Michael Haneke a kortárs európai filmművészet legmeghatározóbb alkotóinak egyike. Munkáiban zavarba ejtő élességgel fogalmaz az emberi létezés legvégső morális kérdéseiről: bűnről, lelkiismeretről, erőszakról, szeretetről, idegenségről és összetartozásról.
A szerzői látásmód következetes érvényesítése Haneke esetében jóval több, mint pusztán egy egyéni stílus kialakítása. Filmjeiben az ábrázolás látszólagos szenvtelensége, hűvössége valójában a néző állásfoglalásának, erkölcsi felelősségvállalásának kikényszerítésére szolgál. Az olyan alkotásokban, mint A hetedik kontinens (1989), a Benny videója (1992), a 71 töredék a véletlen kronológiájából (1994), az Ismeretlen kód (2000) vagy a Rejtély (2005), a rendező egyszerre reflektál konkrét társadalmi, kulturális jelenségekre és mutatja meg az ezek hátterében húzódó mélyebb lélektani és filozófiai problémákat. Összeállításunkban Haneke művészetét részben a visszatérő motívumokra vagy formanyelvi megoldásokra fókuszáló, átfogóbb tanulmányok, részben egyes filmek önálló értelmezései révén járjuk körül. (Brigitte Peucker: Erőszak és érzelem – Haneke modernista melodrámái)