Tudott változtatni, figyelni az őt körülvevő világra és ezzel a rugalmas figyelemmel beszélni róla. Folyamatosan reagált a fotográfia szerepének változásaira.
Műveiről épp ezért nehéz általánosságokat megfogalmazni. A Nyaralók kompromisszummentes állításai viccesek. A szubjektív dokumentarista sorozat elfelejtett életérzésekről szól, melyeket mi már nem feltétlenül, de környezetünk még mindig magán hordoz. Az NHL pontos párhuzamait nem lehet borzongás nélkül végignézni, a privát fotó hazai történetének egyik legmegrázóbb sorozata. A Lányaink megint egy más irányba terel, könnyedén elkapott snapshotjaival markáns véleményeket mutat. Csak úgy mint a Balaton-parti tetoválások facebookra hangolt képei, melyekkel csak úgy, nyaralás közben dörgölte Ildi az orrunk alá saját kultúránkat. A Hátraarc és a Hiányzó történetek a múlt felé fordul és az emlékezés elkerülhetetlen, de nehéz gyakorlata felé irányít.
Most pedig nekünk is emlékeznünk kell, mert láttuk, van hátraarc, és ha valamikor, akkor ez most igazán nehéz lesz.
A nyitókép Szász Lilla fotója Hermann Ildiről.
