A vezető nemzetközi aukciósházak közötti gyilkos versenyfutás egyre nagyobb költségekkel jár az érintettek számára, így időnként be kell húzniuk a vészféket. Ennek számos módja lehetséges, s mindegyikre találunk is példákat a gyakorlatban: lehet csökkenteni az alkalmazotti létszámot, bezárni a kevesebb hasznot termelő árverési termeket, összevonni vagy törölni tervezett aukciókat, csökkenteni a csúcstételek beadóinak felajánlott vételi garanciák számát, stb. – vagy épp megpróbálni növelni a beadók és a vevők jutalékából származó bevételt.
Utóbbi esetben inkább a vevői jutalékhoz nyúlnak hozzá a házak, s többnyire nem a jutalékkulcsok emelésével – bár erre is van példa, mint ahogy azt a mostani „jutalékrendezés” esetében is látni fogjuk –, hanem inkább azoknak az értékhatároknak az emelésével, ameddig egy magasabb jutalékkulcsot alkalmaznak. A hazai aukciósházak túlnyomó többségének gyakorlatával ellentétben ugyanis a nagy nemzetközi házak sávosan degresszív kulcsot használnak:
minél többe kerül egy tétel, a leütési árhoz viszonyítva százalékosan annál kevesebb jutalékot fizet a vevő, így a jutalékemelés az értékhatárok módosításával is megoldható.
Az utóbbi években a nagy nemzetközi házak már többször „rendezték” a jutalékokat, most a Sotheby’s-en volt a sor, ám ők nem csak a vevőket negatívan érintő változásokat jelentettek be. Náluk 25% a legmagasabb jutalékkulcs, ezt eddig a 250 ezer dollárnál alacsonyabb leütési árú tételek után kellett fizetni. Ezt az értékhatárt most 300 ezer dollárra emelik, ami nagyon sok vevőt érint, hiszen miközben a közvéleményt és a sajtót rendszerint csak a csúcsleütések foglalkoztatják, a valóságban a tételek többsége még ebben az ársávban cserél gazdát – ez a többség természetesen azonnal eltűnik, ha nem a tételszámot, hanem a forgalmat vizsgáljuk.
A 20%-os jutaléksáv az említett emelés következtében értelemszerűen 300 ezer dollárnál kezdődik és 3 millióig tart; az ennél drágábban leütött tételekért pedig az eddigi 12,5% helyett 12,9%-ot kell fizetni. Látszatra nem nagy változás ez, de egy 20 millió dolláros tétel megvásárlását – és ez az ár ma már nem számít kiugróan magasnak – 80 ezer dollárral, azaz több mint 20 millió forinttal drágítja meg. Ugyanakkor több okból is érthető, hogy a házak, ha emelni kell, főleg a legmagasabb árú tételekhez nyúlnak hozzá. Egyrészt azok a gyűjtők, akik ebben a csillagászati ársávban mozognak, már kevésbé árérzékenyek; másrészt, noha az ilyen árú tételek elenyésző arányt képviselnek a teljes kínálatban, az általuk generált forgalom részaránya egyre nő és mint ahogy azt az alábbi táblázat mutatja, ma már meghaladja az 50%-ot.
Az árverésre kerülő tételek legdrágább 0,5%-ának részesedése (%-ban) a globális aukciós piac forgalmából 1950-2017 között. © Blouin Art Sales Index, forrás: blouinartinfo.com
Másrészt való igaz, hogy a csúcstételek nemcsak a házak bevételeit dobják meg, hanem a kiadásaikat is, hiszen itt nemcsak a szokásos költségek jelentkeznek (a műtárgy felkészítése az árverésre, a ház általános költségeiből az adott műtárgyra eső rész, stb.), de ezek a tárgyak igen komoly élőmunka-ráfordítást igényelnek pl. az eredetiség igazolásában, a proveniencia-kutatásban, a vételi garanciák megszervezésében, stb. És itt még messze nincs vége a költségeknek; bevett gyakorlat például, hogy a csúcsműveket az árverés előtt utaztatják, azaz a legfontosabb piacokra „házhoz viszik” a gyűjtőknek, ami igen tetemes szállítási és biztosítási költségekkel jár. A gyűjtőknek pedig nincs más választásuk, fogcsikorgatva ugyan, de tudomásul veszik, hogy ezentúl még többe kerülhet az áhított műtárgy megszerzése.
Jean Michel Basquiat 1982-es, a Sotheby’s május 18-i New York-i aukcióján árverezett festménye 110,5 millió dolláros árával az idei év eddigi listavezetője. A Sotheby’s jóvoltából
A Sotheby’s új jutalékrendszerének legérdekesebb eleme kétségkívül az online aukciók vevői jutalékának teljes eltörlése. Ennek hátterében az a megfigyelés áll, hogy az online aukciókon kiemelkedően magas az új ügyfelek aránya, akiknek az eddigi tapasztalatok szerint legalább a 20%-a később már élő aukciókon is licitált. Az online aukció tehát a mézesmadzag szerepét is betölti és ezt a mézesmadzagot most igyekeznek még édesebbé tenni. A Sotheby’s-nek tavaly már 16 online aukciója volt, idén pedig e szám megduplázását tervezik. A jutalékról való lemondás anyagi értelemben mégsem számít rendkívüli áldozatnak, hiszen az online forgalom aránya növekszik ugyan, de egyelőre továbbra is elenyésző a ház összbevételében; most lényegében arról van szó, hogy a hagyományos árverések keresztfinanszírozzák az online aukciókat, abban a reményben, hogy ez a befektetés gyorsan megtérül az élő aukciókon licitálók számának emelkedésével.
Az élő aukciók új jutalékkulcsai november 1-től érvényesek, de az online aukciók már szeptember közepétől mentesek a jutaléktól. Ez a mentesség az élő aukciókon online licitálással megvásárolt tételekre nem vonatkozik.
Nyitókép: Picasso’s Blue Period portraits sold for $67.5 million at Sotheby’s, forrás: www.architecturaldigest.com
