Megjelent a szeptemberi Artmagazin

A tartalomból:
• Bojár Iván András: Frida Kahlo, szupersztár
„Nincs azonban egyszerű magyarázat arra, hogy miért és hogyan vált ez a szűk művészvilágban élt, sokáig csekélyke hatást kifejtő életmű, illetve a mindazt megalkotó személy a tömegkultúra első számú mexikói ikonjává. Frida neve ma mindenki számára ismert és megbecsült név Közép-Amerikában. Spontán graffitik idézik favellák kerítésfalain. Fényképei itt-ott lakásokban is felbukkannak, festményei nyakkendőkről, sálról, nyári ruháról köszönnek vissza.” • György Péter: Művészettörténészek és kurátorok (All in one) – a Magyar Nemzeti Galéria Akali című új kiállításáról
„S az utolsó teremben látható a kiállítás címét adó műtárgy, a kivájt, feketére festett fatörzs: az Akali. ”Asszociációs akkumulátor, amely a kiállítás metaforája is lehet”, szól a kiállítás honlapjának szövege – s valóban ez a mondat világosan rámutat Dévényi István és Százados László intenciójára. Azaz, ez a kiállítás az egymás mellé műtárgyakból összeállított montázsok jelentésteremtő erejében reménykedik, illetve keresi azt. Ennyiben a kurátorok munkája pontosan rímel annak a magyar neoavantgárdnak egyes teljesítményeire, amelyeket itt be is mutatnak. Csakhogy egy dolog a konceptuális művészet metaforateremtő, jelentéskereső kedve, s egy másik a kiállítás művészete. Ez utóbbi soha nem olyan szabad, mint a művészet.”
• Fáy Miklós: A Da Vinci-ló – Leonardo Debrecenben
„Két lépéssel arrébb érkezik csak meg a felismerés: hiszen az egész kiállításon ez volt az egyetlen hiteles Leonardo-mű, az egyetlen darab papír, amelyhez hozzáért, asztalra tett vagy rajztáblára feszített, amivel pepecselt, vonalakat húzott rá. Két emeleten át csak róla volt szó, százezerszer közelebb érzem magam itt, Debrecenben őhozzá, mint a Louvre-ban, ahol még mindig az volt a legszebb élményem, hogy a golyóálló üveg előtt órákon át magyarázott egy tárlatvezető a közönségének, minden nézni való trükköt elmagyarázott a Mona Lisáról, kifulladva körülnézett, és azt mondta: van valakinek esetleg még kérdése? Egy magas, ősz hajú, tornacipős úr kicsit ümmögött, aztán győzött benne a tudásszomj: ő csak azt szeretné tudni, hogy ki festette ezt a képet.”
• Koponyák kora – Damien Hirst
„Én vagyok a művész, az elsődleges piac, a pénz pedig legyen az elsődleges piacon. Ahogy mondani szoktam, ez olyan, mintha bemennél a Pradába és vennél egy kabátot két fillérért, majd eladnád a szomszéd használtruha-üzletben 200-ért. Ez rohadtul rossz így! Minek ez a nagy kerülő? A művészet legyen drága elsőre is! Nem kellenek ezek az öregfiúk, hogy feltöltsék pénzükkel a másodlagos piacot.” 
• Nagy Edina: A biennálén innen és túl…
• Jõao Carioca: FotoRio
• Zólyom Franciska: Ameddig a szem el nem lát – Varga Ferenc
• Jovánovics Tamás: Akiko & Masako Takada művészetéről
• „Elegancia, fény, panteizmus és költészet…” Balla Gabriellával Parti Szilvi beszélget a szecessziós üvegekről [58-64]
• Kovács Bernadett: Lechner Ödön karikatúrák tükrében 
• Keserü Katalin: Színes magyar álom – a gödöllői szövőműhely
• Böröczfy Virág: Művészet nagybetűvel – Szabó Gyula