ismert gyűjtőpár, Victor és Sally Ganz tulajdonába került, akik a 15 képért 212.500 dollárt fizettek. Ők később 10 képet eladtak, a többit egészen Victor Ganz haláláig megtartották. Ezt követően a gyűjtemény felbomlott, az Algíri nők különböző változatait 1997-ben egy New York-i aukción egyesével értékesítették. Az O-változat akkor már igen magas, 31,9 millió dolláros árat ért el – 12 milliós becsértékével szemben.
A festmény az utóbbi évtizedek szinte minden jelentős Picasso-tárlatán szerepelt; a MoMA-ban először 1957-ben, majd 1980-ban, a Metropolitan Múzeumban 1968-ban, a párizsi Grand Palais-ban 1966-ban és 2008-ban mutatták be. Kétszer, 1960-ban és 2009-ben állították ki a londoni National Galleryben is, legutóbb pedig 2012-ben a Tate Britain Picasso és a modern brit művészet című tárlatán volt látható.
Az elmúlt 2 évtized árrobbanását figyelembe véve a Christie’s mai 140 milliós becslése nem tűnik a realitásoktól elrugaszkodottnak. Néhány amerikai és közel-keleti műgyűjtő már biztosan lázasan készül az aukcióra, ahol ebben az ársávban közgyűjtemények már nem tudnak labdába rúgni. Az azonban ezúttal sem kizárt, hogy a festmény végül letét vagy ajándék formájában mégis valamelyik tekintélyes múzeumban landol, mint ahogy az csúcskategóriás művekkel az elmúlt években többször is előfordult.
Az ihletet adó mű: Eugène Delacroix Algíri nők otthon című festménye, 1834, olaj, vászon, 180 x 229 cm, Louvre, forrás: Wikipedia
A Picasso-kép mellett többek között Monet, Schiele, Mondrian, Magritte, Rothko, Duchamp, Dubuffet és Calder alkotásaira lehet majd licitálni New York-ban.
A cikk lejjebb folytatódik.