Az új szám tartalmából: Nyolcak, Gertrude Stein, Petrányi-interjú, Tavaszi Tárlat, Ai Weiwei stb.
Címlapon Tihanyi Lajos nem túl ismert, hajlongó férfiaktja, hiszen a Pécsett turnézó Nyolcakról lehet még újat és meghökkentőt mondani. Ahogyan a legendás ”57-es Tavaszi Tárlat is őriz még titkokat, nem beszélve a felfedezésre váró, art deco kerámiákat készítő Drasche-gyárról vagy a kiváló pécsi fotósról, dr. Szász Jánosról. Az Artmagazin műtermében kereste fel a leghíresebb kortárs kínai művészt, Ai Weiweit és elbeszélgetett a Műcsarnok volt igazgatójával a kiállítóhely perspektíváiról. Szaktudomány, rejtély, felfedezés, Vermeer riválisától Gertrude Steinig, Vaszary Jánostól Ed Templetonig. És egy kis plusz: dizájnvásár és műtárgy-börze.
Tartalom:
Topor Tünde: Jó napot kívánok, a Műcsarnokból írunk
Rieder Gábor: Legendák és tények a Tavaszi Tárlatról
A legjobb stand 2010-ben: Kisterem
Nagy Mercédesz: A mániákus kommunikátor – Ai Weiwei
Gosztonyi Ferenc: „Ha Cézanne-nak igaza van, akkor igazam van nekem is”: a Nyolcakról
Kovács Ágnes: Rafináltan ostoba vagy az irodalmi modernizmus anyja? – Gertrude Stein és szerepei
Festőélet Magyarországon 12. – Gellér B. Istvánnal beszélget Hernádi Miklós
Kincses Károly: Helyiérték-problémák
Buzinkay Péter: Az elfeledett márka – Szecessziós és art deco díszműkerámiák a kőbányai Drasche-gyárból
Katona Anikó: Lost and found: Színe vagy visszája – Vaszary János megkerült kárpittervei
Dékei Kriszta: A nő helye
Gutenberg-galaxis
Winkler Nóra: Konzum
Ízelítő:
A Nyolcakról
„Köztudott volt eddig is, de talán nem kapott kellő figyelmet, hogy A kutató művészetben kifejtett program, ahogy ez már a legelső mondatából is kiderül, klasszicista, vagy ha úgy tetszik: neotradicionalista.” (Gosztonyi Ferenc a Nyolcak cézanne-i forrásáról)
Gertrude Stein
„De ki is volt Gertrude Stein? Számos szerepe közül az első és legismertebb a műgyűjtő mecénásé volt. Párizsban a rue de Fleurus 17. alatt lakott majdnem egy életen át. Ez volt az a híres atelier, ahol Gauguin, Picasso, Cézanne, Matisse és más jelentős festők képei borították a falakat, és ahová a világ ”schöngeistjei” szabadon bejárhattak.” (Kovács Ágnes a modernizmus anyjáról)
Jó napot kívánok, a Műcsarnokból írunk
„Mostanra azt fogalmaztam meg magamnak, hogy a Műcsarnok ezekben az években, a nemzetközi tapasztalatok alapján a neokonceptuális tendenciákat tartotta igazán érvényesnek, és azokra az alkotókra volt fogékony, akik a történelem és a társadalom általános és lokális kérdéseivel foglalkoznak. Én személy szerint mint intézményvezető 2010 közepén jutottam arra a következtetésre, hogy (…) a 90-es évek közepe óta felfutott szigorú elemző attitűd (…) mostanra mintha egy kicsit kifáradt volna.” (Petrányi Zsolt interjújából)
Legendák és tények a Tavaszi Tárlatról
„A katalógus csak az A, B, C és D betűkkel jelölt zsűriket tüntette fel, pedig létezett egy ötödik pótzsűri is, amiről ritkán esik szó! Erről a Felülvizsgáló zsűriről írt Makrisz Agamemnon, a kiállítás rendezője egy fennmaradt levélben.” (Rieder Gábor a Tavaszi Tárlat titkairól és a legenda születéséről)
A mániákus kommunikátor
„Ai Weiwei külföldi ismertségének praktikus okai is vannak: folyékonyan beszél angolul – korábban New Yorkban élt; minden csoportos kiállítás és album az ő, honfitársaiéhoz képest könnyen memorizálható nevével kezdődik; és bevallottan a kommunikáció a mániája. Viszont bonyolult hazai státuszának megértéséhez érdemes tudni, hogy apja (…) Ai Qing a korai maoista korszak elismert költője volt…” (Nagy Mercédesz riportja a leghíresebb kínai kortárs művészről)
Gabriël Metsu
„Ma már talán különösen hangzik, de 1749-ben Gabriël Metsu egyik festménye 850 guldenért kelt el azon az árverésen, ahol Vermeer van Delft A hit allegóriájáért mindössze 70 guldent fizettek.” (Tátrai Júlia a holland aranykor festőjéről)
A nő helye
„A fiatal Székely olvasmánylistájában számos, szerelmi szállal átszőtt Künstlerromant, legalább tizenöt erotikus (néhol pornográf) művet lehet azonosítani, s egy megjegyzése szerint ekkoriban az ágy alatt tartotta Casanova hatkötetes memoárját is.” (Dékei Kriszta a Székely Bertalan-könyvről)
