Oláh Mara 1945-ben született Monoron. Festeni 1988-ban kezdett, személyes traumák hatására. Élete során több súlyos betegségen is átesett, bal szemét daganatos betegsége következtében kellett eltávolítani. Ebben a válságos időszakban, farostra készült száz képét elajándékozta, csak a szemműtétét ábrázoló munkáját tartotta meg, melyet 1991-ben bevitt a Nemzeti Galériába véleményeztetni. Életrajza szerint a szakemberek további munkára biztatták, azóta folyamatosan alkotott. 1991-ben állított ki először, Kanadában, innentől kezdve számos kiállításon vett részt Magyarország és Európa több városában, illetve a tengerentúlon is. 1993-ban saját lakásán létrehozta az első magyarországi cigány magángalériát Mara Galéria néven.
Műveivel jelen volt Németország, Franciaország, Svájc, Olaszország, az Egyesült Államok, Svédország, Ausztria és Hollandia kiállítótermeiben. Több alkalommal szerepelt a Balázs János Galéria tematikus tárlatain, 2003-ban a Kortárs roma nőművészet I., 2005-ben a Nőábrázolás a roma képzőművészetben, 2007-ben a Mi arcunk portrékiállításon volt jelen. Alkotásai láthatók voltak 2004-ben a Műcsarnok Elhallgatott Holocaust kiállításán, 2006-ban az Ernst Múzeum Közös tér című tárlatán.
2007-ben kiállított a Velencei Biennálén, ahol abban az évben először nyílt először Roma pavilon (Paradise Lost), amelynek kurátora Junghaus Timea volt. 2009-ben a bécsi MUMOK Gender check című reprezentatív kiállításán, 2010-ben pedig a Shukar! – mai modern női roma művészet című csoportos kiállításon, a New York-i Magyar Kulturális Intézetben szerepeltek munkái.
Omarát a szélesebb nagyközönség leginkább kék képeiről ismerte, amelyek többnyire mélyen személyesek, az évek során őt ért sértésekről, a szegénységből és a kisebbségi létből fakadó diszkrimináció sújtotta hétköznapjairól szólnak. Az átélt megalázó helyzetek és a tehetetlen düh a festészetében tör elő, a képeken pedig nagyon fontos a narráció, azaz a szövegek megjelenése. Omara a cigányságot érő diszkrimináció ellen föllépve könyveket publikált, és tudatosan vállalta a provokatív közszereplést is.
Élete utolsó évtizedében Szarvasgedén élt.
Nyitókép: Omara : Azonnali fegyelmi eljárás, 1974 (1998) olaj, farost. Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum
